Trump a Közel-Keleten: ha a megállapodások fele megvalósul, már az is óriási győzelem

Amint a Village People himnusza, a YMCA dübörgött a bálteremben, Mohamed bin Szalmán koronaherceg a színpadra lépett, ahol Donald Trump épp befejezte beszédét, amely tele volt elnöksége dicshimnuszaival és szuperlatívuszokkal a „hihetetlen” szaúdi uralkodóról. A hatalmas szaúdi és amerikai zászlók előtt a sugárzó Mohamed herceg megragadta az amerikai elnök kezét, miközben Trump az örökös vállát fogta. „Nagyon kedvelem őt – mondta Trump. – Túlzottan is kedvelem.”

Ez az ölelés tökéletesen visszaadta Trump látogatásának hangulatát az olajban gazdag Perzsa-öböl térségében, amely Szaúd-Arábiát, valamint a még gazdagabb Katart és az Egyesült Arab Emírségeket is érintette: négynapos pompa, gátlástalan hízelgés és mindenekelőtt az üzletek tömkelege, amelyet a tranzakcionális szemléletű elnök oly nagyra tart. 

– mondta Trump, miközben végigsétált a konferenciaközponton. 

Ahogy Trump esetében gyakran előfordul, most is bőven akadt túlzás, így nehéz megkülönböztetni a tényeket a fikciótól. 

• A Fehér Ház szerint 600 milliárd dollár értékű megállapodás született, köztük egy 142 milliárd dolláros fegyverüzlet, valamint mesterséges intelligenciába és energiába történő befektetések. 
• A hivatalosan felsorolt megállapodások összege viszont alig haladta meg a 300 milliárd dollárt, bár 
• Mohamed herceg elmondta, a cél az, hogy a következő hónapokban ezt ezermilliárd dollárra növeljék.

Az amerikai elnök nem csinált titkot abból, hogy a gazdasági megállapodások állnak majd látogatása középpontjában, miután úgy döntött, hogy második ciklusának első külföldi útján az Öböl-államokat keresi fel, nem pedig Amerika nyugati szövetségeseit – pontosan tisztában volt azzal, hogy itt nem lesz szó a vámháborúról. 

A három Öböl menti állam együttesen 

• több mint 3 ezermilliárd dollárt kezel szuverén vagyonalapokban, 
• hagyományosan az Egyesült Államok partnere, 
• és hagyományosan Washingtontól várják biztonságuk szavatolását, 
• nem mellesleg jelentős amerikai fegyvervásárlók.

Mindhárom ország ambiciózus vezetőkkel rendelkezik, akik szeretnék államaikat globális színtéren is megjeleníteni, miközben nagyszabású hazai fejlesztési célokat követnek. Ezek közé tartozik az is, hogy

Az elnöki egyeztetések hosszú hetek óta folytak Washington és az Öböl menti államok delegációi között arról, hogy milyen megállapodásokat írnak majd alá. Aztán az Air Force One kedden reggel, hat szaúdi vadászgép kíséretében leszállt Rijádban. Mohamed herceg megszegte a szaúdi protokollt, személyesen fogadta Trumpot a repülőtéren. 

Szerdán Trump újabb királyi fogadtatásban részesült Dohában, Katar emírje, Tamím bin Hamad ál-Száni sejk részéről – ismét vadászgépek kísérték, újabb díszőrségek sorakoztak fel. Katar, amely az egy főre jutó jövedelem tekintetében a világ egyik leggazdagabb országa, szintén teljesítette a maga részét az üzletek terén. A Fehér Ház több mint 243 milliárd dollár értékű megállapodásokat jelentett be, köztük azt is, hogy Katar 210 Boeing repülőgépet vásárol – ez az amerikai vállalat történetének legnagyobb megrendelése. 

A napirenden szerepelt egy roppant nagy ívű célkitűzés is, amely szerint Katarral olyan „gazdasági együttműködésről” állapodnak meg, amely legalább 1,2 ezermilliárd dollár értékű lesz. Részleteket, vagy legalább időkeretet azonban szintén nem közöltek.

Egy katari tisztviselő szerint a szám tartalmazza a két ország között várható összes kereskedelmi tevékenységet, például energiakereskedelmet, fegyverüzleteket és egyéb befektetéseket a következő tíz évben. Ide tartozik a Katari Befektetési Hatóság – a 450 milliárd dolláros szuverén vagyonalap – szándéka is, hogy az elkövetkező évtizedben 500 milliárd dollárt fektessen be az Egyesült Államokban.

Trump áttörést ért el Szíriában

A legjelentősebb diplomáciai áttörés azonban egy másik vezetőhöz köthető: Ahmed al-Sharaa-hoz, a szíriai elnökhöz és korábbi iszlamista lázadóhoz, akivel Trump meglepetésszerű bejelentés után találkozott – az Egyesült Államok ugyanis bejelentette, hogy feloldja a háború sújtotta ország elleni szankciókat.

A Gázában zajló, immár 19 hónapja tartó háború viszont alig kapott nyilvános figyelmet. Tamím sejk egy palotájában rendezett díszvacsorán arra kérte Trumpot, hogy segítsen véget vetni a konfliktusnak, mondván, hogy az „a kulcs a régió szélesebb körű stabilitásához”.

Megabizniszek az emírségekkel

Csütörtökön az Egyesült Arab Emírségek következtek: Trump megérkezett Abu-Dzabiba, ahol Mohamed bin Zajed ál-Nahján elnök fogadta, tudva, hogy az emírségek már márciusban bejelentették, hogy a következő tíz évben 1,4 ezermilliárd dollárt fektetnek be az Egyesült Államokban. Néhány órával később a Fehér Ház újabb megállapodásokat jelentett be az emírségekkel – összesen 200 milliárd dollár értékben –, köztük Boeing repülőgépekre, energiaipari projektekre és technológiai beruházásokra vonatkozóan.

Emile Hokayem, a Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézetének munkatársa szerint a Trump és az Öböl-menti államok közötti összhang nem meglepő, sok hasonlóság van közöttük: 

– mondta a Financial Timesnak.

„Mindezek ellenére mégis elérnek eredményeket, és meg tudják lepni a világot. Sok minden szól a látszatról, de a lényeg az, hogy mindkét fél megkapta, amit akart: a láthatóságot, a jóindulat cseréjét, a kölcsönös megerősítést” — mondta Hokayem. 

– tette hozzá.

Washingtoni csipaggodalmak

Az amerikai adminisztrációban azonban nem mindenki felhőtlenül boldog az elnök megállapodásaival. Trump csapatában elég szép számmal vannak jelen a Kína-héják, vagyis azok a politikusok, akik keményvonalas álláspontot képviselnek az ázsiai óriással szemben. A Bloomberg értesülései szerint az elnök közel-keleti körútja során bejelentett, mesterséges intelligenciával (MI) kapcsolatos üzletek belső feszültséget okoznak saját adminisztrációján belül; a Kína-ellenes tisztviselők egyre inkább aggódnak amiatt, hogy ezek a projektek veszélybe sodorhatják az Egyesült Államok nemzetbiztonsági és gazdasági érdekeit.

Szaúdi kérdőjelek

A Trump-csapat megállapodásokat kötött szaúd-arábiai felekkel, amelyek alapján több tízezer félvezetőt vásárolnának az Nvidia-tól és az AMD-től, az Egyesült Arab Emírségekbe irányuló szállítások pedig akár az egymillió darabot is elérhetik. A csipeket többnyire olyan projektekhez használnák fel, amelyeket amerikai cégek irányítanak vagy birtokolnak, nagyrészt a mesterséges intelligencia területén. 

A belső vitákban részt vevő források szerint 

mivel attól tartanak, hogy az USA nem vezetett be elegendő biztosítékot annak megakadályozására, hogy az Öbölbe szállított amerikai csipek végül Kínát szolgálják – amely jelentős kapcsolatokkal rendelkezik a térségben. Bár az Egyesült Arab Emírségekkel és Szaúd-Arábiával kötött megállapodások magas szinten rögzítik, hogy kínai cégek nem férhetnek hozzá ezekhez a csipekhez, az aggódó tisztviselők szerint túl sok részlet maradt tisztázatlan, és a megállapodásokat nem lenne szabad jogilag kötelező erejű biztosítékok nélkül bejelenteni.

Veszélyben az amerikai csiphegemónia?

A nemzetbiztonsági aggályokon túl több magas rangú Trump-kormányzati tisztviselő azt is megkérdőjelezi, hogy mennyire bölcs dolog ekkora mennyiségű csipet bármely, az Egyesült Államokon kívüli helyszínre szállítani – különösen, mivel az adminisztráció célja az amerikai dominancia fenntartása az MI területén. Ahogy J. D. Vance alelnök februárban, egy párizsi mesterségesintelligencia-csúcson fogalmazott: 

Ha a most bejelentett és tervezett közel-keleti megállapodások mind megvalósulnak, az Egyesült Államok még mindig a világ számítási kapacitásának túlnyomó részét birtokolná – de az Öböl-menti országok első alkalommal jutnának hozzá jelentős, csúcskategóriás amerikai hardverek által működtetett kapacitásokhoz.