BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Már itt az új energiaforrás, több mint sci-fi, magyarok és kínaiak is dolgoznak rajta – és még mindig nem jó

Kína szinte mindenben az élre tör, amibe belefog, így van ez a termonukleáris reaktorok technológiájával is. Lehetőségeihez képest – kutatással, mérnöki munkával, gyártással és oktatással – Magyarország is részt vesz abban a munkában, amely a fúziós reaktorok fejlesztése terén zajlik. Mintegy tíz év múlva jelenhet meg a piacon az ezekben a Nap működéséhez hasonlított létesítményekben előállított áram.

Világszerte sorra jelentik be a fúziós reaktorok fejlesztésének újabb és újabb eredményeit, de a folyamatosan és gazdaságosan termelő modell megszületése még messze van.  Mindazonáltal a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) kutatói már felmérték, hogyan járulhat hozzá az új atomtechnológia a jövő villamosenergia-rendszereihez a különféle politikai, költség- és technológiai feltételezések figyelembevételével. Egyebek mellett ezt is ismerteti a fúziós energiáról készített legfrissebb elemzése részeként a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ).

fúziós reaktor
Szerelik az Iter kísérleti fúziós reaktort, 2025. decemberi állapot / Fotó: Iter

A NAÜ rögtön le is szögezi, hogy a fúziós reaktorok fejlesztése nem egyetlen elgondolás, hanem más-más megközelítésű, párhuzamos fáradozások mentén történik. Jelenleg több mint 160 ilyen kísérleti eszközt terveznek, vagy már építenek demonstrációs céllal, hogy megalapozzák a majdani, nagy mennyiségben történő, biztonságos és olcsó villamosenergia-termelést.

Kína gondolt egyet, és az élre állt

A terület eddig bő 10 milliárd dollár magántőkét vonzott, a pénz 53 projektbe áramlott. Az igazi lendület első évében, 2021-ben még az Egyesült Államok vitte a prímet 2,3 milliárd dollárnyi magántőke-befektetéssel, Kína akkor még sehol sem volt. Ám egy évre rá már érezhető súllyal jelent meg a fúziós kutatásokban, akkortól minden évben körülbelül megkétszerezte a területre fordított pénzt. Az idén az élen állt a 2,4 milliárd dollárnyi ráfordításával, így az Egyesült Államok a második helyre került a maga másfél milliárd dollárjával. Az összes többi országban (döntően Németországban) együtt csak mintegy 300 millió dolláros magántőke-befektetés jutott a termonukleáris reaktorok fejlesztése terén.  

A fúziós energia több egy új energiaforrásnál: a tudományos innováció, az ipari átalakulás és a nemzetközi együttműködés katalizátora – mutat rá a NAÜ. Tiszta, biztonságos és nagy mennyiségű áramot ígér mindenkinek. Leegyszerűsítve a következő módon működik: rendkívül magas hőmérsékleten és nyomáson egyesítenek két könnyű atommagot – általában hidrogénizotópokat – héliummá. Ennek során hatalmas mennyiségű energia szabadul fel. A folyamattechnológia nehézségét elsősorban a magas hőmérséklet és a nagy nyomás előállítása és az adja, hogy maga a reaktor elviselje ezeket a szélsőséges körülményeket. A választott technológiától (egyesítendő atommagoktól) függően a fúzióhoz 100-150 millió, 300-400 millió, illetve több százmillió Celsius-fok szükséges. Ezért is mondják, hogy a fúziós reaktorok lemásolják a Napban zajló folyó folyamatokat, a berendezések szinte mesterséges Napok. Igaz, a Napban a fúzióhoz elég 15 millió fok.  

Megoldandók a hatékonysági és a gazdasági nehézségek is, amelyek főleg a fúzió magas energiaigényéből és a technológia drága voltából adódnak.  

Mikortól termelnek a piacra áramot a fúziós reaktorok?

Bár a fúziós energiatermelés várható költségeinek alakulása nem látható, az MIT hivatkozott előrejelzése több forgatókönyv alapján is előrevetíti, hogy a világban hol mikortól és milyen ráfordítások mellett válik elérhetővé az újfajta energiaforrás. Az alapforgatókönyv szerint erre már 2035-ben sor kerülhet. Az eljárás azonnali fajlagos beruházási költsége 11 ezer dollár lehet kilowattóránként, a dollár 2021-es értékét alapul véve. E költség azonban 2050-re 8 ezer, 2100-ra pedig 4,3 ezer dollárra szelídülhet.

Az eddig eltelő időben tovább nő a hagyományos, maghasadásos (fissziós) atomenergia szerepe is, elsősorban a világ azon térségeiben, amelyekben már elfogadott és használatos is. A „normál" atomerőművek kapacitásai 2050-re elérhetik a 2020-as rekordév két és félszeresét az MIT feltételezése szerint. Ez egybeesik a 28 ország elköteleződésével, amely a COP28-as klímavédelmi konferencián született.

Messze még a kánaán, de már mondanak dátumokat

Az alapforgatókönyv 2035-re 2 terawattórárára, 2050-re pedig már 735 terawattórára teszi a fúziós reaktorokban előállított villamos energia globális mennyiségét. A látványos felfutás azonban csak ezután, az évszázad második felében következik: a 2100-es termelés akár már 25 ezer terawattóra is lehet. Az MTI e modellje – amely 8 ezer dolláros kilowattóránkénti beruházási költséget feltételez – ezenfelül a következőkkel számol az áramtermelésben:

  • A szénalapú áramtermelés 2045-re lényegében kifut, de nyomokban még bő 10 évvel később is lesz rá példa.
  • A tisztaszén-technológia a szén-dioxid-leválasztással társulva 2030-ban megjelenik, 2070 táján majdnem teljesen el is tűnik. Viszont közben lesz egy nem túl nagy, de stabil, 20 évnyi virágzása.
  • 2035-re megszűnik a kőolaj áramtermelő célú használata.
  • A földgáz 2060-ban kopik ki majdnem teljesen az áramtermelésből.
  • A szén-dioxid-leválasztással kombinált földgázhasználat már napjainkban megkezdődik, és szerényen, de egyértelműen növekedve 2100-ben is jelen lesz.
  • Bőven kitart, még nő is 2100-ig a hagyományos atomenergia.
  • A vízenergia használata a hagyományos atomenergiánál kicsit nagyobbra emelkedik az évszázad végére.
  • 2055-ig markánsan erősödik az időjárás- és napszakfüggő megújulótermelés, megtartja az energiamixben megszerzett pozícióját 2100-ban is.

A 2035 táján megjelenő fúziósenergia-termelés folyamatosan bővül. A mennyisége 2100-ban annyi lesz, mint a hagyományos atomerőműveké, a vízenergiáé és a szén-dioxid-leválasztásos gázalapú termelésé együtt. A világ áramtermelésének ekkor a 27 százalékát adja. Az időjárás- és napszakfüggő megújulókra jut a termelés mintegy fele, az utolsó negyeden pedig a víz, a fissziós atom és a szén-dioxid-leválasztásos gáz osztozik, közel azonos arányban.

A beruházási költségek feltételezett nagyságától függően a fúziós energiára jutó 2100-es súly körülbelül 10 és 50 százalék között mozog.

Négy fő típussal próbálkoznak a kutatók és a mérnökök: 

  • Az alapmodell az orosz fejlesztésű tokamak. A név a toroidális kamra mágneses tekercsekkel orosz nyelvű kifejezés szavaiból adódik. (Toroidális vagy  tórusz formája van például az autóguminak.) Ilyen típusból 2025-ben 79-cel kísérleteztek világszerte.
  • A 2023-tól megugrott népszerűségű stellaratorból 30 volt, ez kisebb plazmaáramot igényel a tokamaknál, stabilabban is működik, de bonyolultabb.
  • A lézeres (inercia-összetartásos) fúziós reaktorokban rövid, nagy energiájú lézerimpulzusok kényszerítik fúzióra az üzemanyagot. Ilyen eszközzel 14 helyen folyik kísérlet.
  • A negyedik esetben nem külön típusról, hanem alternatívnak nevezett, egyéb megoldásokról van szó, erre jelenleg 40 példa van világszerte.

Megbecsülik a világban a magyar kutatók munkáját

Közel 40 országnak van önálló fúziósreaktor-programja, Magyarországnak nincs. Tudományos műhelyekel azonban rendelkezik, továbbá hazai kutatók is részt vesznek nemzetközi műszaki és tudományos együttműködésekben. Ezek egyikében, a franciaországban folyó, nemzetközi Iter projektben folyt munkájukról korábban a Világgazdaság is beszámolt. A nemzetközi munkákban való magyar szerepvállalás a Hun-Ren Energiatudományi Kutatóközpontján keresztül történik. 

A központhoz tartozó Atomenergia-kutató Intézet profiljai közé tartozik a magfúziós kutatás, továbbá van fúziós plazmafizikával, illetve fúziós technológiával foglalkozó laboratóriuma.

Az intézet által épített berendezések (nemzetközi adatok alapján) a következő kísérleti fúziós reaktorokban működnek: JET, Wendelstein 7-X, Asdex Upgrade, Kstar, Eest, Mast Upgrade és JT-60SA. Az Atomenergia-kutató Intézet egyik nemzetközi partnere az európai fúziós kutatásokat összefogó, 29 tagú Eurofusion konzorcium.

A Budapesti Műszaki Egyetem (BME) és a Hun-Renhez tartozó Wigner Fizikai Kutatóközpont is kapcsolódik nemzetközi fúziósenergia-kezdeményezésekhez. A Wigner egy fél évvel ezelőtti, e területet érintő eredményéről (és korábbiakról is) a Világgazdaság is írt. Néhány hete Dunai Dániel, egy Iter-projekt vezetője tartott előadást a BME-n a fúziós reaktorok jövőjéről és magáról az Iterről, nem sokkal előtte szintén ő számolt be a fúziós kutatások kihívásairól.

Az említett Iter- (latinul utazás) projekt célja a világ első következő generációs nemzetközi termonukleáris kísérleti reaktorának megépítése. A munkában harmincöt ország vesz részt, Magyarország az Európai Unión, mint az egyik tagon keresztül résztvevője az Iternek. Oroszország fejleszti a tokamakalapú létesítmény negyedét, így ahhoz az orosz állami Roszatom cégei szállítanak számos kulcsfontosságú berendezést.

 

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.