Svéd nap van csütörtökön a nemzetközi makrogazdaságban, reggelire egyszerre érkeztek GDP- és inflációsvárakozás-adatok az északi országból a stockholmi jegybank kamatdöntésével.
Az adatok nem kevés meglepetést hoztak, és megerősítették, hogy a háború hatásai ugyanúgy sokkot okoztak északon, és hasonlóan égető dilemmákat teremtettek a döntéshozók számára, mint az euróövezetben.
Az Európai Központi Bank vívódását – és az eurónak a forintot is megrángató mélyrepülését – az okozza, hogy a háború egyszerre fokozza fel az energia- és nyersanyaghiány miatt amúgy is felszökő inflációt és vetíti fel két-három éven belül a második európai veszélyét. Az első problémát kamatemeléssel kellene kezelni, ami viszont a másodikat, amelyről még az sem látható előre, hogy mekkora – súlyosbítaná.
Az EKB eddig halogatással kezelte a dilemmát – meg is látszik az euró árfolyamán, amely ötéves mélypontokra süllyedt a dollár ellenében –, a svéd Riksbank azonban az elemzői várakozásokra nem hederítve a lovak közé csapott.
Lesz, ami lesz, felvette a kesztyűt az első – az inflációs – veszéllyel szemben, és negyed százalékponttal megemelte nullaszázalékos irányadó kamatát, visszatérve a pandémia okozta recesszió kisiklatta szigorítási pályához.
Rengeteg minden történt, amióta – taps és kételyek közepette – a Riksbank maga mögött hagyta a negatív kamat fél évtizedes periódusát. Taps és kétségek övezték Svédország laza pandémiapolitikáját is, de ami a gazdaságot illeti, viszonylag gyorsan le tudták dolgozni a világjárvány okozta 2020-as visszaesést.
A csütörtökön közölt GDP-adatok azonban azt mutatták, hogy a svéd gazdaság a vártnál is nagyobb új kihívásokkal szembesül az idén. Az éves bázisú növekedés 5,2 százalékról 3,2-re lassult, és a tavalyi utolsó negyedévhez képest 0,4 százalékkal csökkent a teljesítmény.
A Riksbank váratlan döntését az is indokolhatta, hogy az hozzájárul a gazdasági lassuláshoz, ugyanis megeszi a svéd háztartások jövedelmét, csökkentve a fogyasztásukat. Ha sikerül megbirkózni vele, a kamatemelés nem hűti, hanem segíti a gazdaságot, a gond csak az, hogy az előző hatás már rövid távon jelentkezhet, az utóbbi pedig csak később.
A svéd infláció márciusban 6 százalékra, három évtizedes csúcsra emelkedett, és a ma az asztalra került adatcsokor azt mutatja, hogy a svédeknek nemcsak ezzel van problémája, hanem az inflációs várakozásokkal is, amelyek önbeteljesítővé is válhatnak. A svéd fogyasztók azt várják, hogy a következő 12 hónapban 10,1 százalék lesz az infláció. Ez alig kevesebb, mint a márciusi 10,2-es prognózis, ami – az energiaárakat feltornázó ukrajnai háború első hónapjában – majdnem négy százalékpontos emelkedést jelentett az előző hónaphoz képest.
