Aggódhat a világ: csodafegyvert mutatott be Észak-Korea, olyan, mint az orosz Oresnyik – videó
Hiperszonikus fegyvert próbált ki Észak-Korea – adták hírül a Kreml-közeli médiumok Moszkvában a hivatalos észak-koreai hírügynökségre, az angol betűszóval KCNA-ra hivatkozva. Noha a kísérleti rakéta a Phenjantól nem messze lévő katonai kísérleti telepről indult, a „mélyen tisztelt elvtársként” emlegetett Kim Dzsongun első számú vezető mégis csak videóközvetítésben nézte az eseményt.
Ez arra utalhat, hogy a kísérlet szervezői még a rakétában sem voltak biztosak, és a „mélyen tisztelt elvtársat” meg akarták óvni mindenféle kockázattól. A kísérlet azonban a hivatalos beszámolók szerint sikerrel végződött. A tizenkétszeres hangsebességgel haladó, pattogó űrsikló 1500 kilométer megtétele után (a dél-koreaiak szerint csak 1100 kilométer volt) az óceánba, a kijelölt célterületre csapódott be.
A dél-koreai Arirang tévécsatorna összehasonlította az új észak-koreai fegyvert a múlt év végén Ukrajnában, Dnyipróban, a legnagyobb ukrán rakétagyár elleni támadáskor „élesben” kipróbált „Oresnyik” hiperszonikus rakétával. Az al-Jazeera tévécsatornán az észak-koreai eredetinek látszó felvételeket direkt úgy rögzítették (vagy utólag elektronikusan manipulálták), hogy jól látszódjon a rakéta orrára épített külön, némiképpen papucsra hasonlító harci, hiperszonikus sebességre képes formájú űrsikló rész.
A KCNA szerint több, önállóan célra vezérelhető, manőverező robbanófejet vitt a kísérleti rakéta.
Hihetetlen sebességgel kacsázik
A hiperszonikus harci részt ez a rakéta ismeretlen magasságba, messze az űrbe vitte fel, ott a hiperszonikus rész levált a rakéta orráról, a Föld felé fordult, és részben égitestünk tömegvonzása, részben saját segédrakétái hihetetlen sebességre gyorsították fel. Aztán ahogy elérte a légkör felső határát, a földfelszíntől 100 kilométer magasan lévő Kármán Tódor vonalat,
ráfordult a hasával a legfelső légkörrétegre, és akár egy vízisíelő, szlalomozott.
Megpattant, visszaszállt az űrbe, aztán ismét lefelé zuhant. Az első ilyen pattanás 99,8 kilométer magasan, a második mintegy 42 kilométer magasan történt a hivatalos adatok szerint. Mindenesetre ha igaz a történet, a három „nagy”, Oroszország, Kína és az USA mögött Észak-Korea az első „középhatalom”, amely vélhetően sikeresen hiperszonikus fegyvert próbált ki.
Kár lebecsülni Észak-Korea katonai erejét
Oroszország és Észak-Korea katonai, hadiipari kapcsolatainak másik jelentős eseménycsokra az észak-koreai katonák jelenléte az ukrajnai fronton, továbbá az M1989 Kokszan észak-koreai gyártmányú, messzehordó lövegek Oroszországba érkezése.
Ellenőrizhetetlen hírek szerint már 2024 novemberében látták a speciális vasúti kocsikon szállított monstrumokat, a legvalószínűbb, hogy ezekkel orosz-észak-koreai kezelőszemélyzettel gyakorolnak valamelyik szibériai tüzérségi lőtéren. Mert noha majdnem két hónapja vannak oroszországi területen, harci bevetésükről az ukrajnai frontokon nem érkezett hír.
Azonban hiba lenne alábecsülni Észak-Korea katonai, hadiipari képességeit. Hogy ez hová vezet, azt Oroszország példája igazolja. Számos nyugati elemző szólta le az orosz hadiipart, amelyről most már a legtöbb nyugati megfigyelő szerint is kiderült:
eleve úgy épült ki, hogy ellensúlyozza a teljes NATO-kapacitást.
Meggyőző példa a nagy kaliberű, 152,155 milliméteres nehéztüzérségi gránátok gyártása, amelyekben Oroszország lekörözte a teljes NATO-t. Ehhez jön még Kína óriási kapacitása, valamint Észak-Korea ismeretlen méretű hadiipari gránátgyártó képessége.
Hasonló lehet a helyzet az M1989-es Kokszan messze hordó önjáró nehézlöveggel kapcsolatban is. A legfeltűnőbb rajta a roppant hosszú csöve. Hivatalos megjelölés szerint L66-os, tehát 66 kaliberes, a lövedék átmérője, 170 milliméter éppen 66-szor fér bele a lövegcső hosszába. Ennek kettős jelentősége van:
- pontosabb, mert a gránát sokkal hosszabb ideig siklik az ágyúcső belsejében, ami megszabja az irányt és a becsapódás távolságát,
- messzebbre repül, mert a hosszú csőben a lövéskor felszabaduló gázok tolóereje hosszabb ideig hat a lövedékre.
A Kokszant állítólag speciálisan a déli főváros, Szöul ágyúzására fejlesztették ki. A nehézlöveg lőtávolsága nagyjából megegyezik a dél-koreai főváros és a két Korea közti határként szolgáló demarkációs vonal távolságával.
