Harminc méterről lőtt ki egy kumulatív RPG- (vállról, csőből indítható univerzális oroszországi rakétafegyver) gránátot Kreminna térségében egy oroszországi katona a gyors tempóban előretörő és félelmetes, 40 milliméteres gépágyújából folyamatosan tüzelő Stridsfordon-90 (Strf-9040C – rövidítve CV90-es) páncélozott harcjárműoszlop élen haladó tagjára.
A gránát a CV90-es lövegtornyának a bal oldalába csapódott be, a töltet több ezer fokos, tűvékony plazmasugara átégette a páncélzatot, azonnal megölte a toronyban lévő járműparancsnokot. A svéd (Volvo) gyártmányú, a világ egyik legjobbjának tartott harcjármű kigyulladt, és éles balkanyarral letért az útról, füstölögve megállt.
Az „alsó szinten” ülő vezető, a járműben utazó kezelőszemélyzet, a hátsó részben utazó ukrán katonák kiugráltak. Őket feltehetően a kilőtt első kocsi mögött haladó második CV90-es vette fel, amely a támadóék többi hasonló páncélosával együtt megfordult, és az ukrán vonalak irányába elporzott.
Az ukrán haderő egyik elitalakulatáról, a „svéd” gépesített 21-es rohamdandárról van szó, amely arról kapta nem hivatalos nevét, hogy a legkorszerűbb fegyverekkel szerelték fel.
Mind svéd gyártmányú.
A dandárnál működik az ötven CV90-es mellett mind a 10, a stockholmi kormány segélyeként érkezett, Leopard 2A5-ös alapján épített új széria, korszerűsített harckocsi svéd változata. Szakkörökben ezt tartják az önmagában is kiváló Leopard 2-es a világon létező legjobb továbbfejlesztett altípusának. A svéd hadseregben Stridsvagn 122-es néven szerepel. Nincs hír róla, hogy az oroszországi intervenciós hadsereg – amely a délkelet-ukrajnai harcok jelenlegi szakaszában is kiemelt feladatként kezeli a korszerű nyugati fegyvertípusok megszerzését – hozzájutott volna ilyen harckocsikhoz.
És a hasonlóan kiválónak tartott svéd gyártmányú, 155 milliméteres, 30–50 kilométeres lőtávolságú (az oroszországi gyártmányokénak mintegy a kétszerese) Archer nehéz ágyútarackokat is a huszonegyesek, a „svéd” dandár kapta.
Trófeafegyverek
Az oroszok eloltották az égő svéd CV90-est, amely nem szenvedett nagyobb károkat. Mint a Forbes magazin írta, ez lehetett az első ilyen fegyverrendszer, amely a kezükre került. Felrakták egy trélerre, és átszállították az onnan körülbelül 80 kilométerre lévő ukrán–orosz határon Oroszországba, ahol birtokba vette a több fegyvergyár, katonai tervező iroda mérnökeiből, szakembereiből álló fogadóbizottság, amely a „trofejnije oruzsija” (trófeafegyverek) tanulmányozására alakult.
Nem hivatalos információk szerint az oroszok hozzáférést adnak a nyugati zsákmányolt fegyverekhez iráni és észak-koreai hadmérnököknek is.
Idén júniusban sikerült a délkelet-ukrajnai hadszíntérről trófeafegyverként beszerezni egy francia gyártmányú AMX-10RC, 105 mm-es vékonyított, vontcsövű löveggel (rövidebb lőtávolság, alacsonyabb lőporkamranyomás) felszerelt, gumikerekes közepes páncélost – jelentette be Vlagyimir Rogov, a Kreml-közeli „Mi együtt vagyunk Oroszországgal” társadalmi szervezet vezetője. Ami azért is érdekli az oroszokat, mert ilyen fegyverosztály nincs rendszeresítve az ő hadseregükben.
Eddig a RIA Novosztyi összefoglalója szerint hat, az orosz hadmérnököket kiváltképpen érdeklő, elsősorban páncélozott harcjármű (IFV, AFV), tank (MBT) került a nyugati fegyvereket tanulmányozó bizottság elé. A nyilvánosságra hozott „hatos keretbe” tartoznak az AMX-10RC mellett a német Leopard 1-es, 2-es tankok, az ukrán gyalogság által jó páncélvédettsége miatt különösen nagyra becsült amerikai Bradley páncélozott harcjárművek is.
Ebben a bizottságban működnek az egyik elit oroszországi fegyvergyártó és -tervező cég, a csaknem harmincezer embert foglalkoztató Viszokotocsnije Komplekszi (VK AO) részvénytársaság emberei is. Ez a nagy pontosságú irányított fegyvereket tervező-gyártó cég a Rostec oroszországi állami, nagyrészt fegyveripari vállalatokat összefogó cégcsoportjának a tagja.
A VK AO-hoz tartozik a világ egyik legrégebbi ilyen vállalkozása, a Nagy Péter cár által 1712-ben alapított Tulai Fegyvergyár is.
A VK AO tagja az Oroszországban talán legkorszerűbbnek ismert KBP fegyvertervező iroda, amely rakétákat, gépágyúkat, precíziós fegyverekhez irányítóberendezéseket dolgozott ki. Köztük megteremtette a világon az egyik leghatásosabbnak tartott páncéltörő rakétarendszert, a Kornet-E-t vagy a Krasznopol „intelligens” (önmagát a célra vezérlő), 152 mm-es nehéztüzérségi gránátot.
Nem rossz, de lomha
Nemrég a bizottság nyilvánosságra hozta értékelését a tanulmányozott nyugati fegyverrendszerekről. Vélhetően ez egy, a Nyugatnak szóló üzenet: az általatok küldött fegyverek nem tettek csodát a harctéren. Csak általánosságban jellemzik ezeket a trófea-fegyverrendszereket, mint a RIA Novosztyi félhivatalos oroszországi kormánymédium közli. A cikk két alapmegállapítása: a tanulmányozott járművek páncélzata „nem rossz”, ugyanakkor mozgékonyságuk sok kívánnivalót hagy maga után. Emellett túl bonyolultan tervezték meg őket – amivel a jelentés szerzői ezen fegyverrendszerek magas és minőségi szervizigényére utalhattak.
Az adott pillanatban megállapítható, hogy a tanulmányozott és a gyakorlatban kipróbált NATO-fegyverrendszerek megfeleltek várakozásainknak
– így jellemezte a munkát a Ria Novoszti munkatársával beszélgetve a bizottság tevékenységét ismerő, anonim forrás. Azt állította, noha egészében véve a járművek páncélvédettsége „elfogadható színvonalú”, ám sok a gyenge pont. Ami abból adódik – mondja –, hogy a nyugati tervezők a páncélvédelem kidolgozásakor
nem vették kellő mértékben figyelembe a korszerű harc követelményeit.
