Az orosz agresszió egyik következményeként 2022 tavaszán üzemanyagválság alakult ki Ukrajnában. A háború előtt az ország benzin- és gázolajszükségletének nagy részét az Oroszországból és Fehéroroszországból érkező szállítmányok fedezték. Tavalyelőtt a benzin 50, a gázolaj 62 százalékát tőlük importálták.
Ukrajnának új üzemanyag-beszállítók után kellett néznie, s ezt meg is tette: szinte teljes mértékben lecserélte ellátási forrásait, és megváltoztatta a szállítási logisztikát. Szerhij Kujun, az A-95 Consulting Group igazgatója szerint Ukrajna az első ország, amely megfordította az olajtermékek megszokott kereskedelmi útvonalát, az ellenkező irányba kényszerítve ezzel a teljes energiapiacot.
Németországból, Ausztriából és még a távoli Hollandiából is áramlik az üzemanyag Ukrajnába. Kereskedőink a Rajnán és a Dunán szállítják a termékeket, Európa északi és déli részén pedig tengeri kikötők állnak ehhez rendelkezésre. Emellett általánosságban elmondható, hogy az ukránok voltak azok, akik akaratlanul is új távlatokat nyitottak az európai vasúti közlekedés előtt
– jegyezte meg a szakértő.
Az A-95 igazgatója hangsúlyozta, hogy Ukrajna nemcsak az üzemanyag-ellátási piac földrajzi irányait változtatta meg, hanem a közúti szállítási logisztika feltételeit is megteremtette háborús körülmények között.
Európában senki sem hitt benne, de mi megcsináltuk
– fogalmazott Szerhij Kujun.
Audrius Stropus, az osztrák AMIC Energy benzinkúthálózat ukrajnai vezérigazgatója szerint a márciusi tapasztalatokból kiindulva nagy valószínűséggel kijelenthető: nem fordul elő újra hasonló méretű üzemanyaghiány. Kezdetben ugyanis nem annyira az elérhetőséggel volt a probléma, hanem a megszokott logisztikai láncok szétszakadása okozott ellátási nehézségeket.
Időbe telt az új útvonalak kidolgozása és kialakítása. És bár az ágazat rövid időn belül alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez, az üzemanyagpiac további fellendülése és fejlődése előtt még számos kihívás áll.
Egyik ezek közül a működő finomítók hiánya.
Napjainkban Ukrajna az egyetlen ország Európában, ahol nincs működő olajfinomító.
Ennek a fogyasztó fizeti meg az árát. A tarifa a szállítás típusától és az útvonal hosszától függ – mindenesetre nem olcsó. Az új helyzethez igazodó szállítási infrastruktúrát is ki kell építeni.
Audrius Stropus lehetőségként említi, hogy
az ország átválthat azonos szélességű vasúti vágányokra a Litvániából származó üzemanyag beszállításához,
majd a jövőben csővezetékkel is összeköthetné a két országot a gázolaj folyamatos importjához. Véleménye szerint mindenképpen át kell állni a posztszovjet modellről – amikor is az ellátás keletről és északról érkezett – az európaira, amely az EU-val közös logisztikát igényel.
Az infrastruktúra kiépítése sokmilliárdos befektetést igényel, és átlátható játékszabályokat követel meg minden piaci szereplőtől. Az ilyen nagyszabású projektek megvalósításához egyértelmű, világos tervre van szükség, majd pénzügyi támogatásra, amelyhez az EU-nak, az Egyesült Államoknak, a nemzetközi pénzintézeteknek (Világbank, IMF stb.) és a kereskedelmi bankoknak, magánvállalkozásoknak is csatlakozniuk kellene. Nem maradhatnak el a pénzügyi garanciák, a kockázatbiztosítás és a projektmenedzsment átláthatósága sem.
A kiszámítható fejlődés érdekében Ukrajnának egységes gazdasági modellt kell létrehoznia, amely hatékonyan működik mind a háború idején, mind a befejezését követően.