Június elején Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök egy titkos katonai bunkerben szimulációs háborús gyakorlatot tartott nemzetbiztonsági kabinetjével. Izrael északi részén a települések háborús készleteket halmoznak fel, a zsidó állam pedig új lézerfegyvereket fejleszt rakéták ellen.
Mindezek hátterében az egyre erősödő iráni fenyegetés áll. Ez persze nem újdonság, Izrael hosszú évek óta első számú egzisztenciális fenyegetésként tekint az iráni nukleáris programra, valamint arra, hogy Teherán szövetségesei (Szíria, Libanon és a palesztin területek) támadásokat intéznek a zsidó állam ellen.
Irán erősödik
A konfliktus az elmúlt hónapokban új dimenziót kapott. Irán kitört a nemzetközi elszigeteltségből, katonai szövetséget hozott létre Oroszországgal, például drónokat szállít Moszkvának – cserébe légvédelmi haditechnikát szeretne. Teherán helyreállította a diplomáciai kapcsolatait Szaúd-Arábiával, amelyhez Izrael is közeledne – pont az iráni fenyegetés hatástalanítása érdekében. Felgyorsult az iráni urándúsítási program is – kis mennyiségben már fegyvergyártásra alkalmas finomságú is rendelkezésükre áll –, miközben folyamatosan cáfolják, hogy atombomba készítése lenne a cél.
Elemzők szerint a szokásos Irán-ellenes szájkaraténál most sokkal többről van szó.
„Irán fegyverkezik, ami azt jelenti, hogy Izrael elveszítheti az első, megelőző csapás erejét”
– mondta a Bloombergnek Dennis Ross, a Fehér Ház korábbi közel-keleti nagykövete.
Szerinte Izrael mindent megtesz azért, hogy ez az opció számára továbbra is megmaradjon. Ez a szándék a kommunikációban is megnyilvánul. „Irán az egész világot fenyegeti. Bombát készítenek, és használni is fogják. Lehet, hogy az első célpont mi leszünk, de nem mi leszünk az egyedüliek” – nyilatkozta a közelmúltban Nir Barkat, a zsidó állam gazdasági minisztere.
Megelőző csapás?
Egy esetleges megelőző izraeli döntő csapás azonban erősen kérdőjeles, főleg, ha azt nem támogatja az Egyesült Államok. Washington az utóbbi időben erősen hajlik a közel-keleti válság, az iráni nukleáris probléma diplomáciai megoldására. A Fehér Ház és Teherán egyaránt cáfolta azokat a sajtóhíreket, amelyek szerint szép csöndben új nukleáris paktumot dolgoznának ki a háttérben. Irán ugyanakkor a héten közölte, hogy a két fél közel áll egy fogolycsere-megállapodáshoz – ez viszont arra utal, hogy valóban zajlanak tárgyalások.
Netanjahu a Sky Newsnak nyilatkozva közölte, hogy a diplomácia csak akkor működik, ha mögötte valós katonai fenyegetés áll.
Politikai elemzők szerint nem valószínű, hogy Netanjahu megtámadná Iránt. Úgy vélik, hogy a kormányfő inkább a belföldi, belpolitikai problémákról próbálja meg elterelni a figyelmet a külső ellenség fókuszba állításával. Ugyanakkor Netanjahu politikai ellenfelei is támogatják a kormányfőt Iránnal szemben.
„Ebben a kérdésben nincs ellenvélemény Izraelben, mindenki ugyanazon az állásponton van”
– nyilatkozta nemrég Yair Lapid ellenzéki vezető New Yorkban.
A háttérben az igazságügyi rendszer tervezett átalakítása áll, amely mélyen megosztja a zsidó állam lakosságát, de az Egyesült Államok is ellenzi. Az átalakítási javaslat ellen tömegtüntetéseket rendeznek, és ezek a sebezhetőség, a megosztottság képét kelthetik az ország ellenségeiben. Irán tisztában van a helyzettel, ezért is igyekszik szorosabbra fűzni az Izrael-ellenes szövetséget – többfrontos konfliktusba próbálja meg kényszeríteni a zsidó államot. Jeruzsálem keményebb kommunikációja válasz erre az iráni törekvésre.
A megelőző csapás nem lenne példa nélküli. Izraeli harci gépek egy iraki nukleáris reaktor ellen indítottak támadást 1981-ben. Hasonló volt Szíriában is 2007-ben. Netanjahu 2010-ben döntött egy Irán elleni csapásról – akkor a nemzetbiztonsági kabinetje és a hadsereg vezetése beszélte le róla –, 2012-ben már Washingtonnak kellett beavatkoznia. Most azonban sokkal nagyobb egységfront sorakozott fel a megelőző csapás mellett, mint korábban.
Egy Irán elleni támadás egész biztos felrobbantaná az olajpiacokat, és garantáltan regionális válságot idézne elő. Más se hiányzik most a világnak az orosz–ukrán háború és a kínai–amerikai proxyháború közepette, mint egy fegyveres konfliktus Izrael és Irán között – ismét lángba borulhat a Közel-Kelet. Kénytelenek lennének reagálni az Arab-öböl olajnagyhatalmai – Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek –, háborús kockázatot áraznának az olajpiacok, veszélybe kerülne a tengeri olajszállítás. Egy megelőző csapás nyomán Teherán egész még inkább mozgósítaná az általa pénzelt palesztin milíciákat, a Hezbollahot és a Hamászt.
A libanoni Hezbollahnak becslések szerint több mint tízezer rakétája van. Bradley Bowmen volt amerikai katonatiszt szerint ha ennek csak egy része megindulna Izrael ellen, túlterhelhetnék a zsidó állam légvédelmét.
Ugyanakkor Jeruzsálemen fokozódik a nyomás orosz oldalról is. Moszkva és Teherán katonai szövetséget kötött, az irániak olcsó drónokkal segítik az oroszokat az Ukrajna elleni invázióban, cserébe a légvédelmük megerősítéséhez és a rakétatechnikájuk fejlesztéséhez várnak segítséget. Izrael nemrég magas rangú delegációt is küldött Moszkvába, hogy felhívja a figyelmet mindennek veszélyeire.
Peking színre lép, Washington felébred
Egy izraeli megelőző csapás lehetősége az egész térségben riadót fújt. Szaúd-Arábia drón- és rakétatámadásokat szenvedett el az Irán által támogatott jemeni milíciáktól. Ezen a ponton igen kiváló taktikai érzékkel Kína lépett fel közvetítőként, és segítette a kiegyezést Rijád, valamint Teherán között. A kínaiak színre lépése azonban megkongatta a vészharangot Washingtonban, az USA végre felébredt, és a diplomáciai befolyását igyekezett latba vetni, hogy közelítse egymáshoz a szaúdiakat és Izraelt. A törekvés előtt azonban a legnagyobb akadály a közel-keleti konfliktus gyökerében keresendő. Szaúd-Arábia – az arab országok többségével együtt – az önálló palesztin állam létrehozását követeli, Izrael azonban ezt elutasítja. A kör ezzel bezárult, Izraelnek nincs nagyon más választása, mint felkészülni egy katonai összecsapásra.
Trump elnök 2018-ban kilépett az iráni atomalkuból, ennek következtében Teherán felgyorsította az urándúsító programját. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) megfigyelői szerint Iránnak már van egy kis mennyiségű, 84 százalékos finomságú uránja, az atomfegyverekhez 90 százalékost használnak. Az IEA május végén közölte, hogy elfogadja Teherán magyarázatát, amely szerint ez a kis mennyiség véletlen melléktermék lenne. Netanjahu kapitulációval vádolta az ügynökséget és hazugsággal Iránt. Mindez abból a szempontból is fontos, hogy
erősíti Izraelben a nemzetközi elszigeteltség érzését, felerősíti az iráni atommal kapcsolatos félelmeket.
Mindeközben Ali Hámeini, Irán legfőbb vezetője jelezte, hogy hajlandó lenne új nukleáris egyezményt kötni a Nyugattal, viszont olyan feltételekkel, amelyek mentén folytatódhatna az iráni atomprogram. „Semmi rossz nincs abban, ha megállapodunk (a Nyugattal), viszont a nukleáris iparunk érinthetetlen” – mondta a vallási vezető.
Teheráni csapda
A 2021-ben hivatalba lépő Joe Biden jelezte Iránnak, hogy hajlandók lennének a gazdasági szankciók enyhítésére, ha Irán is hasonló módon korlátozná az atomprogramját. (A Fehér Ház a múlt héten cáfolta, hogy folynának ilyen tárgyalások.) Politikai elemzők szerint a teheráni javaslat csapda:
Irán hajlandó lenne az urándúsítás lassítására, cserébe a gazdasági előnyökért, viszont megtartaná az ehhez szükséges infrastruktúrát – vagyis bármikor újraindíthatná, felgyorsíthatná a programot.
Teheránnak a kezére játszik az orosz–ukrán háború által keltett bizonytalanság az olajpiacon, mivel a világnak szüksége van az olajra – még ha az iráni is. Az iráni vezetés ugyanakkor kényes egyensúlyozásra kényszerül ebben a helyzetben. A nők jogaiért folytatott tüntetések politikai oldalról, a fiatalok helyzete pedig gazdasági oldalról szorítja –borítékolható, hogy folytatódnak a tüntetések. A folyamatokat lassíthatja, ha jobb gazdasági helyzetbe kerül az ország, ehhez viszont a nyugati szankciók legalább részleges feloldására lenne szükség. Biden részéről így a logikus lépés az lenne, ha szigorítana a büntetőintézkedéseken, még nagyobb nyomást helyezne Iránra. Erre jó apropó lenne az, hogy Irán drónokat szállít az oroszoknak. Egy egységes nyugati fellépés Iránnal szemben talán megnyugtatná Izraelt is, csökkenne a valószínűsége annak, hogy egy újabb fegyveres konfliktus szakadna a világ nyakába – az olaj- és gázárkockázaton keresztül akár egy évekig elhúzódó globális recessziót idézve elő ezzel.
