A líra számára fájdalmasan féloldalasan értelmezi a kamatfordulatot a török jegybank: a korábbi tétlenség után ugyan már elkezdték emelni a kamataikat, hogy leküzdjék Eurázsia talán legdurvább inflációját, de csütörtökön már másodszor szigorítottak jóval kevesebbet a piacokon vártnál. A lírát már az egy hónappal ezelőtti meglepetés is úgy érte, mintha az autó ütötte volna el, most sem várható más piaci reakció, pedig a gyengülés önmagában is inflációs hatású, azaz Ankarában úgy harcolnak az ellen, hogy közben rá is pörgetnek.
A kamatok emelése a hitelköltségek növelésén keresztül kifejt antiinflációs hatást, de a piacok megítélése szerint a banknak erőteljesebben kellene lépnie, hogy letörje az inflációt. A török jegybank tavaly dacolt ezzel a közgazdasági összefüggéssel, és nem emelte a kamatait annak dacára, hogy az éves infláció őszre könnyfakasztó szintre, 85 százalék fölé emelkedett, emelésekbe azután kezdett, hogy
Recep Tayyip Erdogan két hónapja gazdaságpolitikai változások ígéretével újabb elnöki ciklusra kapott mandátumot a választóktól.
Az infláció ősz óta folyamatosan csökken, de a júniusban mért 38,2 százalékos mérték aligha nevezhető megnyugtatónak. A jegybank csütörtökön 2,5 százalékponttal 17,25 százalékra emelte irányadó egyhetes repokamatát, amire szinte senki nem számított a szakemberek közül: az elemzői konszenzus 20 százalékos új rátát vetített előre.
A bank immár másodszor játssza meg ugyanezt a játékot: fellép ugyan kamatemeléssel az infláció ellen, de a hitelfelvevők fájdalmát csökkentendő, a piacokon vártnál kisebb mértékben. Júniusban 6,5 százalékpontot emelt, pedig a piac már akkor 21 százalékos rátára számított.
A bank ugyan további fokozatos szigorítást helyezett kilátásba, de csütörtöki lépésével szépen lelassította a tempót, így a líra negatív reakciója várhatóan most sem marad el, a kérdés inkább csak ennek a mértéke. A jegybank júniusi lépése okozta csalódást követően a líra – nem azonnal, de gyorsan – összesen több mint 14 százalékot veszített értékéből a dollár ellenében, és
egy év alatt immár 53 százalékot gyengült.
Ekkora mozgások aligha maradnak inflációs hatás nélkül.
Erdogan kormányzata ugyanakkor a költségvetés oldalán is fellép az infláció ellen, emelik például az áfakulcsokat és a bankok adóterhelését, hogy finanszírozni tudják a korábbi választási ígéreteket – írta a Bloomberg. Nincsenek könnyű helyzetben, ahogy a jegybank sem. Bonyolítja a képletet, hogy a gazdasági növekedésre is szükségük van – amit a még magasabb kamatok visszafognának –, egyebek közt azért, mert jövő márciusban önkormányzati választások esedékesek Törökországban.
