A tekintélyes moszkvai közvélemény-kutató, a Levada Központ mérései szerint az oroszországi elnök szeptember 22-én 77, egy hónappal később 79 százalékos támogatást kapott. Míg szeptember 22-én a megkérdezettek 60, addig október 22-én 64 százaléka szerint az országban egészében véve a helyes irányba mennek a dolgok.
Október 10-től – megtorlásként a Krím-híd elleni, Ukrajnának tulajdonított támadásért – hatalmas rakétacsapások érték az ukrán ipari, energia-infrastruktúrát, amely a sorozatos légi csapások ellenére meglepően szívós, még olyan hadiipari üzemek is működőképesek, legalábbis Kijev szerint, amelyek elsődleges katonai célpontok voltak. Például a rakétagyártó óriásvállalat, a korábbi időkben Juzsmas, 2014 óta Pivdenmas néven ismert hadiipari egység, amely júliusban több találatot kapott.
Moszkva ismét taktikát váltott: most az energia-infrastruktúra fontos komponenseit támadja. Ezzel időt nyer, a saját katonáit kíméli, egyben stratégiailag tovább gyengíti Ukrajnát.
Kijevi adatok szerint az energiaipar mintegy harmada elpusztult a levegőből, elsősorban az egyik legkorszerűbbnek tartott, részben lopakodó Kh–101-es cirkálórakétákkal, Shahid–136-os iráni kamikázedrónokkal indított csapásokban. Noha hivatalos kijevi adatok szerint az iráni kamikázék mintegy kétharmadát még a levegőben megsemmisítették, a becsapódó töltetek komoly károkat okoztak. Egész Ukrajna területén villamosenergia-szolgáltatási korlátozásokat, áramszüneteket vezettek be emiatt.
Az igazi kihívásként most mindkét fél a másikat vádolja a nem nukleáris robbantással (hanem hagyományos, gyors kémiai oxidáción alapuló) sugárzó anyagokat, izotópokat szétszóró „piszkos bomba” bevetésének a szándékával.
Ezzel egy népszerű, de tudományosan alá nem támasztott elméletet tolnak előtérbe: a „piszkos bomba” felrobbantásával olyan látszatot lehet kelteni, mintha valódi, kisebb hatóerejű nukleáris bombát robbantottak volna.
Nem így van. A kétfajta robbanás közti különbséget az Ukrajna felett is megforduló keleti (oroszországi, kínai, indiai stb.) és nyugati (amerikai, EU, japán, dél-koreai), különféle szenzorokkal felszerelt megfigyelő műholdak is regisztrálják. Nem beszélve arról, hogy az Átfogó atomcsend egyezményt ellenőrző szervezet (Comprehensive Nuclear-Test-Ban Treaty Organization – CTBTO) és ennek a nemzetközi ellenőrző hálózata, az IMS (International Moritoring System) a nemzetközi feszültség ellenére még mindig működőképes. Azaz egyetlen állam sem lesz képes orvul, galád módon „piszkos bombának” álcázni a valódi, kisebb atomtöltettel végrehajtott nukleáris támadást. (Ukrajnának nincs atomfegyvere.)
A jelenlegi állás szerint a tervezett IMS-figyelőállomások 93 százaléka működik szerte a világban. A washingtoni külügyminisztérium honlapja szerint a szervezet a világban szétszórt ellenőrző állomásai négyféle módon figyelik, hogy nem robbant-e valamelyik állam, szervezet nukleáris szerkezetet a szárazföldön, a levegőben, a víz alatt vagy a világűrben:
1. Szeizmológiai megfigyelés. Mintegy 50 fő- és 120 kiegészítő földrengés-érzékelő állomás figyeli a gyanús rengéseket. Még a Krím-hídon történt hagyományos (a becslések szerint mintegy 22 tonna kémiai robbanószerrel végre hajtott) robbantást is érzékelték.
2. A radionuklidek (sugárzó anyagok) jelenlétének érzékelése a levegőben. Nyolcvan ilyen állomás az egész világon méri ezeket és a nukleáris robbantásra utaló nemesgázok jelenlétét. A washingtoni forrás megjegyzi: a radionuklidek érzékelésének hiánya nem jelenti, hogy egy esetleges atomrobbanásra nem került sor. De a többi ellenőrző módszerrel ez a bizonytalanság kiszűrhető.
3. Hidroakusztikus jelek (víz alatti hangok) megfigyelése. A világ óceánjait 11 hidroakusztikus állomás ellenőrzi, hogy nem hallani-e az atomrobbantás jellegzetes hanghullámait – amelyek a vízben kiváltképpen jól terjednek.
4. Infrahang-érzékelés. Mintegy 60 speciális állomás hallgatja, hogy terjednek-e az emberi fül számára érzékelhetetlen, nagyon alacsony frekvenciájú (ultramély) hangok – például a talajban. Ilyeneket, jellegzetes mintákkal az atomrobbantások is keltenek.
Azaz egyik fél sem rejthet el, tagadhat le egy támadást, legyen szó „piszkos bombákról” vagy valódi nukleáris fegyverek bevetéséről.
A kérdéstől függhet az emberiség léte is. Ukrajna szövetségesei, elsősorban az Egyesült Államok komoly figyelmeztetést intéztek Vlagyimir Putyinhoz: ne merjen atombombát bevetni a megtámadott Ukrajna ellen, mert azzal átlépi a vastag vörös vonalat. Ennek következménye nyugati elemzők szerint egy elképzelhetetlen erősségű NATO-csapásmérés lesz Oroszországra. Követve a „stratégiai bizonytalanság” elvét, döntően az USA-ból származó kemény figyelmeztetések pontosan nem térnek ki arra, hogy ez a csapás kizárólag hagyományos fegyverekkel, esetleg atomfegyverek bevetésével történne.
A figyelmeztetésnek meglett a hatása. Szergej Sojgu, az OF védelmi minisztere felhívta telefonon a három nyugati atomhatalom, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország védelmi minisztereit (és a nem atomhatalom Törökországét), azt bizonygatva, hogy Moszkva nem készül sem atomfegyver, sem pedig az elsősorban lélektani, semmint fizikai hatást kiváltó „piszkos bomba” bevetésére. Ugyanis az ilyen bomba alkalmazása kockázatos, a hatását az alkalmazói nem tudják kiszámítani, a sugárzó anyagok, radioizotópok akár saját csapataikat vagy területeiket is „megfertőzhetik”.
