Sikeresnek bizonyul Joe Biden amerikai elnöknek a csipgyártás hazahozatala és fejlesztése ügyében tavaly meghirdetett programja, ennek keretében eddig negyven beruházást jelentettek be, csaknem 200 milliárd dollár értékben. A programot az amerikai feldolgozóipar csipellátásában a pandémiát követően felszínre került súlyos beszállítási problémák orvoslására hirdették meg, felismerve, hogy az ágazat már-már egészségtelen mértékben függ a kínai, illetve a Kínában gyártatott csipektől.
Fotó: Getty Images
Nem is szólva az addig lazábban kezelt technológiai transzferekről, amivel az Egyesült Államok csipgyártásban érdekelt vállalatai a kézhez kapott licencdíjak fejében gyakorlatilag kitermelték saját, kínai versenytársaikat. Jellemző az amerikai félvezetőipar háttérbe szorulására, hogy
amíg 1990-ben a globális piac 40 százalékát uralták, addig mára részesedésük a termelésben 12 százalékra zuhant.
Ám ennek véget is vetett a Biden-adminisztráció, amely exportengedélyhez kötötte az érzékeny technológiák kínai exportját. S mivel az exportengedélyek kiadása nemzetbiztonsági kockázatokat hordozott, a fejlett és piacképes termékek és technológiák exportját eleve blokkolták Washingtonban, ezzel megrogyasztva az erős állami háttérrel működő, feltörekvő kínai csipgyártást.
A lehető legtöbb területen az önellátásra áttérő Egyesült Államok persze meg is nyitotta a pénztárcáját, hogy felgyorsítsa a folyamatot és érdekeltté tegye az iparági szereplőket.
A tavaly elfogadott csiptörvény 52 milliárd dolláros támogatási keretet nyújt a beruházásokhoz,
ebből 39 milliárdot közvetlenül projektek kivitelezéséhez, a többi egyéb célokra.
A programban részt vevő vállalatok 25 százalékos adókedvezményben is részesülnek, csaknem 24 milliárd dollár erejéig. A program meleg fogadtatásban részesült a szakma részéről, az Intel, a Micron, az IBM, a Samsung és a Taiwan Semiconductor Manufacturing Company az elsők között jelezte részvételi szándékát.
A pályázatokat júniustól fogadja be a projektgazda kereskedelmi minisztérium, amely egy-egy beruházás tőkeigényének 5–15 százalék közötti részét finanszírozza, ugyanakkor számításaik szerint az összköltség mintegy kétharmadát a pályázóknak saját forrásból kell előteremteniük. A tárca most körvonalazta a többi főbb feltételt is.
Ebből kiderül, hogy nincs ingyenebéd, maximum az új félvezetőgyár dolgozóinak.
A 150 millió dollár feletti támogatásban részesülő vállalatoknak ugyanis az elért nyereségük egy meghatározott szint feletti részén – nevezzük extraprofitnak – osztozniuk kell az állammal. Szakértők szerint ez egyfajta biztonsági fékként szolgál arra az esetre, ha valamely résztvevő indokolatlanul nagyot kaszálna a kormányzati támogatással megvalósult projektjével.
A pályázóknak garantálniuk kell, hogy Kínába tízen éven keresztül legfeljebb korlátozott mértékben invesztálnak, és az úgynevezett érzékeny csúcstechnológiájukat sem adják el külföldre, valamint
a megszerzett állami támogatást nem használják fel sem osztalékfizetés, sem részvény-visszavásárlás fedezeteként.
A részvényesi javadalmazásról szóló ötéves tervüket a pályázathoz csatolják, amit a bírálatkor figyelembe is vesznek. Ennek a hátterében az áll, hogy az amerikai csipgyártók az utóbbi évtizedben több száz milliárd dollárt fizettek ki ily módon a részvényeseiknek, ahelyett, hogy az irdatlan nagyságú összegből a fejlesztéseket favorizálták volna.
Fotó: Getty Images
Akkor most az állami apanázsra nem is lenne szükségük. Csak az Intel százmilliárd dollár értékben vásárolt vissza részvényeket 2005 óta.
Előírás, hogy az építkezésnek is Made in USA jellege legyen,
azaz a szegvastól a betonon át az utolsó szögig hazai gyártású anyagokat használjanak fel. Külön értékelik és pontozzák a jelentkezők hosszú távú fejlesztési elképzeléseit – persze ezeket is csak amerikai földön. Előnyben részesítik azokat a pályázókat, amelyek kisebbségi, veterán, illetve női vezetésű alvállalkozókat tudnak a partneri körükben, emellett pontozzák a környezetvédelem és a klímacélok melletti elkötelezettséget is.
Fontos szempont még a társadalmi hatás: a munkahelyteremtés és a dolgozók megfelelő szociális körülményeinek garantálása, például a munkavállalók gyermekei számára a felügyelet biztosítása.
Gina Raimondo kereskedelmi miniszter a következő hetekre ígérte e tenderkiírás részleteinek nyilvánosságra hozását. Hangsúlyozta, hogy
senkinek sem adnak biankó csekket, mindenkinek az utolsó centig tartania kell vállalásait.
Meggyőződése, hogy a nemzeti csipgyártást támogató kormányzati program az amerikai versenyképesség javát és globális technológiai vezető szerepük megerősítését szolgálja.
Jack Reed demokrata párti szenátor is arra hívta fel a figyelmet, hogy az állam nem fejőstehén, ügyel az adófizetők dollárjaira, ugyanakkor ösztönzi is a támogatott vállalatokat, hogy kiemelkedő teljesítményt érhessenek el. A republikánusok részéről Frank Lucas képviselő úgy látja, hogy a szaktárca túlterjeszkedett a hatáskörén mind az extraprofit elvonása ügyében, mind a dolgozók szociális biztonságát érintő előírások tekintetében, szerinte Raimondóéknak nem kellett volna a részletekbe belemenniük, elég lett volna a félvezetőipar szakmai kérdéseire választ adniuk.
