Összesen 180 üzleti felsővezetőt látott vendégül Emmanuel Macron francia elnök a napokban a fényűző versailles-i palotában. Olyan multik képviselői voltak jelen, mint a Disney, a Siemens vagy a JPMorgan az évente megrendezendő Choose France (Válaszd Franciaországot) csúcstalálkozón. Az üzleti életből érkező, volt befektetési bankár Macron 2017-es első elnökválasztási kampányában az egyik legfontosabb ígéret az volt, hogy befektetőbarátabbá teszi az országot, csökkentve a vállalati adókat, lazítva és egyszerűsítve a hagyományosan merev munkaerőpiaci szabályozást; Franciaország „startup-országgá” válik.
A második elnöki ciklus megnyerése után azonban következett a keserű kiábrándulás: az elnök pártja elvesztette többségét a törvényhozásban . A gazdasági helyzet is rosszra fordult: 6 százalék körüli az a kormány visszafogta a koronavírus-járvány idején kissé elszaladó költekezéseit. Az Európai Központi Bank (EKB) beharangozott kamatemelései megdrágítják az államadósság finanszírozását.
Az üzleti világ így attól tart, hogy Macron nem lesz képes megvalósítani gazdaságpolitikai programját, s megismétlődnek a 2018-as események, az országot időről időre megbénító sárgamellényes (gilets jaunes) tüntetések. A repülőtéri munkások és a vasúti alkalmazottak már sztrájkolnak, magasabb béreket követelve.
A baloldal meghatározó politikusa, Jean-Luc Mélenchon már most szervezi az országos tüntetéshullámot.
Bruno Le Maire pénzügyminiszter egy interjúban kategorikusan kiállt a reformok folytatása mellett – szavakból soha nem volt hiány, azonban Macronnak minden egyes törvényjavaslat mögé parlamenti többséget kell állítania, alkalmi szövetségeket kell kötnie. Franciaországban viszont nemhogy az ilyen alkalmi társulásoknak, de még a koalíciós kormányzásnak sincs politikai hagyománya. Jól mutatja ezt az is, hogy egy, a törvényhozás előtt lévő javaslathoz egyelőre nagyon nem sikerül más pártok támogatását megnyerni. A javaslat az infláció hatásait lenne hivatott kompenzálni, összesen 20 milliárd eurót szórva a nép közé. Macronék egyelőre nem hajlandók elfogadni az ellenzék kiegészítéseit, az ellenzék pedig tisztában van politikai súlyával és nem enged. A pénzszórásnál azonban fontosabb dolgok is várnak a francia kormányra.
A 62 évről 64-65 évre emelése kulcsfontosságú lenne a költségvetési hiány kordában tartása szempontjából. Macron megígérte azt is, hogy éves szinten 7 milliárd euróval csökkenti az iparűzési adót.
A befektetők ugyanakkor erősen szkeptikusak az ígéretek betartásával kapcsolatban. A Financial Timesnak nyilatkozva egy külföldi vállalatvezető megjegyezte, hogy Macronék „magabiztosnak tűnnek, talán túlságosan is”. A lakosság bizalma is fogyóban van. A nagy tőzsdei vállalatokat, például a gyógyszergyártó Sanofit vagy a luxusipari LVMH-t folyamatos bírálatok érik a magas osztalékfizetés miatt. Macront személyében is támadják, a Guardian című brit lap robbantotta ki a botrányt; az elnök még gazdasági miniszter korában egyengette az Uber franciaországi terjeszkedését. Kritizálják a háborús helyzetre való hivatkozással kivetett különadót is, mondván az minden, csak nem a macroni kampányígéretek, a gazdaságbarát ország koncepciójának megvalósítása.
A belföldi bajokat jó francia szokás szerint diplomáciai offenzívával igyekszik kompenzálni a kabinet. Bruno La Maire követve főnöke korábbi irányvonalát nagy erőkkel lobbizik Brüsszelbe, hogy az EU alakítsa át a költségvetési hiányra és az államadósságra vonatkozó, szerinte “ósdi” adósságszabályokat.
La Maire szerint “új gazdasági modell” van kiépülőben Európában, amelyben a “zsugori” északi államok - főleg Németország - és a költekezésre hajlamos déliek közötti kontraszt immár nem releváns.
“Németország és Hollandia nem tartozik immár a fukar államok közé, ugyanannyit költenek arra, hogy megvédjék polgáraikat az inflációtól, mint mi” - nyilatkozta. A németek persze nem tudnak arról, hogy ők ne lennének fukarok, Christian Lindner német pénzügyminiszter szerint az EU-nak “keményebbnek, nem pedig puhábbnak kell lennie”.
