Megemelnék az ingyen utazók 65 éves korhatárát, de a kormány nem engedi

Egyre súlyosabb konfliktusforrás Dél-Koreában a 65 év felettiek számára biztosított ingyenes utazás a főváros, Szöul kiterjedt metróhálózatán. Az intézkedést négy évtizeddel ezelőtt a hírhedt katonai diktátor, a 2021-ben kilencvenéves korában meghalt Cson Duhvan vezette be országos viszonylatban, azóta senki sem mert hozzányúlni. Pedig kellene, mert a közlekedési vállalat adatai szerint a korlátlan kedvezménnyel nemcsak élnek, de vissza is élnek az idősek és az őket nyugdíj melletti mellékkeresethez juttató vállalkozások. 

Az utóbbiak hirdetésben toborozzák az időseket futári feladatok ellátásához, csak ilyen cégből 25 működik a metropoliszban. Helyszíni beszámolójában a Reuters a 71 éves Pak Gyunszunt idézi, aki szerint szórakoztató a metrózás, és egészséges is, mert a mozgás karban tartja a szervezetét. Szüksége is van rá, mert vásári kofaként aktívabb éveiben inkább a helyben ücsörgésre szorítkozott a tevékenysége. 

Arra nem adott választ, hogy akkor is ingázna-e a földalattin, ha ezért és a küldemények kézbesítéséért nem kapna havi átlagban 550 dollárt, de megjegyezte, hogy nem sok maradna a zsebében, ha a metrójegyért minden egyes alkalommal fizetnie kellene. 

Szöulban és agglomerációjában több mint 3,7 millió igényjogosultat tartanak nyilván, ők tavaly 233 millió alkalommal utaztak a metrón, 250 millió dolláros megtérítetlen kiadást okozva a helyi BKV-nak. Az összeg a társaság adósságállományának 30 százalékával ér fel, és évről évre gyarapszik, ahogy a nyugdíjba vonulók köre is. 

A dél-koreai társadalom ugyanis a japánéhoz hasonlóan reménytelen küzdelmet folytat az elöregedési folyamat megállítására. Az ország 51 milliós lakosságának több mint 18 százalékát adják a 65 éven felettiek, s arányuk a demográfiai tendenciák kivetítésével 2035-ben várhatóan eléri a 30 százalékot, 2050-re pedig a 40 százalékot. 

A közlekedésieknek nincs idejük ezt kivárni, s azt hangoztatják, hogy 

Igen ám, de politikusokat saját politikai hasznuk sokkal jobban érdekli, mind a szöuli tömegközlekedés megoldatlan problémái. Az idősek ugyanis – Magyarországhoz hasonlóan – hatalmas és megbízható szavazóbázist alkotnak, nem érdemes velük kekeckedni, mert szerzett jogaik csorbultával képesek akár átszavazni az ellenzékre. 

Így gondolkodik Dél-Korea tavaly májusban hivatalba lépett új elnöke, Jun Szogjol, akinek nem akaródzik hozzányúlni a rendszerhez. 

Ugyanakkor Jun csapdahelyzetbe is került, mert félti a nyugdíjas szavazóbázisát, miközben a költségvetési konszolidációval, az állami túlköltekezés megszüntetésével kampányolt, s nyerte meg az elnökválasztást. A probléma ráadásul nem Szöulra korlátozódik, hanem az egész országot érinti. 

A közlekedési vállalatok a viteldíjak meredek emelésével és a korhatár felsrófolásával fenyegetőznek, ha a kedvezményrendszer reformja elmaradna, és a kormány nem kompenzálná a kiadásaikat. Szöul decemberben egy 30 százalékos tarifaemelés tervét hozta nyilvánosságra, két másik nagyváros – Tedzson és Tegu – a korhatár 70 évre emelésével kísérletezik.

Csakhogy ezekről a próbálkozásokról a fiskális szigort érvényesíteni próbáló pénzügyminisztérium hallani sem akar, jóllehet a tét ennél sokkal nagyobb. Az Emmanuel Macron francia elnök nyugdíjkorhatár-emelési törekvései láttán kitört sztrájk- és tüntetésekbe torkolló ellenálláshullám ugyanis hamarosan elérheti Dél-Koreát, ahol szintén elmozdulnának a 60 éves szintről, természetesen felfelé. (2016-ban emelték a korhatárt 55-ről 60 évre.) 

A nyugdíj és az idősek jóléti kiadásai ugyanis meredeken emelkednek, egyelőre fedezet nélkül. A pénzügyminisztérium azzal érvel, hogy megépíttette a közlekedési infrastruktúrát, annak üzemeltetése már az önkormányzatok gondja és felelőssége. Amúgy jogilag is kétségesnek tartják, hogy az önkormányzatok önhatalmúlag megemeljék a 65 éves korhatárt. A kérdés a társadalmat is megosztja, 

míg 34 százaléka ellenzi. Pak Gyunszun 71 évével egyik táborba sem tartozik, ő így is, úgy is becsülettel elvégzi a futári munkát.

Eközben a dél-koreai makrogazdasági mutatók egyre siralmasabbak, tavaly az infláció negyedszázados csúcsra emelkedett (idén januárban 5,2 százalékos volt), sorozatosan emelik a közüzemi díjakat, és a gazdaság az utóbbi negyedévben 2020 óta először zsugorodott. Az országban jövő áprilisban parlamenti választásokat tartanak, és Junék szénája nem áll jól. Mindenesetre,

inkább magukhoz kellene édesgetni őket. A fő cél, hogy Jun – ellenzéke által – autokratának tartott rendszere felhatalmazást kapjon a reformokhoz.