Tovább gyengült a font, a 20 és 30 éves brit államkötvények hozama pedig 5 százalék fölé emelkedett, és többéves csúcsot ért el szerdán, miután a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Moody’s hitelminősítő is meglehetősen élesen bírálta a londoni kormány adócsökkentési terveit. A brit deviza 0,56 százalékkal, 1,068-os szintre esett vissza a dollárral szemben, bár James Malcolm, a UBS devizapiaci elemzője szerint ebben szerepet játszott a zöldhasú ereje is.

Kwasi Kwarteng pénzügyminiszter (jobbra) Liz Truss miniszterelnök társaságában


Az IMF és a Moody’s is ritkán nyilatkozik ilyen kérdésekben, a véleményüknek ezért nagy a súlya, és további nyomást gyakorol az új pénzügyminiszterre, Kwasi Kwartengre, hogy vizsgálja felül a múlt pénteken ismertetett miniköltségvetést, amely a brit eszközök értékének összeomlását idézte elő, és magasabbra húzta az európai hitelfelvételi költségeket is. 

Az IMF értékelése szerint a program „nagy valószínűséggel tovább növeli az egyenlőtlenséget”. 

A terv jókora adócsökkentést tartalmaz a legjobban keresők számára, és a célja, hogy segítsen a családoknak és a vállalkozásoknak kezelni az energiasokkot, deregulációval próbálja kihúzni a gazdaságot az évek óta tartó stagnáló növekedésből. Az IMF azonban „a sok országban, így az Egyesült Királyságban is magas inflációs nyomás idején nem javasol nagy és céltalan költségvetési csomagokat” – figyelmeztetett közleményében a szervezet szóvivője. Az IMF előretekintett a következő teljes költségvetés bejelentésére is, amelyet Kwasi Kwarteng pénzügyminiszter november 23-án fog ismertetni. 

 

Ez a szervezet szerint lehetőséget ad a brit kormánynak „a célzottabb támogatás módozatainak megfontolására és az adóintézkedések, különösen a magas jövedelműek javára tervezett lépések újraértékelésére”.

UK Household Incomes Continue To Be Squeezed
Fotó: Matt Cardy / Getty Images


Jim Reid, a Deutsche Bank kutatási stratégája a Reutersnek nyilatkozva „meglehetősen kegyetlennek” minősítette az IMF „dorgálását”. A Moody’s közleménye pedig még nyersebb hangnemű volt, és úgy fogalmazott, hogy a nagymértékű, nem finanszírozott adócsökkentések „negatívan hatnak a hitelminősítésre”. 

A kormány költségvetési stratégiájának hitelességével kapcsolatos piaci aggodalmakból eredő tartós bizalmi sokk, amely strukturálisan magasabb finanszírozási költségeket eredményezne, tartósabban gyengítheti az Egyesült Királyság adósságának kilátásait

– tették hozzá. 


A CNBC beszámolójában fontosnak tartotta kiemelni, hogy a miniköltségvetéshez a szokásokkal ellentétben nem csatolták a brit kormány számára költségvetési és makrogazdasági előrejelzéseket készítő, de független elemzőintézetként működő Office for Budget Responsibility (OBR) elemzését.
Ian Harnett, az Absolute Strategy piackutató cég társalapítója és vezető befektetési stratégája is úgy véli, hogy a „szinte példátlan” költségvetési injekciók „nehéz helyzetbe hozták az Egyesült Királyság gazdaságát” és a Bank of Englandet (BoE) is. Huw Pill, a brit jegybank vezető közgazdásza már kedden egy nemzetközi monetáris politikai fórumon ki is jelentette, hogy a BoE valószínűleg erős monetáris politikai választ fog adni. Bár a bank következő, novemberre tervezett ülése előtt nem lesz semmilyen lépés, a közelmúltbeli bejelentések „ösztönzőleg hatnak” majd rájuk – tette hozzá.
A britek helyzetét tovább nehezíti, hogy az élelmiszerárak rekordmértékben, 10,6 százalékkal nőttek az egy évvel korábbihoz képest a Brit Kiskereskedelmi Konzorcium (British Retail Consortium – BRC) és a NielsenIQ piackutató szerdán ismertetett indexe szerint augusztusban 9,3 százalék volt ugyanez az adat. Eszerint a bolti árak tavaly szeptemberhez képest 5,7 százalékkal emelkedtek az augusztusi 5,1 százalék után, ami szintén a legnagyobb ugrás a statisztika kezdete, 2005 óta. Rekordot döntött a friss élelmiszerek 12,1 százalékos drágulása is az előző havi 10,5 százalék után. 

 

Az emelkedést elsősorban az ukrajnai háború okozza, ami miatt tovább drágul a takarmány, a műtrágya és a növényi olaj. 

Helen Dickinson, a BRC vezérigazgatója figyelmeztetett, hogy „a kiskereskedők számára hatalmas költségnyomást jelent a gyenge font, az emelkedő energia- és globális nyersanyagárak, a magas szállítási költségek, a szűk és a kormány által előírt költségek halmozott terhei”.