Súlyos adósságcsapdába kerülhetnek a katari labdarúgó-világbajnokság vendégmunkásai

Az alulfizetett fizikai vendégmunkások az elmúlt évtizedben több milliárd dollárnyi közvetítői díjat voltak kénytelenek kifizetni katari munkavállalásukhoz 

– derült ki a Guardian vizsgálatából. 

A jelentés adataiból kiderült, hogy a Katarban munkát vállaló bangladesi férfiak 2011 és 2020 között valószínűleg mintegy 1,5-2 milliárd dollárnyi díjat is kifizethettek közvetítői díj címén. A nepáli férfiak pedig a 2015 és 2019 közepe közötti négy évben mintegy 320 millió dollárt, de valószínűleg több mint 400 millió dollárt fizettek ki. 

A Katarban dolgozók által viselt teljes költség valószínűleg ennél jóval magasabb, mivel más dél-ázsiai és afrikai munkaerő-exportáló országokból érkező munkavállalók is magas díjak kifizetésére kényszerültek.

Akár 3000-4000 dollár is terhelheti a fizikai dolgozókat

Alig néhány hónap van hátra a labdarúgó-világbajnokság kezdetéig, és az eredményekből jól látható, hogy a világ legszegényebb munkásai milyen nagy mértékben ki vannak téve a kizsákmányolásnak. Noha a közvetítői díjak felszámítása Katarban és – egy bizonyos határon túl – Nepálban és Bangladesben illegális, a gyakorlatban azonban széles körben elterjedt szokás, az Öböl-menti országokban pedig szinte mindennapos. 

Ennek különböző formái vannak, de gyakori jelenség, hogy

a katari cégek vagy brókerek és a munkaerő-exportáló országok munkaerő-közvetítői összejátszanak, hogy a munkavállalókat arra kényszerítsék, hogy maguk fedezzék a toborzás költségeit. 

A díjat a munkavállalók az anyaországukban lévő ügynököknek fizetik ki az indulás előtt. A bangladesi és nepáli bevándorlóknak – akik Katar 2 milliós külföldi munkaerő-állományának körülbelül egyharmadát teszik ki – általában 3000-4000 dollár, illetve 1000-1500 dollárt kell fizetniük. Ez azt jelenti, hogy sok bangladesi munkavállalónak legalább egy évig kell dolgoznia, mire a közvetítői díjat ki tudják fizetni.

A munkások gyakran magas kamatú kölcsönök felvételére kényszerülnek, hogy a költségeket fedezni tudják. Emiatt könnyen adósságcsapdába kerülhetnek, mivel nem hagyhatják el a munkahelyüket addig, amíg az adósságot vissza nem fizetik.  

A katari hatóságok állításuk szerint lépéseket tettek a probléma megoldása érdekében, és 2018-tól nyolc országban nyitottak toborzóközpontokat, ahová a munkavállalóknak különböző adminisztratív teendők céljából és a szerződésük aláírása miatt kell megjelenniük előtt indulásuk előtt. Míg a központok talán csökkentették a „szerződéscserék” előfordulását – olyan eseteket, amikor a munkavállalók Katarban más feltételekkel szembesültek, mint amelyeket otthon ígértek nekik –, a szakértők szerint keveset tettek a toborzási díjak visszaszorítása érdekében, mivel ezeket a toborzási folyamat jóval korábbi szakaszában fizetik ki.

Katar a toborzást és a díjfizetést nagyrészt a munkaerő-exportáló ország problémájának tekinti, és a közvetítőkre viszonylag korlátozott szabályozás vonatkozik – áll a Nepál és Katar közötti toborzásról szóló 2021-es jelentésben.

Az extra költség a Katarban munkát vállalók 90 százalékát érinti

A világbajnokság helyi szervezőbizottsága 2018-ban vezetett be egy olyan rendszert, amely biztosítja, hogy a stadionokkal szerződésben álló vállalatok visszafizessék a munkások közvetítői díját. A cégek vállalták, hogy nagyjából 28,5 millió dollárt visszafizetnek mintegy 49 000 munkavállalónak. A kedvezményezett munkavállalók száma azonban a katari munkavállalóknak csak egy apró töredéke. 

Sok esetben a visszafizetések csak a munkaközvetítési díjak egy részét fedezik, és nem nyújtanak további kártérítést, illetve nem fedezik a munkavállalói kölcsönök költségeit.

A Guardian úgy tudja, hogy a rendszert nem terjesztették ki a vendéglátóiparban dolgozó több ezer munkavállalóra sem, akik közvetlen szerepet töltenek be a világbajnokságon. Tavaly a Guardian meginterjúvolta a Fifa által támogatott szállodákban dolgozó munkavállalókat, akik elmondták, hogy nem ritka esetben 2750 dolláros toborzási díjat is kifizettek. 

Narad Nath Bharadwaj, Nepál korábbi katari nagykövete hátborzongatónak nevezte a gyakorlatot, 

mondván, hogy a díj a munkások több mint 90 százalékát terheli. Míg néhány munkást ingyen vagy minimális költséggel toboroznak, a túlnyomó többség kénytelen fizetni; gyakran a munkáltatók és a katari ügynökök, illetve a nepáli és bangladesi toborzók és brókerek közötti alkuk áldozatai.

Egyes esetekben a katari munkáltatók vagy ügynökök vízumot szereznek a munkavállalók toborzásához, majd a vízumért cserébe 300-500 dolláros kenőpénzt kérnek a munkaerőt küldő országok ügynökeitől, melynek költségét a munkavállalókra hárítják. A munkavállalók által viselt költségek lényegében kenőpénzeknek mondhatók, amelyeket a munkaközvetítők követelnek a katari munkahelyek biztosításáért – áll a Katari Alapítvány jelentésében.

A bangladesi munkavállalók fizetik messze a legmagasabb díjakat,

köztük például Aman Ullah is, akinek 2016-ban 4190 dollárt kellett fizetnie egy katari állásért. Ullah-nak hegesztő pozíciót ígértek havi 2500 katari riálért (686 dollár), de ehelyett megérkezésekor a sivatagba vitték ki, hogy 800 riálért egy farmon dolgozzon. A munkaadója csak akkor engedte haza, amikor beteg édesanyját kellett meglátogatnia. Visszatérve Bangladesbe semmit nem tudott felmutatni a Katarban töltött időből, az adóssága azonban 800 ezer bangladesi taka-ra nőtt, és újabb kölcsönök felvételére kényszerült, hogy az eredeti adósságot visszafizethesse.

A katari kormány szerint az illegális toborzásban részt vevő cégeket szigorúan megbüntették, és huszonnégy munkaerő-közvetítő ügynökséget zártak be nemrégiben,

majd vonták be az engedélyüket a katari törvények megszegése miatt.

A gazdasági menekültek védelme érdekében világszerte, így Európában is, összetett kihívásokat kell leküzdeni. Katar a maga részéről elkötelezett amellett, hogy felszámolja az illegális munkaerő-toborzási gyakorlatokat a munkaerőpiacon, és támogatja a visszaélések és a kizsákmányolás elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseket az egész világgazdaságban

– mondta egy szóvivő.