Németországhoz hasonlóan Ausztriában is megkongatták a vészharangot a gazdasági érdekképviseletek, az ipari elvándorlás veszélyére figyelmeztetve – írja a Der Standard című osztrák napilap. „Eddig nagyon lojálisak voltak Ausztriához a vállalatok, ez azonban kezd megváltozni” – mondta a lapnak Harald Mahrer, az Osztrák Kereskedelmi Kamara elnöke.
A KTM Ázsiába tart
A cégek részéről vannak olyan jelzések, hogy el akarják hagyni Ausztriát, vagy leállítják a beruházásokat – tette hozzá. Az Osztrák Iparszövetség (IV) is hasonló hangokat hallat, a felmérések szerint a vállalatok egyharmada rossznak ítéli a kilátásokat – mondják.
Sőt, már példák is vannak rá, hogy bár a legtöbb vállalat egyelőre nem fordítana hátat Ausztriának, ám nem is bővíti tevékenységét az országban. A KTM főnöke, Stefan Pierer például bejelentette, hogy
részlegesen Kínába és Indiába települnek át, és 300 munkahelyet szüntetnek meg a Mattighofenben működő motorkerékpárgyárban.
A Standard szerint azonban meglehet, hogy az ipari vezetők csupán azért fenyegetőznek, hogy politikai engedményeket, például adócsökkentést érjenek el, ami nem lenne újdonság, noha jelenleg ütősebb érveik vannak, mint korábban.
Az egyik probléma, hogy az ukrajnai háború kitörése óta jócskán megemelkedtek a villamosenergia- és gázárak az egész euróövezetben. A 2022 nyarán elért csúcsot követően ugyan a költségek ismét csökkentek, ám a zónában tavaly is átlagosan 13 dollárba került a földgáz egymillió brit hőegységenként, míg az Egyesült Államokban csupán 2,7 dollár körül alakult.
Ezenkívül Ausztriában a munkaerőköltségek is markánsabban emelkedtek, mint az euróövezetben átlagosan, mivel az is magasabb volt. Tavaly az osztrák iparban 10,9 százalékkal nőttek a fajlagos munkaerőköltségek, és idén további 8,6 százalékos emelkedés várható.
Kockán Ausztria versenyképessége
Benjamin Bittschi, a Wifo gazdaságkutató intézet elemzője szerint Ausztria ezért valószínűleg veszíteni fog a versenyképesség tekintetében legfontosabb kereskedelmi partnereivel szemben. Tavaly mindenesetre az ipari termelés 2023 végén mintegy 4,3 százalékkal maradt el az előző évi értéktől, a Wifo által megkérdezett ipari vállalatok negyede pedig 2023 tavaszán úgy nyilatkozott, hogy csökkenteni kívánja beruházásait.
Összességében mindez nem minősíthető tragikusnak, hiszen az eurózóna egészében még ennél is nagyobb mértékben, 6,8 százalékkal zuhant az ipari termelés, illetve az osztrák ipar még a visszaesést követően is ötödével többet termel, mint például 2015-ben.
Arra persze nincs garancia, hogy a helyzet ne romoljon drámai mértékben, hiszen a gazdaságkutatók szerint időbe telik, amíg a beruházási döntések átfutnak. Egy eurómilliós beruházás ugyanis részletekbe menő tervezést igényel.
A kényes helyzetben ezért is tartja annyira károsnak az iparszövetség és a kereskedelmi kamara a szociáldemokrata pártelnök, Andreas Babler munkaidő-csökkentésre vonatkozó javaslatát, melyet a 2024-es osztrák választások előtt tett.
Ha a javaslat – amely szerint a jelenlegi heti 40 órás munkaidőt 32 órára csökkentenék változatlan havi bérezés mellett – megvalósulna, az végzetes lenne, mivel súlyosbítaná a szakképzett munkaerő hiányát, sőt már a puszta felvetés is problémás
– állítják a szakmai szervezetek.
A cégek valóban fontolóra veszik Ausztria elhagyását is
A szociáldemokrata ötleteléstől eltekintve azonban megoszlik a szakértők véleménye az osztrák ipar helyzetéről. Az Agenda Austria agytröszt már egy ideje arra figyelmeztet, hogy „aki tud számolni, az a termelési költségek emelkedése miatt külföldre viszi a termelést”, ám Bittschi nem ért egyet ezzel.
A hazai ipar a fontos kereskedelmi partnerekkel szemben 2022-ben némileg javította versenyképességét
– mondja.
Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy a bérek Ausztriában időbeli késéssel emelkedtek. Az előny tehát ismét zsugorodik. Összességében azonban elmondható, hogy Ausztria fajlagos munkaerőköltsége 20 éve párhuzamosan növekszik a partnerországokéval, és ezen valószínűleg még a bérek átfogó emelése sem változtatna, tehát a helyzet nagyjából rendben van, amíg az osztrák infláció nem lő ki ismét.
Az energiaköltségek azonban problémát okozhatnak. Jóllehet Ausztriában az ipari alkalmazottaknak csak mintegy 14 százaléka dolgozik energiaigényes ágazatokban, ám ezek a vállalatok az ipari bázis fontos összetevőit alkotják – mondja Klaus Friesenbichler, a Wifo elemzője, aki a felmérések alapján arra jutott, hogy a legtöbb cég a magas energiaárakra takarékossági intézkedésekből és az ellátási láncok átszervezéséből álló kombinált intézkedésekkel reagálna, de a termelés részleges áthelyezését is fontolóra veszik.
Agnes Kügler közgazdász szerint azonban a termelés áthelyezése az EU-n kívülre, ahol az energia valóban olcsóbb, kockázatokat is rejt magában. Az osztrák politikai stabilitás egyáltalán nem egyértelmű sok más ország esetében. Az Egyesült Államok ugyan stabil, és az energiaárak jóval alacsonyabbak, viszont nagyon messze van az európai piactól.
