A brit gyarmatbirodalom átalakulása nyomán 1949-ben jött létre a Nemzetközösség, amelynek tagjai az alapító Londoni Egyezmény szerint „szabadok és egyenlők”. Mindez VI. György király regnálása idején történt, akit a tegnap elhunyt II. Erzsébet követett a trónon, 1952-ben.
Az 54 tagállamból álló nemzetközi szervezet, amely a világ népességének nagyjából egynegyedét, 2,5 milliárd embert képvisel, túlnyomó többségben volt brit gyarmatokból áll. A tagállamok státusza vegyes: a nemzetközösségi királyságokon kívül a többi tagállamnak saját államfőik vannak. Több mint harminc tag nemzetközösségi köztársaság, öt pedig önálló nemzetközösségi monarchia (Brunei, Lesotho, Malajzia, Szváziföld és Tonga).
A cél az volt, hogy olyan, egymástól nagyon különböző államok, mint Kanada, Ausztrália, India, a karibi kis államok, a volt afrikai gyarmatok együttműködése továbbra is gazdasági és politikai befolyást biztosítson Londonnak. Dél-Afrika az apartheid rezsim alatt kilépett az együttműködésből, majd később önkéntesen visszatért oda.
II. Erzsébet számára a Nemzetközösség mindig is kiemelt jelentőségű volt, politikai elemzők szerint az ő erőfeszítéseinek tudható be, hogy egyáltalán létezik még.
Regnálása során rendszeresen látogatta a tagországokat, legutóbb 2015-ben Máltán járt. A közösség gazdagabb államai (Ausztrália, Kanada, Új-Zéland) továbbra is megtartották a mindenkori brit uralkodót (jelképes) államfőnek, a kevésbé tehetős országok, például a karibi térségben azonban az utóbbi időben sorra jelezték függetlenedési törekvéseiket. Legutóbb 2021-ben Barbados lett köztársaság.
Megjelentek a széttartó erők
Vilmos herceg és Katalin hercegné márciusban járt is a térségben. A látogatás politikai megfigyelők szerint azt jelezte, hogy a brit korona továbbra is szeretné, ha a viszony megmaradna közelinek. A látogatás azonban nem volt mentes a nehézségektől,
a térségben – például Belize-ben és Jamaika szigetén – egymást követték a tüntetések, amelyeken azt követelték, hogy a királyi család kérjen bocsánatot a gyarmatbirodalom idején elkövetett szörnyűségek, például a rabszolgaság miatt.
Az államforma megváltoztatása nem feltétlenül jelenti azt, hogy az adott ország radikálisan szakít volt gyarmatosítójával. Ez a helyzet például Barbados esetében is, amely nem ismeri el a brit korona fennhatóságát, viszont tagja marad a Nemzetközösségnek. Ez teljesen logikus, egy kis karibi országnak amúgy nagyon kevés kapcsolódási pontja lenne a világpolitikai eseményekhez,
a brit korona révén azonban képes részt venni a nemzetközi diplomáciai életben.
Egyszerűen megfogalmazva: szó sincs arról, hogy valamiféle gyarmatosítás utáni „másnaposság” tartaná össze a szervezetet.
Károly számára nem új a klímavédelem, mint téma
Az utóbbi években azonban az egyre idősödő királynőnek kevesebb energiája maradt a szervezet összetartására. Így megjelentek olyan vélemények is, amelyek szerint a Nemzetközösség már nem képes hatékonyan képviselni komolyabb, globálisan is fontos kezdeményezéseket, a kiüresedés szélén áll, csak idő kérdése és formalitássá válik. Az egyik ilyen kezdeményezés a klímavédelem volt, Erzsébet és tanácsadói jó lehetőséget láttak a környezetvédelmi mozgalomban, hogy a nemzetközi szervezetbe új életet leheljenek, újra erőre kapjon.
A hamarosan királlyá koronázandó Károly herceg mindig is aktívan részt vett ebben a folyamatban, így valószínűsíthető, hogy továbbra is ezen a szálon keresztül próbálja meg erősíteni az együttműködést.
Hasonló téma a fiatalok helyzete, Károly számos olyan szervezetben képviseltette magát, amely ezen a területen végzett aktív tevékenységet. A Nemzetközösség jövőjével kapcsolatban Ausztrália teheti meg a következő fontos lépést, ugyanis vannak arra utaló jelek, hogy csatlakozik a köztársasági államformát választó országok táborához. Ez azonban inkább az alkotmányossági berendezéshez kapcsolódik, nem valószínű, hogy a szigetország kilépne a szervezetből.
A brit politika nem talált másik utat
A britek EU-ból való kilépése után Boris Johnson, nemrég távozott miniszterelnök meghirdetett egyfajta új globális brit stratégiát, amelynek keretében a Nemzetközösség államaival szeretett volna szoros gazdasági kapcsolatokat kiépíteni -
régi barátok, új szövetségesek
jelszóval. Ennek azonban nagyon kevés valódi eredménye mutatkozott, s nem is valószínű, hogy a brit gazdaság jelenlegi helyzetében képes lenne arra koncentrálni, hogy szorosabbra fűzze ezeket a szálakat.
