Az év legnagyobb bukása: Németország

Németország elérkezett egy olyan ponthoz, ahonnan nincs visszaút. A gazdasági vezetők tudják ezt, az ország lakói érzik ezt – a német politikusok viszont továbbra sem találnak választ a háború óta a legnagyobb krízisre. 

Ötévnyi stagnálás után Németország gazdasága most 5 százalékkal kisebb, mint amekkora lehetett volna, ha a pandémia előtti növekedési trend fennmarad. A Bloomberg Economics becslése szerint a lemaradást nagyon nehéz lesz behozni; a német gazdaságot strukturális problémák emésztik. Ilyen például az olcsó (orosz) energia és nyersanyag elvesztése, amelyre a német ipar évszázadok óta alapozza árversenyképességét. A németek számára szimbolikus jelentőségű autóipar gyakorlatilag elvesztette a versenyt a legnagyobb piacon, a kínai gyártók behozhatatlan előnyre tettek szert. A közgazdászok becslése szerint a versenyképesség csökkenése azt jelenti, hogy egy átlagos háztartás évente 2500 euróval jár rosszabbul. 

Olaf Scholz kancellár hétfőn elvesztette a bizalmi szavazást – ami borítékolható volt –, az előrehozott választások esélyt adnak az irányváltásra. A német gazdaság eróziója azonban lassan következik be, így a fordulatra a legnagyobb veszélyt az unalmas, ambíciómentes politikai válaszok jelentik. 

– mondta Amy Webb, a német vállalatoknak stratégiai tanácsadást nyújtó Future Today Institute alapítója és vezérigazgatója. „Ez egy nagyon lassú, elhúzódó hanyatlás. Nem egy vállalat, nem egy város, hanem az egész ország hanyatlása, amely magával rántja Európát is” – vázolt fel egy meglehetősen sötét jövőképet a közgazdász. 

A jelenlegi helyzet meglehetősen kiábrándító, és sötét jövőképet vetít előre. Németországról egyre több energiaigényes ipari tevékenység távozik, a bizonytalan vállalatok visszafogják, külföldre viszik beruházásaikat. 

Merznek félre kéne tennie hagyományos konzervativizmusát

Európának szüksége lenne egy erős Németországra, hogy szembe tudjon nézni az orosz–ukrán háború gazdasági és politikai nyomásával, reagálni legyen képes az elszigetelődés politikája felé tendáló Egyesült Államokra és a globális hatalmi ambícióit nyíltan felvállaló Kínára. Ehelyett béna kacsaként vergődik a geopolitikai feszültségek és a rossz gazdasági struktúra szorításában. 

Most az ország megkeseredett és megosztott, a választók valószínűleg nem adnak egyértelmű felhatalmazást a februári választásokon egyetlen pártnak sem, a közvélemény-kutatásokban vezető CDU–CSU kényelmetlen koalícióra kényszerülhet.

A kereszténydemokraták jelöltje, Friedrich Merz a kancellári poszt legnagyobb esélyese, de félő, hogy az általa elképzelt reformok – például az adócsökkentés – nem mennek elég messzire ahhoz, hogy megváltoztassák a 84 milliós, hanyatlóban lévő ipari nagyhatalom gazdaságának szerkezetét. Javítani kellene a termelékenységet, a digitalizációt, kezeleni kellene a magas energiaköltségek problémáját. 

beleértve az alacsony adókat, a korlátozott szabályozást és az alacsony jóléti juttatásokat. Klasszikus konzervatív program ez, és békeidőben eddig jól is működött. Most azonban háborús időszak van, amikor szükséges lenne az állam nagyobb szerepvállalása. Ehhez a híres – immár inkább hírhedt – alkotmányos adósságfék megszüntetése, legalábbis enyhítése kellene, hiszen ez alapvetően korlátozza azt, hogy az állam nagy összegű (infrastrukturális) beruházások révén járulhasson hozzá a gazdaság szerkezetátalakításához. 

– mondta Merz a Deutschlandfunk rádiónak adott interjújában november végén. „Amíg a kiadási oldalon nem hajtunk végre radikális korrekciókat, addig biztosan nem lesz változás az adósságféken” – tette egyértelművé álláspontját.

Erősödnek a szélsőségek

Scholz szociáldemokratái ezzel szemben a hitelfelvételre vonatkozó alkotmányos szabályok érdemi megváltoztatásáért kampányolnak. Emellett egy százmilliárd eurós alapot akarnak létrehozni az infrastrukturális kiadások felgyorsítására, és adókedvezményt akarnak bevezetni a vállalati beruházások számára – derül ki a választási programjuk kedden bemutatásra kerülő tervezetéből.

A kormányzó balközép párt azonban csak a harmadik helyen áll, támogatottságuk csupán a  harmada CDU vezette konzervatívok támogatásának. Scholz újraválasztási kampánya részben azon a cinikus várakozáson alapul, hogy a nőkre és külföldiekre vonatkozó megosztó megjegyzésekre hajlamos Merztől elfordulnak a szavazók. A pártpolitikai matek nagykoalíciót vetít előre Merz és Scholz között, miután a konzervatív kancellárjelölt keményen összeveszett a Zöldekkel. 

• A szélsőjobboldali Alternatíva Németországért, az AfD a második helyen áll a felmérésekben, 
• a baloldali Szövetség Sahra Wagenknecht, a BSW pedig alig egy évvel a megalakulása után bejuthat a Bundestagba. 
• Együttesen a választók nagyjából egynegyedének támogatását élvezik. 
• A korábbi koalíciós partner szabad demokraták a bejutás határán imbolyognak. 

Mindent egybevetve félő, hogy a közgazdászok és az üzleti élet vezetői hiába szorgalmazzák a bürokrácia csökkentését, az infrastruktúra korszerűsítését és a digitalizációs erőfeszítések felgyorsítását, a politikai megosztottság oda vezet, hogy Németország a status quo védelmére összpontosít, ahelyett, hogy a jövő felé fordulna. Ez a tendencia már Scholz előtt is létezett. 

Folyamatos recesszió fenyegeti a német gazdaságot

Angela Merkel 16 éves kancellársága alatt fogadták el a már akkor is vitatott adósságféket, ami hozzájárult a védelmi, közlekedési és oktatási beruházások alulfinanszírozásához. Ahogy a problémák listája egyre hosszabb, Németország növekedési potenciálja – az a mérték, amellyel a gazdaság infláció nélkül bővülhet – az ország Gazdasági Szakértői Tanácsa szerint mindössze 0,4 százalékra csökkent. Ha ehhez hozzávesszük a gazdaság ciklikus ingadozásait, akkor a németek gyakorlatilag folyamatos recessziós helyzettel kénytelenek szembesülni. 

– mondta Veronika Grimm, a kormány független gazdasági tanácsadó testületének tagja, a Nürnbergi Műszaki Egyetem professzora, aki a következő kormányt egy széles körű versenyképesség-élénkítő program elfogadására szólította fel. 

Schröderi reformok kellenének

Olyan reformprogramot sürgetett, amely hasonló terjedelmű és léptékű, mint a Gerhard Schröder kancellár által a 2000-es évek elején kidolgozott Agenda 2010 terv, amely lazította a munkaügyi szabályokat, és segített előkészíteni a hosszú távú bővülés útját. A fellendülést a Kínába irányuló export felfutása is elősegítette. Kína azóta a német gazdaság legnagyobb riválisává vált a fejlett feldolgozóipari termelésben – ráadásul vezető szerepet tölt be az elektromos járművek gyártásában. 

A Bloomberg Economics szerint ahhoz, hogy Németország felzárkózzon a többi fejlett gazdasághoz, az országnak az infrastruktúrára és egyéb közjavakra fordított éves beruházásait mintegy harmadával, 160 milliárd euróra kell növelnie. Ez a növekedés a GDP több mint 1 százalékának felel meg. 

A magánszektor is tartott bizalmi szavazást

Az államot az adósságfék korlátozza a gazdaságélénkítésben, a magánszektornak viszont egész egyszerűen nem éri meg beruházni ilyen magas energia- és munkaerőköltségek mellett. A gépberuházásra fordított kiadások több mint 9 százalékkal maradnak el a járvány előtti szinttől. Egy nemrégiben

Nemcsak a politika, a gazdaság is végrehajtott egy bizalmi szavazást, amelyen a jelenlegi rendszer csúfosan megbukott. 

A lehetőség azonban a politikai és a gazdasági paralízis ellenére is ott van a német gazdaságban. A G7-országok között egyértelműen Németország GDP-arányos államadóssága a legalacsonyabb, így ha van erre megfelelő akarat, van mozgástere az állami költekezésnek. 

Sokan az úgynevezett Mittelstandhoz tartoznak, köztük néhány évszázados múltra visszatekintő, háborúkat és hiperinflációt átvészelt nagyvállalat. „A legtöbb termékük pótolhatatlan” ć mondta Hermann Simon, aki több könyvet is írt ezekről a cégekről. 

– tette hozzá.

Viharos gyorsasággal épül le az autóipar

Ehhez azonban az államnak kellene megteremtenie a megfelelő körülményeket. A Bantleon közgazdászai azt jósolják, hogy az ország egykor dicsőített autóipara egyre gyorsabban veszít piaci részesedéséből, felgyorsul a termelés külföldre telepítése. Ennek következtében az ágazat a következő 10 évben a Németországban gyártott hozzáadott érték 40 százalékát veszíti el. 

A gazdasági problémák azonban már olyan súlyosak, hogy a nyilvánosság, a politikai harcok is ekörül zajlanak. A VW sztrájkokkal néz szembe a hazai üzemek bezárásának tervei miatt, és leépítések fenyegetnek a beszállítóknál, köztük a Schaefflernél, a Robert Boschnál a Continentalnál. 

A Thyssenkrupp, az ország legnagyobb acélgyártója és a német iparosítás egyik legelső motorja is egyike azoknak, akik már hazai pályán is megszorításokat hajtanak végre. A vállalat azt tervezi, hogy ebben az évtizedben mintegy 40 százalékkal csökkenti az acélgyártó egységében dolgozók számát, és bezár két nagyolvasztót. 

– ismerte el a szomorú valóságot Miguel Lopez vezérigazgató.