Ezekkel a munkákkal tízmilliókat lehet keresni, de nem valók mindenkinek: mutatunk öt állást, amik életveszélyesek, de mesébe illő a fizetés
Ezek a szakemberek nemcsak az életveszélyes körülményekkel, természeti elemekkel és technikai meghibásodásokkal küzdenek nap mint nap. A munkakörükben a pszichikai igénybevétel éppolyan megterhelő lehet, mint a fizikai megpróbáltatások. De kik is ők?

Terepi vulkánkutatók – munka életveszélyes terepen
Kevés munka helyszíne olyan lenyűgöző és egyben életveszélyes, mint egy vulkán pereme. Ezek a szakemberek a világ legaktívabb tűzhányóin dolgoznak, ahol a földremegés, a gázkibocsátás és a felszín hőmérsékletének apró változásai dönthetnek arról, mikor kell elrendelni az evakuálást. A vulkanológusok gáz- és kőzetmintákat gyűjtenek, laboratóriumi elemzéseket végeznek, és kitörési modelleket készítenek.
Egyre gyakrabban dolgoznak drónokkal is, amelyek kamerákkal és szenzorokkal közelítik meg azokat a pontokat, ahová ember nem tud eljutni. A terepi munka azonban minden technológiai fejlődés ellenére is rendkívül kockázatos. A kutatók ki vannak téve a mérgező gázoknak, az instabil talajnak, a hirtelen hőhullámoknak és a robbanásos kitöréseknek, amelyek percek alatt megváltoztathatják a környezetet.
Nem véletlen, hogy ide csak a legfelkészültebbek kerülnek be. A vulkanológusok többsége geológiai vagy geofizikai végzettséggel, gyakran mester- vagy doktori fokozattal rendelkezik, és sok terepi tapasztalatot szerez, mielőtt aktív vulkán közelébe engedik.
A felelősség és a kockázat anyagi elismerése sem csekély: a tapasztalt kutatók éves fizetése projekttől függően
akár 100–145 ezer dollár vagyis 37–54 millió forint között is mozoghat évente.
De a legtöbben nem a jövedelemért maradnak, hanem azért, hogy testközelből szívják magukba az elképesztő látványt.

Viharvadászok – küzdelem az elemekkel
Miközben a legtöbben óvóhelyre menekülnek a tornádók elől, ők a viharszem felé veszik az irányt. A vihavadászok és extrém időjárás-kutatók feladata, hogy a természet legpusztítóbb erejét közelről tanulmányozzák: a szupercellák, villámárvizek és forgószelek útvonalát követve próbálják megérteni, mi irányítja az időjárás legszélsőségesebb jelenségeit.
A terepen dolgozó meteorológusok és műszaki szakemberek mobil laborokat és szenzorokkal felszerelt járműveket használnak, hogy adatokat gyűjtsenek a szélsebességről, légnyomásról és páratartalomról. Az így nyert információk segítenek pontosabb előrejelzéseket készíteni, és időben figyelmeztetni a veszélyeztetett térségeket. Egy-egy sikeres megfigyelés szó szerint emberéleteket menthet.
A munka azonban veszélyesebb, mint amilyennek a filmek mutatják. Egy tornádó mozgása másodpercek alatt változhat, de a legveszélyesebbek a repülő törmelékek vagy a felboruló járművek. A szakemberek órákon át dolgoznak a viharzónákban, gyakran alváshiánnyal és kiszámíthatatlan terepviszonyokkal küzdenek.
A legtöbben meteorológiai vagy légkörtudományi háttérrel érkeznekl. A munka gyakran projektszerű, megbízásos jellegű, és bár a kezdők éves jövedelme mindössze 18–30 ezer dollár (6–11 millió forint),
a tapasztalt viharvadászok akár 90 ezer dollárt (33 millió forintot)
is kereshetnek.
Csatornatisztító búvárok – emberek a város alatt
A csatornatisztító búvárok munkája ritkán kerül címlapra, pedig nélkülük egyetlen nagyváros sem működne hosszú távon. Ők azok, akik a civilizáció legsötétebb zugaiba merülnek alá, hogy fent minden zavartalanul működhessen. Feladatuk, hogy a zárt, vízzel telt alagutakban és vezetékekben eltávolítsák az eltömődéseket, karbantartsák a víz alatti szerkezeteket, és elhárítsák azokat a problémákat, amelyek leállíthatnák egy teljes városrész infrastruktúráját.
A munkakörülmények extrémek: a levegő mérgező gázokkal (metán, kén-hidrogén) telített, a mozgást pedig vastag iszap és szűk járatok nehezítik. A búvárok szinte teljes sötétségben, tapintás alapján dolgoznak, miközben folyamatosan fennáll a fertőzésveszély és a fulladás kockázata. Egy apró műszaki hiba sokszor végzetes következményekkel járhat.
Amellett, hogy a munka velejárói a veszélyes anyagok és a biológiai szennyeződések, a feladat nagyfokú pszichés ellenálló képességet is igényel: a zárt tér, a nyomás és a fertőző környezet nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is nagy kihívás.
A fizetés országonként változik, de a nemzetközi adatok szerint egy tapasztalt búvár éves keresete 58 ezer dollár körül kezdődik, ami a veszélyes környezet miatt prémiumfeladatoknál ennél jóval magasabb is lehet. Ez nagyjából
21,5 millió forint évente,
de a legnehezebb munkákra vállalkozók akár a dupláját is megkereshetik.

Mélytengeri hegesztők – munka a sötét mélyben
Nincs még egy olyan munka, amely során a munkavállalók ekkora nyomásnak lennének kitéve… szó szerint. A mélytengeri hegesztők munkája a felszíntől 200-300 méter mélyre vezet, ahol nemcsak a sötétnek, hidegnek és a nehezen elérhető óceáni környezetnek vannak kitéve, hanem az elképesztő harmincszoros légköri nyomással járó dekompressziós betegségeknek is. A sötétség, a hideg és a teljes elszigeteltség mellett a legkisebb hiba is végzetes lehet: egy rosszul időzített mozdulat vagy hibás felszerelés súlyos, akár halálos következményekkel is járhat.
Miután elvégezték a munkát az olajfúró tornyok, csővezetékek, alagutak és tengeri platformok karbantartása körül a búvárok még hetekig túlnyomásos kamrákban élnek, hogy a szervezetük biztonságosan alkalmazkodjon a mélységből való visszatéréshez. Ez a munka tehát nem csupán technikai kihívás, hanem komoly fizikai és mentális próbatétel is.
Ehhez a fokozottan magas szakértelmet igénylő munkához speciális merülési képzés, mérnöki diploma és sokszor több évtizedes tapasztalat szükséges, de a tenger mélye kincset rejt. Kezdőknél az ellentételezés évi 40-60 ezer dollár, a tapasztaltabbaknál 80-150 ezer dollár között mozog, egyes extrém esetekben
ez a szám pedig a 300 ezer dollárt, vagyis több mint 110 millió forintot is megüti.
Hozzá kell tenni, hogy ez a munkakör jelentős részben projektszerű és kutató jellegű.

Törvényszéki helyszíntisztítók – akik a krach után érkeznek
Vannak szakmák, ahol a munkanap kezdetét nem a reggeli kávé, hanem a rendőrségi szalag jelzi. A törvényszéki helyszíntisztítók azok, akik a bűncselekmények, balesetek és tragédiák után takarítják fel azt, amit a legtöbben nem lennének képesek még látni sem. Feladatuk, hogy eltávolítsák a biológiai veszélyt jelentő anyagokat, fertőtlenítsék a teret, és technikailag helyreállítsák az ingatlant, mielőtt újra használatba kerülne.
A munka természeténél fogva rendkívül érzékeny. A szakemberek vérrel, testfolyadékokkal, vegyszerekkel és fertőző anyagokkal dolgoznak, gyakran zárt vagy rendezetlen környezetben. Itt is nagy a pszichés terhelés, hiszen a szakembereknek nap mint nap szembe kell kell nézniük a halál fizikai és érzelmi valóságával.
Az Egyesült Államokban egy törvényszéki helyszíntisztító éves keresete
átlagosan 56 ezer dollár, ami nagyjából 20–22 millió forintnak felel meg. Ehhez évente akár 5 ezer dollárnyi bónusz is társulhat.
Bár a jövedelem nem kiugró, a munka veszélyessége és pszichés terhe miatt továbbra is a prémiumkategóriás szakmák közé tartozik.


