A gazdák felháborodása és heteken át tartó demonstrációi ellenére sem hajlandó felülvizsgálni a Mark Rutte vezette holland kormány a nitrogénkibocsátás csökkentését célzó törvényt. Az előírás szerint 2030-ig felére kell csökkenteni a nitrogénkibocsátást a fenntarthatóbb mezőgazdaság érdekében.
Ezt a kormány elsősorban az állattartó telepek, bennük az állatállomány drasztikus megritkításával érné el.
A nitrogéntörvény következtében több mint 11 ezer állattartó telep bezárása fenyeget, míg 17 ezer telepen csökkenteni kellene az állatállományt. Az intézkedés tönkretenné a gazdákat és jelentősen rontaná a holland mezőgazdaság pozícióit.
Hollandia kis területe ellenére a világ egyik legjelentősebb élelmiszer-exportőr országa, az agráriumot érintő lépések hatása szerteágazó.
A gazdálkodókat képviselő szervezetek hónapok óta azért küzdenek, hogy a nitrogénkibocsátás tervezett csökkentését ne 2030-ra, hanem 2035-re kelljen elérni. Kifogásolták emellett a nitrogénkibocsátás mértékére vonatkozó számítási modelleket és hiányolták a természetvédelmi területekre gyakorolt hatásokról szóló objektív tanulmányokat. A holland kormány ugyanakkor eddig nem tett engedményeket.
Belebukott az agrárminiszter
Bejelentette lemondását Henk Staghouwer holland agrárminiszter, döntését a gazdák hónapok óta tartó tiltakozásával indokolta (a gazdák a kormánynak a nitrogénkibocsátás csökkentését célzó uniós szabályok végrehajtására irányuló tervei miatt tiltakoznak) – közölte a távirati iroda.
Henk Staghouwer a Twitteren azt írta:
„a gazdálkodóknak és halászoknak bizonyosságra van szükségük az ágazat irányáról a jövőjük szempontjából. Arra a következtetésre jutottam, hogy miniszterként jelenleg nem én vagyok a megfelelő személy a mezőgazdaságban, a kertészetben és a halászatban. Emiatt lemondok a mezőgazdaságért, természetvédelemért és az élelmiszer-minőségért felelős miniszteri posztról.”
A nitrogéntörvény miatt kirobbant elégedetlenség mellett a gazdálkodók kártalanítása sem lesz egyszerű. Az Euractiv arról írt, hogy a kormány felvásárlási, többlettámogatási forrásai az uniós szabályok szerint tiltott állami támogatásnak minősülhetnek.
Ebben az esetben más módon kell beavatkoznia az államnak, mivel a tiltott állami támogatás uniós kötelezettségszegési eljárást von maga után, súlyos versenykorlátozó intézkedésnek számít.
Testet öltött az EU rettegett zöldstratégiája
Hollandia az elsők között hajtaná végre az Európai Bizottság 2020-ban bemutatott stratégiáit, amelyek célja, hogy 2030-ra egy fenntarthatóbb, zöldebb mezőgazdasági és élelmiszer-termelésre álljon át a kontinens.
A radikális programot több tagország – köztük Magyarország – is ellenzi. Célja, hogy az évtized végére jelentősen csökkenjen a mezőgazdaság károsanyag-kibocsátása és fenntartható legyen a termelés. Ezt Brüsszel a természeti területek növelésével, az állattartás jelentős csökkentésével, valamint a műtrágya és a növényvédő szerek használatának radikális korlátozásával érné el.
A holland nitrogéntörvény tekinthető az első olyan radikális intézkedésnek, amelyről már az uniós stratégiák figyelembevételével döntött a holland kormány.
Magyarország nem veszélyezteti a gazdák megélhetését
A magyar gazdák egyelőre keveset tapasztalnak a brüsszeli tervekből, mivel Magyarország nem támogatja azokat az intézkedéseket, amelyek veszélybe sodorják az élelmiszer-önellátást.
Hazánk ugyanakkor támogat minden olyan zöldintézkedést, amely nem jár az európai gazdák versenyképességének aránytalan rombolásával.
Nehéz évtizedük lesz az állattartóknak
Az uniós élelmiszer-stratégiák egy másik pontja is az állattartókat veszi célba. A tervek szerint át kell alakítani a fogyasztást, a húsfélék és állati fehérjék arányát csökkenteni kell, ellenben növelni kell a növényi alapanyagokat és fehérjéket tartalmazó élelmiszerek fogyasztását. Ezt azzal indokolják, hogy az állattartás felelős a mezőgazdaság károsanyag-kibocsátásának legnagyobb hányadáért.
Az állattartóknak az energia- és takarmányárak régóta zajló, jelentős emelkedése mellett számolniuk kell a radikális civil mozgalmakkal és a húsfogyasztást ellenző propagandával is a következő években.
Hosszú távon – egyes előrejelzések szerint már az évtized végén, de legfőképpen 2030 után – érdemi piacuk lehet az alternatív fehérjeforrásoknak Európában.
Idetartoznak az élelmiszerként forgalmazott rovarok, a laboratóriumi hús, valamint a növényi alapú húspótlók.
Borjúvérben tenyésztett steak
Az Európai Bizottság is a hagyományos húsfogyasztás csökkentésére ösztönöz, ugyanakkor a támogatási rendszer érdemben még nem változott.
Új elemként jelent meg a kohéziós forrásokat kiegészítő, a koronavírus-járványt követően létrehozott React-EU, ismertebb nevén helyreállítási alap pályázatai között az alternatív fehérjék kutatásának, forgalmazásának ösztönzése.
Két holland cég, a Mosa Meat alternatív fehérjeforrások kutatására szakosodott vállalkozás és a takarmánypiacon meghatározó Nutreco közös termesztetthús-projektjére kétmillió eurós támogatást kapott.
A Feed for Meat projekt célja, hogy a laboratóriumi hús, vagyis a tenyésztett hús minél előbb hozzáférhető alternatívája legyen a hagyományos marhahúsnak.
A holland vállalatok azzal számolnak, hogy 2040-re a laboratóriumi hús húspiaci részesedése már eléri a 35 százalékot.
Így készül a hús a laboratóriumbanA jövő fenntartható húselőállításaként emlegetett eljárásban a gazdatesten kívül, laboratóriumi körülmények között, sejtszaporítással hoznak létre a hagyományos hússal megegyező tulajdonságú húst. Az élő állatból izomsejteket vesznek, amelyek egy bioreaktorban, az erre a célra fejlesztett speciális táptalajon szaporodnak tovább. Ez a táptalaj tartalmazza azokat az enzimeket, ásványokat és tápanyagokat, amelyektől a sejtek képesek maguktól szaporodni. A pontos összetevőkről keveset lehet tudni, az eddigi kísérletekben a borjúvér, magzati embrió és más, hasonló állati származékok váltak általánossá. |
A kutatások legfőbb iránya, hogy a laboratóriumi hús előállítása olcsóbbá és gyorsabbá váljon, mivel a technológia még nem alkalmas a versenyképes tömegtermelésre.
Veszélyes kísérlet, kétségbevonható eredmények
Az Európai Bizottság által meghatározott agrárstratégiák végrehajtása ugyanakkor az összes eddig elkészült tanulmány szerint katasztrofális helyzetbe hozza a kontinenst.
A szakmai előrejelzések szerint a növénytermesztés és az állattartás aránya is jelentősen csökkenne Európában. Ezzel együtt
tovább emelkednének az árak, és az európai agrárium nettó exportőri szerepe veszélybe kerülne, sőt, egyes becslések szerint bizonyos termékekből importra kényszerülne a közösség.
A károsanyag-kibocsátás csökkentésének mértéke is kérdéses, ráadásul a globális kibocsátás növekedése, elsősorban a népességrobbanással érintett országokban növekvő állatállomány és intenzívebb növénytermesztés miatt a környezeti terhelés máshol jelenne meg. Az OECD szerint a jelenlegi zöldtörekvések mellett is fokozatosan csökken a kibocsátás.
Szintén kockázatos az európai élelmiszer-biztonsági és állatjóléti szabályok további drasztikus szigorítása, mivel azt eredményezheti, hogy a gazdálkodók harmadik országba szervezik ki tevékenységüket, ahol az EU-hoz képest lazábbak ezek az emberi életet és egészséget védő szabályok.
