Sópánik Ukrajnában - elfoglalták az oroszok Európa legnagyobb sóbányáját

A boltok polcairól eltűnt a hazai só, a tengeri import pedig néhány hónapig irreálisan magas áron volt elérhető. Három évvel később a helyzet konszolidálódni látszik, ám a megoldás korántsem teljes: Ukrajna továbbra is jelentős mértékben függ az importról, saját bányái és hagyományos termelőhelyei csak lassan térnek magukhoz.

A nátrium-klorid a mindennapi élet nélkülözhetetlen eleme: a szervezet ideg- és izomműködéséhez elengedhetetlen, az élelmiszeriparban konzerválóként szolgál, a vegyipar számára alapanyag, télen pedig közlekedési infrastruktúrák biztonságát garantálja. Az ukrán kultúrában külön szimbolikus jelentősége is van: a vendégfogadás gesztusát a „kenyér és só” testesíti meg, a csillagos égboltot pedig a „csumákok” sókereskedelmi útvonalairól nevezték el.

Az ország formálisan 16 milliárd tonnára becsült sóvagyonnal rendelkezik, ám ezek többsége vagy elérhetetlen, vagy gazdaságilag kihasználhatatlan. A Szoledar melletti sóbányák biztosították a háborúig a teljes hazai fogyasztás mellett az export jelentős részét is: 

Ezzel szemben a 2022 utáni időszakban az ukrajnai ellátás egyetlen komoly forrása megszűnt. 

Kárpátalja lett a sóközpont

Az Artemszil elvesztése után az ukrajnai sóipar súlypontja a Kárpátok és Kárpátalja térségébe helyeződött át. Kszenyija Orincsak, az Ukrán Bányászati Szövetség ügyvezető igazgatója szerint két projekt bír stratégiai jelentőséggel: a talaborfalui lelőhely Kárpátalján és a dolinai Ivano-Frankivszk megyében. 

– hangsúlyozta Orincsak. Ugyanakkor hozzátette: 2025 elején a termelés teljesen leállt a befektetők közötti éles tulajdonosi vita miatt, ami azonnal megbénította a projektet. 

A figyelem ezért jelenleg inkább a Dolinához közeli lelőhelyre irányul. Ivan Diriv, a település polgármestere szerint a kitermelést új technológiákkal indítják újra, és a tervek szerint évi 15 ezer tonna só kerülhet piacra. Bár ez eltörpül az Artemszil kapacitásai mellett, a projektnek van realitása, ugyanis az energiaköltségeket helyi forrásból (földgáz melléktermékének hőjével) mérsékelhetik.

Orincsak ugyanakkor figyelmeztet: 

Importfüggőség és fogyasztáscsökkenés

A termelés gyengesége miatt 2022 óta az ország főként Törökországból, Romániából és Egyiptomból szerzi be sókészleteit. 2024-ben a behozatal stabilizálta a piacot, de 2025 első felében 46 százalékos visszaesés történt: mindössze 211 ezer tonna érkezett be január és június között. 

A csökkenés azonban nem az ukrajnai termelés bővülésének köszönhető. A szakértők két tényezőt emelnek ki: 

• egyrészt a háború és a kivándorlás miatt jelentősen csökkent a lakossági fogyasztás, 
• másrészt az iparban – különösen a vegyiparban és a fémiparban – több nagy felhasználó teljesen vagy részlegesen leállt. 

Ezért inkább a kereslet zsugorodása magyarázza az import visszaesését, mint az ukrán önellátás növekedése. Szakértők szerint 1-2 éven belül Ukrajna nem lesz képes önellátásra. Az új bányák és üzemek felfutásához tőke, technológia és stabilitás szükséges, ami háborús körülmények között lassan halad. Kiemelték, 

Középtávon, 3-5 év alatt viszont reális esély van a jelentős önellátásra. Ehhez azonban elengedhetetlen a befektetői bizalom erősítése és az állami szerepvállalás tisztázása. A szakértők szerint a sóipar problémái jól tükrözik az egész ukrán bányászati ágazat dilemmáit: 

Kilátások: több az optimizmus, mint a realitás

Összességében a helyzet kettős: 

• a lakossági ellátás az import révén biztosított, és rövid távon nem fenyeget sóhiány, viszont 
• az ország stratégiai függősége nem oldódott meg. 

Az ukrajnai bányák és üzemek újraindítása reményt kelt, de kapacitásaik egyelőre töredékét sem érik el a háború előtti szintnek. Az optimizmust viszont növeli, hogy a piacon egyre több befektető jelenik meg, akik hajlandók modern technológiákat és környezetbarát megoldásokat hozni. Ha ezek a projektek valóban elindulnak, néhány éven belül Ukrajna nemcsak saját szükségletét fedezheti, hanem ismét exportőrré is válhat.