A benchmark amerikai olaj határidős jegyzése 89 dollár körülire esett csütörtökön napközben, míg a brent ára 95 dollárra csökkent. Az északi-tengeri olajfajta augusztusban 12 százalékot esett. Nagy utat jártak be az árak az idén: tavasszal egészen 120 dollárig drágult az olaj, ugyanis a befektetők attól féltek, hogy jelentős hiány alakul ki a globális gazdaságban az orosz olaj szankcionálása miatt. Ezután a romló gazdasági adatoktól való félelem uralkodott el a piacon, ugyanis a befektetők attól tartottak, hogy a romló gazdasági környezet előbb-utóbb az olajkeresletet is csökkenteni fogja – írja a WSJ.
A piacon nem tévedtek, mára mind Európában, mind az Egyesült Államokban csökkenni kezdett a fogyasztás, ugyanis beindult a magas árak keresletet korlátozó hatása.
Mindeközben a kínai olajéhség is csökken, ugyanis a koronavírus miatti zárlatok, illetve a gyárak lanyha teljesítménye is visszafogja a nyersanyagigényt.
Brutálisan bezuhanhat a globális növekedés a kereskedők szerint
– véli Edward Moya, az Oanda kereskedelmi cég vezető piaci elemzője. Ha beigazolódik a pesszimista előrejelzés, akkor valóban nagyságrenddel csökkenhet a nyersolajéhség, ami tovább erodálja a fekete arany világpiaci árát.
A kereskedelmi kőolajkészletek 3,3 millió hordóval zsugorodtak, mintegy hat százalékkal az év ezen időszakára jellemző szint alá – közölte a napokban az Egyesült Államok Energia Információs Hivatala. Látni kell azt is, hogy
a finomítók számára rendelkezésre álló kőolajmennyiség sokkal kisebb lenne, ha a Biden-kormány nem szabadít fel stratégiai tartalékaiból,
hogy fékezze az ukrajnai háború miatti dinamikus áremelkedést. Február vége óta 130 millió hordó nyersolajat pumpáltak ki a tárolókból.
Jelentősen befolyásolhatja az olaj árát az iráni atomprogramról folytatott tárgyalások eredménye. Ha a perzsa ország felhagy nukleáris programjával, és visszatér az olajpiacra, akkor ugrásszerűen megnő a kínálat. Megfigyelők szerint ugyanis Irán azonnal százmillió hordó nyersolajat bocsátana áruba, ami szintén csökkentheti a benchmarkok árát. Mindeközben az OPEC+-országok körében egyre hangosabb a szaúdiak hangja, amely szerint csökkenteni kell a kitermelést, hogy a visszaeső olajártrend megforduljon.
Közben az Egyesült Államok nagy kitermelő cégeinek kiadásai harmadával nőttek. Ennek egy része elmegy a béremelésekre, de nagyobb hányadát az elmaradt fejlesztésekre költik, így tehát reális azt feltételezni, hogy
a kitermelés hamarosan kimászik a abból a gödörből, amibe a koronavírus éveiben esett bele.
Az adatok is erre utalnak, ugyanis az Egyesült Államok napi kitermelése még mindig egymillió hordóval kisebb, mint a járvány előtt, de a felszínre hozott mennyiség júniusban 2020 áprilisa óta a legnagyobb mértéket érte el.
