Bérspirál alakult ki Oroszországban. A civileknek fizetett bérek ugyanis sok esetben meghaladják a fronton harcolók fizetését. A Kreml diplomatikusat lépett, ugyanis
elhalasztották az újabb behívási-toborzási hullámot a márciusi elnökválasztás utánra.
Fotó: Mikhail Mordasov / AFP
Ennek persze sok oka lehet. Egyfelől a társadalom egy részében elégedetlenséget, esetlegesen Putyin-ellenes hangulatot szülne, ha éppen néhány héttel a választás előtt szakítanák szét a családokat, másfelől nem festené le vonzónak a sereget, ha sokan protestálnának, és nem jelennének meg a sorozáson. Emellett az eddigi ukrajnai eredménytelenségről való közbeszéd is fellángolhatna, ami nem lenne szerencsés Putyinnak a választások előtt. Ha a Kreml hivatalnokai rápillantanak a statisztikákra könnyen rájöhetnek, hogy
valószínűleg nem tolonganának a sorozótisztek előtt, ugyanis a cégek az elmúlt lassan két évben úgy igyekeztek enyhíteni a munkaerőhiányt, hogy „felüllicitálták” a sereget, azaz jobb béreket ajánlottak az alkalmazottaknak, mint amennyit a fronton keresnének.
Többfrontos háború
Oroszország tehát harcol a fronton a szövetséges erőkkel, de közben belháború is dúl, a hátországban a bérek segítségével harcolnak a munkaerő megtartásáért a cégek. Tény, hogy a munkaerőhiány ugyanúgy jelen van a nehéziparban, mint a vendéglátás területén, az alkalmazottakért folyó verseny két számjegyű ütemben emelte a béreket, és rontott az egykor viszonylag jól jövedelmező katonai szolgálat fényén, még akkor is, ha közben 10 százalék felett emelték a fronton harcolók havi bérét is. Ez azonban nem volt elég: a mérnökök, szerelők, gépkezelők, hegesztők, sofőrök és futárok ma már a hadseregnél jobb fizetéssel tudnak elhelyezkedni, ugyanis 8-20 százalékkal emelkedett tavaly az ilyen munkakörökben dolgozók fizetése a Superjob, egy helyi munkaerő-közvetítő iroda adati szerint.
Az pedig nyilvánvaló,
hogy ha valaki a hátországban csaknem 20 százalékkal többet keres, mint egy éve, akkor nem választja az életveszélyes háborús szolgálatot bő 10 százalékkal több pénzért.
Megváltozott helyzet
Persze 2022-ben még minden más volt. Akkor „háborús lázban” égett Oroszország, mindenki elhitte a gyors győzelem lehetőségét, és a hadsereg jóval nagyobb fizetéseket kínált, mint a civil szféra. A munkaerőhiány hirtelen akkora lett, ami már a termelést veszélyeztette, így tehát a vállalatok gyors bérfejlesztésbe fogtak, hogy ismét esélyesen induljanak az alkalmazottakért folyó versenyben. Mára a hadsereg elvesztette ezt a versenyt, most a viaskodás a magánszféra cégei között zajlik.
Ma a futárok és a biztonsági őrök a gyári munkásokéval megegyező bért keresnek, csak éppen a felelősségük jóval kisebb
– mondta a Bloombergnek az egyik legnagyobb fém- és bányászati vállalat névtelenséget kérő felső vezetője.
Még a hivatalos adatok is alátámasztják a munkaerőhiányt, ugyanis a Szövetségi Statisztikai Szolgálat szerint is
rekordszámú, 2,3 millió munkavállalóra van szüksége az orosz gazdaságnak. Emellett a munkanélküliségi ráta 2,9 százalékos, soha nem látott mélypontra esett.
Döntenie kell a Kremlnek
A Bloomberg Economics elemzése szerint válaszút elé érkezett az orosz politika. Miután a relatíve magas fizetéseket rövid konfliktushoz „méretezték”, a piaci bérek felzárkóztak a sereg által kínált fizetésekhez, Moszkva kénytelen lesz a közkiadásainak még nagyobb részét a hadseregre fordítani, vagy el kell fogadja az önkéntesek mennyiségének esését, ez esetben a célzott mozgósításra kell támaszkodnia, ami gyors népszerűségvesztéssel fenyeget. Egyelőre a Kreml az önkéntesekre támaszkodik, akiknek havi 210 ezer rubel bért fizet.
Szergej Sojgu védelmi miniszter szerint 2023-ban körülbelül 490 ezer ember szolgált szerződéssel a hadseregben. A honvédség hetente több mint 1500 kérelmet kap a szolgálathoz – jelentette ki korábban.
Kenyai szakácsok nagy lehetősége
Igor Bukharov, a Vendéglátók és Szállodatulajdonosok Szövetségének vezetője szerint „nagy kereslet van” a szakácsokra, fizetésük 10-15 százalékkal emelkedett, elérheti a 300 ezer rubelt is havonta. Bérek ide vagy oda, a munkaerőhiány nem oldódott meg, így
megindult a külföldiek bevándorlása.
Eddig tízezer munkavállaló érkezett Kenyából, az egyik szibériai régióban pedig észak-koreai munkásokra számítanak – ott több ezer építőipari munkás hiányzik. Vészjelzést küldött az állami vasúttársaság is: Dmitrij Sahanov, a cég igazgatóhelyettese tavaly év végén közölte, hogy kényszermunkára ítéltek felvételét tervezi, és már megkezdte a tárgyalásokat a Szövetségi Büntetés-végrehajtási Szolgálattal.
