Fogolycsere keretében szabadon engedték a cannabisolaj birtoklása miatt Oroszországban hosszú börtönbüntetésre ítélt, 206 cm magas amerikai kosaras hölgyet, Brittney Grinert. A cserealap az USA-ban 25 évre ítélt Viktor But oroszországi fegyverkereskedő volt. Az amerikaiak szerettek volna 2:1-es fogolycserét, azaz Griner mellé egy Oroszországban kémkedésért 16 évre leültetett amerikai tengerészgyalogost, Paul Whelant is megkapni Butért, de Moszkva ebbe nem ment bele.
Joe Biden amerikai elnök személyes győzelmének tekintette a cserét, amelyet saját igazságügy-minisztériuma is keményen bírált. Biden még Griner feleségével, Cherelle-lel is pózolt a kamerák előtt a Fehér Házban.
„Kapd össze a cuccod…”
A fogolycsere Abu-Dzabi repülőterén zajlott le. Tévéközvetítések mutatták, ahogy egy amerikai magángépből kiszállt But, egy hasonló oroszországi gépből pedig Griner. Elindultak egymás felé, But sok szerencsét kívánt Grinernek, aki fejét elfordítva szótlanul ment tovább az amerikai gép irányába. But 12 évet ült egy amerikai börtönben, Griner néhány hónapot egy oroszországi hasonló intézményben. „Felkeltettek, csak annyit mondtak, kapd össze a cuccod…” – mesélte But Moszkvában szabadon bocsátása körülményeit.
Ellentmondásosak a fogolycsere körülményei.
A Fehér Ház szóvivője szerint kizárólag az USA erőfeszítéseinek köszönhető a csere.
Egy Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emirátusok által közösen jegyzett közlemény szerint Mohammed bin Szalman (MBS) szaúdi koronaherceg kulcsszerepet játszott a tárgyalásokban, együtt az emirátusok elnökével, Mohammed bin Zajed al-Nahjannal. MBS közismerten jó kapcsolatot ápol Vlagyimir Putyinnal, és 2022 szeptemberében a szaúdi diplomácia fontos szerepet játszott az eddigi legnagyobb, több száz hadifoglyot érintő orosz–ukrán cserében.
Megjegyzendő:
sem Moszkvában, még kevésbé a tengerentúlon nemigen kedvelik, ha mások is le akarják aratni a babérokat.
A mariupoli csatában az Azovsztal acélmű területén elfogott, a korábban a náci eszmék iránti fogékonysággal vádolt ukrán Azov (szélső)jobboldali, nemzeti érzelmű önkéntes ezred teljes parancsnokságát Törökországba internálták. A pravoszláv (ukrán egyházi felügyeletű) ünnepekre való tekintettel Isztambulban engedélyezték az ukrán internáltak találkozóját szeretteikkel – erről, bár szűkszavúan, de a nemzetközi sajtó is beszámolt.
A Kémek hídja
A fogolycserék gyakorlata korábban sem volt egyszerű. Legendás hírűvé vált a Glienickei híd (a keletnémetek a Kémek hídjának is nevezték), amely a nyugat-berlini amerikai megszállási övezetet kötötte össze az akkor még NDK-ellenőrzés alatt álló Potsdammal. A határ a Nyugat és a Kelet között a Glienickei híd közepe volt.
A kelet–nyugati fogolycserék egy része ezen a hídon zajlott le. A forgatókönyv mindig azonos volt.
A híd keleti (amerikai) oldalán megjelentek a matt olajzöldre festett amerikai katonai személyautók, a Pontiacok, Buickok, a híd nyugati, potsdami oldalán pedig a szovjet parancsnokság Pobjedái, GAZ-69-es dzsipjei. Az első cserét 1962. február 10-én bonyolították le, a nyugatiak Rudolf Abelt, a szovjet hírszerzés ezredesét cserélték ki Francis Gary Powersre, a Szovjetunió felett lelőtt amerikai kémrepülőgép, a (máig hadrendben lévő) U-2-es CIA-tiszt pilótájára.
Huszonhárom évvel később a Havel folyón átívelő, alig 150 méteres Glienickei híd tömeges fogolycsere színhelyévé vált.
A szovjetek egész Kelet-Európából összeszedtek 23 amerikai ügynököt, akikért cserébe megkapták Marian Zacharski lengyel ipari kémet és három szovjet hírszerzőt.
Egy év múlva, 1986 februárjában az egyik legismertebb szovjet másképpen gondolkodót, Natan Scsaranszkijt, a későbbi izraeli kereskedelmi minisztert cserélték ki Karl Koecher cseh szuperkémért. Koecher 1976-ban találkozott Oleg Kalugin szovjet KGB-generálissal, aki később disszidált és amerikai szolgálatba szegődött. Akkor Kaluginnak rossz véleménye alakult ki Koecherről, megbízhatatlan hármas ügynöknek tartotta. Koecher, akárcsak a legtöbb hidegháborús sztárkém, a múlt század kilencvenes évei elején teljes feledésbe merült.
Az akcentuson buktak le
Bécs, a hidegháború idején (is) a keleti és a nyugati kémek városa, 2010 nyarán került a nemzetközi figyelem középpontjába, amikor az USA tíz, kémkedéssel gyanúsított oroszországi állampolgárt cserélt ki négy oroszért, akik Washington számára fontosak voltak. Két repülőgép állt meg egymás mellett a bécsi repülőtéren, és a csere a korábban kidolgozott forgatókönyv szerint zajlott le. A legismertebb név Szergej Szkripal átállt katonai hírszerző, akit 2018-ban Moszkva ügynökei Nagy-Britanniában megmérgeztek, de lányával együtt túlélte. Az orosz atomfegyver-szakértőt, Igor Szutyagint azért ítélték el Moszkvában, mert állítólag bizalmas anyagokat adott át nyugati ügynököknek.
Szutyagin ma a brit elit katonai think-tank, a RUSI munkatársa.
Legalább ilyen érdekes az amerikaiak által átadott tíz oroszországi származású kém személye, akik a washingtoni „cserealapot” képezték. A tíz letartóztatott oroszt két héttel őrizetbe vételük után már ki is cserélték Bécsben.
A lebukásukhoz a legenda szerint az vezetett, hogy a soknemzetiségű USA-ban eredeti angol neveket vettek fel.
Ha megmaradtak volna valamilyen „külföldies” név mellett, talán máig ott kémkedhettek volna – hiszen az USA-ban a kutyát sem érdekli, ha valaki akcentussal beszél. De az amerikaiaknak feltűnt, hogy egy bizonyos ősangol nevű Tracy Lee Ann Foley (Jelena Vavilova) miért beszél angolul enyhe orosz akcentussal. Így buktak le.
