Különleges erőforrásunk: az idő
Ahogy Barabási Albert-László fogalmaz: „Legbecsesebb nem megújuló erőforrásunk az idő, és ha méltányosan akarunk bánni vele, fontossági sorrendeket kell felállítanunk.” Az idő minden más erőforrásunk felhasználásának alapja, amelyet sem felhalmozni, sem visszafordítani nem lehet. Ugyanakkor az, hogy hogyan bánunk vele, alapvetően meghatározza életünk ritmusát. Modern társadalmunk paradoxona, hogy miközben a minket körülvevő technológia időt spórol nekünk, mégis állandó időhiánnyal küzdünk. Hartmut Rosa német társadalomtudós ezt azzal magyarázza, hogy a megtakarított idő helyét azonnal új feladatokkal töltjük be.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) „Időmérleg” lakossági adatfelvétele azt vizsgálja, hogy mivel töltik a magyarok az idejüket. Az adatok nemcsak a családpolitikai döntések megalapozásában játszanak szerepet, de rávilágítanak a rugalmas munkavégzés és az atipikus foglalkoztatási formák időbeli jellemzőire is. A felmérés eredményei emellett lehetővé teszik a háztartásokban javadalmazás nélkül végzett, úgynevezett láthatatlan munka – mint amilyen a vásárlás, a házimunka vagy szeretteink gondozása – számszerűsítését is. Megmutatják, hogy mennyit közlekedünk, milyen kulturális és szabadidős programokon veszünk részt, és hogy ezekkel párhuzamosan végzünk-e más tevékenységeket (például olvasás, internetezés).
Az időmérleg-vizsgálatok története a hatvanas évekig vezethető vissza, amikor Szalai Sándor szociológus és társai megalkották az időmérleg-felvételek klasszikus módszertanát, lehetővé téve az emberek időfelhasználásának nemzetközi összehasonlítását. A KSH 1963 óta már hetedik alkalommal végzett ilyen kutatást, amivel Magyarország a felmérések számát tekintve nemzetközi szinten is élen jár. A 2025-ben lezárult adatfelvétel előzetes eredményei már elérhetők a hivatal honlapján, novemberben pedig az ebből készült első elemző kiadványunk is megjelent.
Az eredmények azt mutatják, hogy a legutóbbi felmérés óta rengeteget változott az életünk.
A magyarok több időt töltenek munkával, vásárlással és utazással, ami adott esetben az alvás és az étkezés idejének rovására történik. Pozitív változás, hogy átlagosan 67 százalékkal többet sportolunk és 20 százalékkal kevesebb időt töltünk tévénézéssel.
Európa más országaiban egészen másképp gazdálkodnak az emberek az idejükkel. A franciák és a görögök például több mint két órát töltenek naponta étkezéssel, az észtek hozzájuk képest csaknem egy órával kevesebbet, viszont az alvásra fordított idő náluk az egyik leghosszabb. Mi magyarok sokat foglalkozunk öltözködéssel és napi higiéniával (66 perc), de a házimunka terén is Európa élmezőnyébe tartozunk (137 perc). A gyerekekkel közös tanulásra, mesélésre és beszélgetésre is sok idő jut a gyermeket nevelő családokban (161 perc), ami jól jelzi, hogy mennyire fontos a család a magyarok számára még ebben a rohanó világban is.
A KSH adatvizualizációja egyedülálló módon, 17 európai ország korábbi időmérlegadataira épülve jeleníti meg az emberek napi ritmusát. A szimuláció Nathan Yau ötletéből született, aki ponthalmazok dinamikus áramlásával szemléltette, hogy miként változtatják tevékenységüket az emberek a nap folyamán. A vizualizáció jól mutatja, hogy a magyarok általánosságban korábban kelnek, korábban kezdenek dolgozni és hamarabb is fekszenek le aludni, mint az unió más országaiban élők. Ebből a szempontból leginkább az osztrákok, a lengyelek és a románok hasonlítanak hozzánk. Ezzel szemben a spanyolok több mint fele még reggel 8 órakor is alszik, igaz, tovább is dolgoznak, későn vacsoráznak és későn is térnek nyugovóra. Leginkább a görögök sziesztáznak – délután 4 órakor 28 százalékuk tölti pihenéssel az idejét –, a spanyoloknál és főleg az olaszoknál viszont ez már kevésbé jellemző. A KSH honlapján már az a dinamikus szimuláció is elérhető, amely a két legutóbbi hazai időmérleg-felvétel adatain keresztül mutatja be, hogyan változott a lakosság napi ritmusa az elmúlt 15 évben. Az adatok szerint leginkább a késő esti időtöltésünk változott meg: a szabadidő egyre inkább belenyúlik az éjszakába, későbbre csúszik a lefekvés ideje.
Az időmérleg-felmérések arra emlékeztetnek bennünket, hogy az idő életünk minőségének egyik legfontosabb rendezőelve. Ha jobban megértjük, hogyan telnek a napjaink, tudatosabban alakíthatjuk a mindennapi döntéseinket. Nemcsak az a kérdés, hogy mennyi idő áll rendelkezésünkre, hanem az is, hogy ezt a szűkös és meg nem újítható erőforrást mennyire tudjuk személyes értékrendünknek megfelelően beosztani.
