Uniós védelmi csúcs: a NATO nélkül nem fog menni

A NATO-t alkotó nemzetek döntő többsége európai. A fő erő, Egyesült Államok nélkül azonban még a katonai kapacitások egyharmadát sem ellenőrzik. Nem beszélve róla, hogy a szétforgácsolt, ahány tagország, annyiféle csapatból, fegyverzetből, kiszolgáló háttérműszakiakból összeálló nemzeti hadseregek NATO - vagy EU-kontingensei harcértékben még ugyanolyan létszámot feltételezve is mélyen az amerikaiak alatt állnak. Ebben a helyzetben ülnek össze az EU és a NATO vezetői hétfőn.

A helyzet bonyolult, február legelső hétvégéjén az EU katonai költségvetése körül dúltak a késhegyre menő brüsszeli viták is, amelyek beszűrődtek-beszűrődnek a nem hivatalos EU-csúcstalálkozó napirendjére is. Keresik a résztvevők az EU katonai együttműködés formáját is, hogy szinkronban is legyen a NATO-val, de mégis különállóvá váljon. Az olasz Luigi Scazzieri (Európai Reform-Centrum) egyfajta EU Védelmi Unióban gondolkodik.

Borítékolható, hogy a javaslatot kétfelől is támadások érik majd. Ellenezni fogják a nemzeti védelmi struktúrák prioritását vallók, és valószínűleg a NATO amerikai szárnyának sem fog tetszeni. Holott legalább arra szükség lenne a védelmi kompatibilitás megteremtése érdekében, hogy a tagállamok alapszinten hangolják össze nemzeti beszerzési terveiket. 

Uniós védelem: a NATO nélkül nem megy

Ez részben összefügg azzal is, hogy az európai védelmi ipar gyenge és szétaprózott, egy-két kivételtől eltekintve nem tudja felvenni a versenyt a hatalmas amerikai hadiipari konglomerátumokkal. Egy reménysugár: Európa egyik legnagyobb hadiipari vállalata, a német Rheinmetall állt a partnerkeresés élére, a minap az olasz Leonardóval kötött szorosabb együttműködési egyezményt harckocsik (a Rheinmetall KF51-es MBT-je) és páncélozott harcjárművek (IFV) közös gyártására. 

Az uniós védelmi finanszírozás nehéz dió, az eurózóna, főleg Németország folyamatos recesszióban van, vagy annak a szélén tántorog, a blokk két vezető hatalmát már a gazdaságba is átgyűrűző politikai válság sújtja. Az európai NATO-tagállamok katonai raktárai az ukrajnai háború folytán kiürültek. A feltöltés sok pénzbe fog kerülni. 

Donald Trump 5 százalékos GDP-arányos katonai költségvetést tartana szükségesnek. Közben Európa közös történelmének talán legsúlyosabb (energia)válságát éli át. Moszkva bátorítja a rendhagyó EU-véleményeket, a többi között az Oroszországból származó – olcsóbb – vezetékes földgáz behozatalának újraindítását, mint a versenyképesség-növelés egyik útját.

NATO-költségvetés – még a mostani szintet is nehéz tartani

Jelenleg a NATO-tagok erősen ajánlott katonai költségvetési szintje az adott állam bruttó hazai termékének (GDP-jének) a 2 százaléka. De ezt sem teljesíti az EU- és a NATO-tagok egy része, a többi között Spanyolország, Szlovénia, Belgium és Luxemburg. 

• A tavalyi NATO-statisztikák szerint a 32 tagországból 23-an érték el a 2 százalékos költségvetési küszöböt, annak ellenére, hogy 2024-ben évtizedek óta a NATO-tagok a legnagyobb katonai költségvetés-emelést hajtották végre. 
• Az EU-tagok legalább harmada a 2 százalékon vagy azt alig meghaladó szinten teljesít. 
• Számukra még az ajánlott fokozatos – első lépésben a GDP 3 százalékára való emelés – is hatalmas megterhelés, hiszen a felével kell megemelniük katonai kiadásaikat. 

Ugyanakkor, mint lapunk a Financial Timesra hivatkozva jelezte, a tagok tárgyalnak egy „meredek” emelésről, de tisztában vannak az előttük álló nehézségekkel. 

Trump eddig gazdasági sortüzeit a két szomszédra, a NATO-tag Kanadára és Mexikóra (no meg Kínára) összpontosította. Kanadát találóan „katonai potyautasnak” nevezte. Európa viszont tart tőle, hogy vége lesz a „türelmi időnek”, a kereskedelem terén az amerikai elnök beváltja korábbi fenyegetéseit, és komoly vámemelésekkel nehezíti az amúgy is nagyon bonyolult helyzetet.

Grönland kérdése újabb diplomáciai teher

Külön fejezetet érdemel az EU és az USA közötti vita Grönland hovatartozásáról. Trump elnök felajánlotta Dániának, Grönland európai „gazdájának”, hogy országa megvásárolná a világ legnagyobb szigetét. 

Mette Frederiksen dán miniszterelnök visszautasította az ajánlatot. Frederiksen EU-támogatásra számít, amelynek a felvetése új dimenzióba, az EU–Washington-kapcsolatok szintjére emeli a témát. Ez, mondanunk sem kell, további nehezítésként hat az amúgy is túlterhelt euroatlanti kapcsolatrendszerre.

Henry Kissingernek mindig igaza van

– hangzik a máig időszerű és sokat idézett amerikai kormánykérdés, amit ezelőtt legalább fél évszázaddal Henry Kissinger amerikai külügyminiszter, jelentős politikai gondolkodó, világstratéga fogalmazott meg. A legközelebb az igazsághoz talán az járna: aki az Európai Bizottság elnöke, tehát Ursula von der Leyen telefonszámát tárcsázná. Mások szerint az Európai Unió Tanácsának elnöke, António Costa lenne az ideális partner. Ez a vita önmagában sokat elmond az EU némelykor igen keszekusza strukturális-hatalmi viszonyairól.