Lenne mivel pótolni a búzát, hogy etessük az emberiséget

Oroszország és Ukrajna a világ legnagyobb búzaexportőrei közé tartoznak, és a globális függőséget még egyértelműbbé tette a háború. Leginkább a Közel-Keleten és Afrikában okozhat éhséget a szállítások csökkenése vagy elmaradása, a klímaváltozással járó szélsőséges időjárás, többek között a fekete kontinens nyugati részét sújtó tartós aszály pedig tovább súlyosbítja az élelmiszerhiányt. 

Szakértők szerint a búzatermés hét százalékkal csökken, ha egy Celsius-fokkal nő az átlaghőmérséklet, mivel a globális felmelegedés miatt kevesebb eső esik, amire a növénynek szüksége van.
Az élelmiszer-biztonság garantálása érdekében sok ország próbál függetlenebbé válni a hazai mezőgazdasági termelés növelésével. Egyiptomban például, amely a felhasznált gabona 80 százalékát importálja Oroszországból és Ukrajnából, még azzal is próbálkoznak, hogy a búzát termesszenek a sivatagban. A búza azonban rövid gyökérzete miatt igen érzékeny az aszályra, ezért egyre nagyobb figyelmet fordítanak világszerte olyan gabonafajták meghonosítására, amelyek jobban ellenállnak a klímaváltozásnak, és a legkülönfélébb körülmények között is teremnek. A Deutsche Welle összeszedte, melyik az a négy fajta, ami alternatívát jelenthet.

Alakor

Az úgynevezett közönséges búza elterjedése előtt több tucatnyi gabonafélét termesztettek világszerte, amelyek megfeleltek a helyi talajnak és időjárási körülményeknek. Az alakor vagy egyszemű, illetve „eredeti” búza az egyik legkorábbi, emberek által termesztett búza, amely szinte bárhol megterem, és a jelenleg népszerű fajtáknál jobban ellenáll a betegségeknek is. Emellett harminc százalékkal több fehérjét és 15 százalékkal kevesebb keményítőt, valamint kevesebb glutént is tartalmaz, mint a közönséges búza.
„Az alakor egyedülálló, mert kétszer annyi ásványi anyagot tartalmaz, mint más búzafajták, ami a táplálkozás szempontjából kulcsfontosságú" – mondta a lapnak Friedrich Longin, a dél-németországi Hohenheimi Egyetem mezőgazdasági kutatója. 

Problémát jelent azonban, hogy bár kétszer olyan tápláló, mint a modern búza, a terméshozama körülbelül feleakkora. 

Alakort jelenleg viszonylag kis területen termesztenek Ausztriában, Németországban, Olaszországban, Magyarországon és Franciaországban.

Vad tönkebúza

A tönkebúza szintén alternatíva lehet. A hozama magasabb az alakorénál, és Julius Caesar például annyira kedvelte, hogy megparancsolta a termesztését az egész római birodalomban. Mellette szól, hogy igen jól bírja a meleget, és ellenáll a betegségeknek. 

Egy 28 évet felölelő izraeli kutatásból kiderült, hogy az eközben tapasztalt két fokos hőmérséklet emelkedés hatására a tönkebúza úgy mutálódott, hogy ellenálljon a klímaváltozásnak. 

Tönkebúzamagot azonban ma már viszonylag nehéz találni, bár a lisztjét használják sütésre Európa hegyvidéki területein, például Svájcban és Olaszországban, ahol tésztát is készítenek belőle.

Kernza

A kernzát a kansasi székhelyű The Land Institute fejlesztett ki. Ez évelő gabona, így a búzával ellentétben nem kell minden évben újratelepíteni. A gyökerei három méteresre nőnek, ami azt jelenti, hogy a növény sokkal több szenet képes megkötni a levegőből. Hosszú gyökerei az eróziónak ellenállva fenntartják a talaj egészségét is. 

A hibridet évtizedek alatt fejlesztették ki, és már használják pékek, séfek és sörgyártók is az Egyesült Államokban és Kanadában. Tavaly már 4000 hektáron termesztették ebben a két országban, a vetésterület két év alatt a nyolcszorosára nőtt, de a globális gabonaválság közepette ez az arány jelentősen növekedhet.

Köles

Ott van aztán még a köles, amely már most is alapvető élelmiszernek számít több százmillió ember számára Ázsiában és Afrikában. Szintén nagymértékben ellenáll az éghajlatváltozásnak, rövid az érési ideje és alacsony a szén-dioxid-kibocsátása. Számos fajtája létezik, alkalmazkodik a hőséghez és a szárazsághoz, sokkal kevesebb vizet igényel, mint a búza, a rizs vagy a kukorica, és a világ minden táján termeszthető, beleértve a viszonylag szegényes talajokat is. 

A nyugaton kevéssé fogyasztott gabona fontosságát mutatja, hogy az ENSZ 2023-at a köles nemzetközi évének nyilvánította.