Komoly diplomáciai és geopolitikai bonyodalmakhoz vezet, ha Szaúd-Arábia az Egyesült Államok egyik legfontosabb szövetségeseként éppen Kínát kérné fel első atomerőművének a megépítésére. A helyszín már adott, a létesítményt az ország keleti, Katarral és az Egyesült Arab Emírségekkel közös határa közelében építenék fel, az önerős finanszírozás pedig a petrodollár-milliárdokban dúskáló arab monarchia számára magától értetődő. 

Milestone for CNNC at nuclear plant in Pakistan
A CNNC pakisztáni atomerőművének makettje.
Fotó: Chen Yuyu/AFP

A kínai állami tulajdonú China National Nuclear Corp (CNNC) szakértelmével sincsen gond. E cég a The Wall Street Journal értesülései szerint ajánlatot is tett a beruházásra, jelentkezésüket Rijád örömmel vette és alapos megfontolásra érdemesnek tartotta. A Kína felé látványosan nyitó Szaúd-Arábia ezzel azonban keresztbe tehet Amerikának, amely az atomerőmű biankó kivitelezési szerződését már gyakorlatilag a zsebében érezhette. 

A témában van egy negyedik szereplő is, mégpedig Izrael, amely nagyon nem szeretné, hogy az arab olajhatalom polgári célú energiatermelésében szerephez juttatná az atomot. 

Azzal ugyanis az iránihoz hasonló problémát generálna. Emlékezetes, hogy a perzsa állam urándúsítási praktikáival kihúzta a gyufát, s a Nyugat ezt nem hagyta annyiban: szankciók, bojkottok kísérik a kisebb-nagyobb intenzitással zajló nemzetközi tárgyalásokat, amelyek célja megelőzni, illetve kizárni annak a lehetőségét, hogy Irán atomfegyvert fejleszthessen, fenyegetést jelentve Izraelre és felborítva a térség status quóját. 

Ráadásul az atomfegyverrel nem rendelkező Izrael és a szaúdiak amerikai közvetítéssel most éppen normalizálni próbálják a kapcsolatukat, ebbe egy ilyen, a kínai közreműködés miatt ellenőrizetlennek minősülő projekt nem fér bele. Izrael kijelentette, hogy elvárja, hogy Washington konzultáljon vele bármilyen tervezett, a nemzetbiztonságát érintő amerikai–szaúdi megállapodásról.

Más lenne a helyzet, ha a szaúdiak a washingtoni nyomásnak engedve vállalnák az atomenergia alkalmazásával járó legszigorúbb és ellenőrizhető garanciákat, de erre a királyságban most nem mutatkozik túlzottan nagy hajlandóság. Az üzleti lap információi szerint 

amerikai tisztviselők már világosan a szaúdiak értésére adták, hogy csak akkor osztanák meg velük az atomenergia-technológiát, ha vállalják, hogy nem végeznek urándúsítást, 

és lemondanak a reaktorokban előállított plutónium újrafeldolgozásáról is. E két módszerrel lehet ugyanis az atomfegyverekhez szükséges tisztaságú uránt előállítani.

Szaúdi tisztségviselők elismerték, hogy Kína, mint potenciális partner bevonásával a Biden-kormányzatot próbálják kompromisszumra kényszeríteni, hogy lazítson az atomsorompó-követelményekkel kapcsolatban. A Washington által általában megkövetelt proliferációs ellenőrzésekbe a szaúdiak nem akarnak belemenni, azt az ország belügyeibe való kéretlen és elfogadhatatlan beavatkozásként értékelik. 

Sőt, azt is kilátásba helyezték, hogy egy másik ázsiai atomipari hatalmat, Dél-Koreát is bevonják a beruházásba, az ő technológiájuk is jó lesz, ha Amerika megmakacsolná magát. Más kérdés, hogy Szöul az Egyesült Államok hű szövetségeseként hogyan viszonyulna egy ilyen felkéréshez. A kivitelezésben a Korea Electric Power vehetne részt, az pedig állami irányítás alatt áll.

Amerika számára persze a dél-koreaiak megbízása még mindig a kisebbik rossz lenne. 

Mindenesetre a szaúdi tisztviselők szerint Mohammed bin Szalmán koronaherceg kész arra, hogy hamarosan a kínai céggel lépjen tovább, ha az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalások kudarccal zárulnának – írta a WSJ.

Chinese President Xi Jinping in Saudi Arabia
Mohammed bin Szalmán koronaherceg fogadja Hszi Csin-ping kínai elnököt.
Fotó: ROYAL COURT OF SAUDI ARABIA/AFP

A Kína és Szaúd-Arábia között bimbózó barátság üzleti alapokon nyugszik és egyre erősödik. Kína a világ legnagyobb áruexportőreként megkerülhetetlen a szaúdi gazdasági életben, míg Rijád a kínaiak első számú olajbeszerzési forrása volt – egészen addig, míg az Ukrajna ellen indított háborújuk miatt az olajexportjuknak új piacot kereső oroszok a helyükre nem léptek.

Washingtonból ferde szemmel nézik a nagy szaúdi–kínai összeborulást, de az olajmonarchia legnagyobb fegyverszállítójaként még maradt néhány adu a kezükben, hogy legalább atom-ügyben jobb belátásra bírják Mohammed bin Szalmán koronaherceget.