A mezőgazdaság kiemelten fontos szerepet játszik az Európai Unió gazdaságában, különösen az állattenyésztés és a növénytermesztés. Franciaország, Németország, Spanyolország és Olaszország – ők a legnagyobb termelők, akik évek óta olyan kihívásokkal néznek szembe, melyek közös uniós megoldást igényelnének, de a valódi reformok továbbra is késlekednek. Eközben Ukrajna EU-s csatlakozása újabb kérdéseket vet fel, különösen a gazdák és mezőgazdasági vállalkozások jövőjét illetően.
Az Oeconomus szerint agrártámogatások várható csökkenése mellett élelmiszer-biztonsági és minőségi aggályok is felmerülnek, miközben az ukrán mezőgazdaság szerkezete és birtokviszonyai is komoly problémákat rejtenek. Az alábbi összefoglalóban áttekintjük az uniós agrárium jelenlegi helyzetét, és megvizsgáljuk, milyen előnyökkel és kockázatokkal járhat az ukrán csatlakozás a mezőgazdasági szektor szempontjából.
Az Európai Unió mezőgazdasági termelésének összértéke 2023-ban meghaladta az 537 milliárd eurót, melynek több mint fele növénytermesztésből, közel 40 százaléka állattenyésztésből származott.
A szektor az EU GDP-jének 1,3 százalékát tette ki, és több mint 44 millió embernek adott munkát, ebből 20 millióan közvetlenül a mezőgazdaságban dolgoznak. A hét legnagyobb termelő ország – köztük Franciaország, Németország, Olaszország és Spanyolország – adta a teljes mezőgazdasági kibocsátás 76,5 százalékát. 2023-ban enyhe visszaesés volt megfigyelhető a termelési értékben (–1,5 százalék), főként az előző évi csúcs után. A költségek ugyan csökkentek, de az inputanyagok (pl. vetőmag, növényvédő szer, állatorvosi szolgáltatás) egy része tovább drágult. Kiemelkedő probléma a földterületek koncentrációja: a gazdaságok 4 százaléka birtokolja az EU földterületének több mint felét.
A mezőgazdaság iparosodása és az ágazat vezetőinek idősödése (többségük 55 év feletti férfi) komoly jövőbeni kockázatokat vetít előre, különösen Franciaországban és Németországban, ahol 2040-re megfeleződhet a gazdaságok száma. A szélsőséges időjárás, az alacsony nyereségesség és a kiszámíthatatlanság miatt egyre több gazda hagy fel a tevékenységgel. A Közös Agrárpolitika (KAP) 264 milliárd eurós költségvetéséből a legtöbb támogatás a legnagyobb gazdaságokat éri el, miközben a kisebbek kevésbé részesülnek belőle.
Bár sokan Ukrajna csatlakozásától várják az uniós agrárproblémák megoldását, az ukrán agrárium szerkezeti és birtokkoncentrációs kihívásai, valamint a támogatási rendszer fenntarthatósága miatt a kérdés jóval összetettebb.
Ukrajna csatlakozása az EU-hoz gazdaságilag jelentős lehetőség lenne, egy 40 milliós piac megnyílásával és az agrárszektor globális súlyának növekedésével. Az ország már most is kulcsszereplő az EU agrárimportjában: a gabona, napraforgóolaj és baromfihús jelentős része onnan származik. A csatlakozással az EU szántóterülete harmadával bővülne, és a blokk a világ legnagyobb búzaexportőrévé válna. Ugyanakkor a csatlakozás komoly kihívásokat is hordoz.
Az ukrán mezőgazdaság szerkezete – az 500 hektár fölötti átlagos birtokmérettel és külföldi tulajdonú nagybirtokokkal – nem illeszkedik az EU kis- és közepes gazdaságokra épülő modelljébe.
Az ukrán import már most is árnyomást gyakorol az uniós termelőkre, és a minőségbiztosítás hiányosságai, valamint a gazdatüntetések is fokozódnak. A Közös Agrárpolitika súlypontjai is átrendeződnének: Ukrajna lenne a legnagyobb kedvezményezett, míg több kelet-európai ország – köztük Magyarország és Lengyelország – nettó befizetővé válna. A támogatási rendszer, a szabályozás és az uniós forráselosztás teljes átgondolása elkerülhetetlen. Mindez azonban csak akkor realitás, ha Ukrajnában tartós béke jön létre, és megindulhat a gazdaság stabil újraépítése.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.