2030-ra elfogyhatnak a kritikus nyersanyagok az EU-ban, búcsút lehet inteni az energetikai vállalásoknak
Pénzügyi, törvényi és adminisztratív akadályai egyaránt vannak annak, hogy az EU-n belül rövid időn belül megerősödhessen a kritikus fontosságú ásványkincsek kitermelése. Ezek olyan kritikus nyersanyagok, amelyek jelentős része a technológiai vállalatok, az űripar, a hadiipar, az elektromos átállás miatt is fontos, az EU-nak pedig az energetikai és klímapolitikai céljai miatt lényegesek. Ám, mint az Európai Számvevőszék online formában megrendezett, a most bemutatott különjelentést ismertető sajtótájékoztatóján kiderült: az unió számára nehézséget jelent, hogy biztosítsa az ellátást a céljai megvalósulásához szükséges nyersanyagokból – írja az Origo.
Kritikus fontosságú nyersanyagok: aggasztó az EU-s kitettség
A megújuló energiára való átálláshoz az unió nagymértékben függ az olyan műszaki berendezésektől, mint az akkumulátorok, a szélturbinák és a napelemek, ezek mindegyikéhez pedig olyan kritikus fontosságú nyersanyagokra van szükség, mint
- a lítium,
- a nikkel,
- a kobalt,
- a réz és
- a ritkaföldfémek.
Ezeknek az anyagoknak a legnagyobb része jelenleg egy vagy néhány nem uniós országban – például Kínában, Törökországban és Chilében – található. Mindez kiszolgáltatottá teszi az EU-t a beszerzések kapcsán.
Az EU 2024-ben elfogadta a kritikus fontosságú nyersanyagokról szóló rendeletet, amelynek célja, hogy biztosítsa az energetikai átállás szempontjából kritikus fontosságúként meghatározott 26 ásványi anyag hosszú távú és biztonságos ellátását.
Ám a számvevők szerint az EU az évtized végéig csak nehézségek árán fogja tudni biztosítani a számára szükséges stratégiai fontosságú nyersanyagokkal való ellátást. Az import diverzifikálására irányuló törekvések azonban a számvevők szerint eddig még nem hoztak kézzelfogható eredményeket.
Az Origo a sajtótájékoztatón elhangzottak alapján azt írja:
az ellátás megoldása legalább részben önerőből azért is nehézkes, mert az EU bányászata nem elég fejlett, továbbá elégtelen kapacitású, és csak néhány ásványkincs feldolgozása zajlik a kontinensen belül.
Mindössze 20 releváns bányászati projekt működik a közösség határain belül, pusztán ezektől pedig nem várható, hogy a 2030-ra elérendő uniós célt, melynek értelmében az előállított energia 42,5 százaléka megújuló energiaforrásokból kell hogy származzon, teljesíteni lehet.
Az orosz–ukrán háború miatt egyelőre az ukrajnai szállításokra sem lehet támaszkodni, ráadásul, mint ismert, a Washington és Kijev között 2025 tavaszán létrejött megállapodás kapcsán számolni kell azzal, hogy az amerikai fél is jelentős hozzáférést kap az Ukrajna területén található ásványkincsekhez.
Az EU-nak számolnia kell a kobaltellátás akadozásával, és a lítiumellátás sem biztosított, de ez utóbbi körülmény legalább lehetőséget ad az alternatív technológiai megoldások iránti kutatásra, illetve a felgyorsítására – derült ki a sajtótájékoztatón.
Mint Keit Pentus-Rosimannus számvevő elmondta: főként a kobalt kapcsán szorosan figyelemmel kísérik a Kongó és Ruanda közötti konfliktus alakulását, jelezve, hogy az EU is erősen kitett a kobalt fő beszállítójának számító Kongó belpolitikai stabilitásának. A számvevő beszélt arról is, hogy a kitettség Kína irányába is erős, különösen az akkumulátorok és a napelemek beszállítása miatt.
További részletek az Origo cikkében olvashatók.
