Visszatértek a befektetők

A hivatalos amerikai kamatláb sorozatos csökkentése nyomán felerősödött inflációs várakozások az elmúlt napokban 21 éve nem tapasztalt mértékű befektetői érdeklődést gerjesztettek az aranytőzsdéken. A spekulációs vásárlások hirtelen árhullámot indukáltak. Londonban például hétfő délután 291 dollár felett rögzítették az arany troy unciánkénti árát, amely egy héttel korábban még nem érte el a 270 dollárt. Ez a legmagasabb rögzítési szint volt tavaly június óta, és immár több mint 30 dollárral haladta meg az április eleji másfél éves mélypontot. A drágulás éreztette hatását a bányatársaságok értékpapírjaiban is, főleg Dél-Afrikában.
Az aranyárak gyors szilárdulását az sem gátolta, hogy a brit központi bank a múlt héten megkezdte az utolsó -- összesen hatra tervezett -- készletkiárusítási akcióját. (Igaz, ezúttal alkalmanként csak 20 kilogramm arany kerül kalapács alá a korábbi 25 kilogrammos aukciókkal szemben.) Ám az elemzők többek között éppen az állami eladások folytatódása miatt kétlik azt, hogy az aranyárak végleg felébrednek a hosszú évek óta tartó "Csipkerózsika-álmukból". Az európai központi bankok 1999. szeptemberi -- aranyeladást korlátozó -- megállapodása is csak ideig-óráig tudta 300 dollár fölé hajtani a tőzsdei árakat. A Gold Fields Mineral Services (GFMS) elemzői eredetileg 260--290 dollár között mozgó, átlagosan 274 dolláros árfolyamot jósoltak az idei első hat hónapra. Most már egyesek nem tartják lehetetlennek a 300 dollár feletti szint elérését, ám óvatosságra int az, hogy a tegnapi londoni rögzített árak nem érték el a 285 dollárt sem.
Ráadásul a mostani szilárdulás fedezeti eladásokra és a termelésük bővítésére ösztönözheti a bányatársaságokat. Az is kérdés, hogy a kínai piac liberalizálása mennyire élénkíti majd a megtorpant ázsiai keresletet.