Időzített bomba ketyeg az energiapiacon?
A Hormuzi-szoros a világ egyik legfontosabb stratégiai tengeri útvonala, amelyen keresztül a globális kőolaj- és LNG-kereskedelem jelentős része zajlik (a világ petrolkémiai termékeinek 20 százaléka halad itt át), a térség instabilitása ezért messze túlmutat egy regionális problémán, hiszen az ott zajló események közvetlenül hatnak az energiaárakra és a világgazdaság működésére is. A Nyugat és Irán közötti konfliktus több évtizedes múltra tekint vissza, azonban a mostani háború döntően új elemet hozott, elsősorban a modern hadviselési technológiák megjelenése és elterjedése miatt. A tömegesen gyártott drónok megjelenése alapvetően változtatta meg a térség biztonsági viszonyait, ezeknek köszönhetően ugyanis Irán képes lett befolyásolni a szoros hajóforgalmát anélkül, hogy hagyományos katonai blokádot alkalmazna. Az energetikai infrastruktúra és a tankerhajók elleni dróntámadások már bőven elegendőek ahhoz, hogy a biztosítók, hajótársaságok és kereskedők jelentős kockázatként kezeljék az áthaladást, a térségben kialakult bizonytalanság pedig már önmagában is komoly árprémiumot épített be az energiahordozók árába.
De a konfliktus nem csak emiatt mutat messze túl a Közel-Kelet határain: egyre inkább kirajzolódik egy szélesebb geopolitikai verseny is az Egyesült Államok és Kína között, amelyben a Közel-Kelet stratégiai energiabázisként jelenik meg. Kína számára kulcsfontosságú a stabil nyersanyag- és energiaellátás biztosítása, az iráni vezetés pedig az utóbbi években – részben a nyugattal való fokozódó konfliktusok hatására is – sokkal szorosabb kapcsolatot alakított ki Pekinggel. Az amerikai vezetés figyelmét természetesen ez sem kerülte el.
Az LNG-piac továbbra is sérülékeny
Az olaj aktuális világpiaci áráról naponta lehet olvasni, a már említett Dél-iráni célpontok ellen végrehajtott amerikai támadás hatására például a Brent kőolaj határidős jegyzése 2,5 százalékot ugorva 98 dollár fölé emelkedett hordónként. A mostani helyzet egyik legsérülékenyebb területe mégis a globális LNG-piac, hiszen a Perzsa-öbölben található Katar a globális LNG-termelés egyik legnagyobb szereplője, a világ LNG-kereskedelmének pedig mintegy ötöde halad át a Hormuzi-szoroson. Az irániak az amerikai-izraeli támadásra válaszul támadásokat hajtottak végre a szomszédos arab országok ellen, így a katari infrastruktúrát is támadások érték, ami komoly aggodalmat váltott ki a piacokon. Az iráni csapások során a Ras Laffan katari ipari központ LNG-komplexumának egyes egységei is megsérültek, ami akár több évre is csökkentheti a globális kínálatot.
Ez különösen érzékeny helyzetet teremtett, mivel a következő évek LNG-kapacitás bővítéseinek jelentős része éppen a Perzsa-öböl térségében valósult volna meg. Katar eredeti tervei szerint 2027-re jelentősen növelte volna LNG-export kapacitását, azonban a jelenlegi geopolitikai kockázatok miatt a beruházások sorsa bizonytalanná vált, hiszen a befektetők számára komoly kérdés, hogy érdemes-e több tízmilliárd dolláros projekteket finanszírozni olyan régióban, ahol az exportútvonalak biztonsága nem garantálható.
Emellett ugyanakkor azt is látni kell, hogy az LNG-piac mára gyakorlatilag globális versenypiaccá vált, hiszen az európai és az ázsiai fogyasztók ugyanazért a szabad LNG-mennyiségért versenyeznek, tehát a kapacitásbővítés nagyon is szükségszerű lenne. A mostani mennyiség mellett az LNG-hajók útvonala folyamatosan változhat attól függően, hogy éppen melyik régióban magasabb az ár, illetve ez azzal is együtt jár, hogy az ázsiai keresletnövekedés közvetlenül emeli az európai árakat is. Mindez rendkívül érzékennyé teszi a piacot a geopolitikai eseményekre és a keresleti sokkokra.
Európa energiafüggősége továbbra is jelentős
Az európai energiabiztonság kérdése az orosz–ukrán háború óta kiemelt stratégiai témává vált. Az Európai Unió ugyan az elmúlt években jelentősen csökkentette az orosz vezetékes gáz szerepét, azonban a függőség alapvetően nem szűnt meg, csupán átalakult. A kontinens földgázfogyasztásának mintegy 75 százaléka továbbra is importból származik, a kieső orosz forrásokat részben amerikai LNG, részben norvég vezetékes szállítások pótolják. Emellett az orosz gáz egy része továbbra is jelen van az európai piacon, például a magyar gázellátás szempontjából kulcsfontosságú Török Áramlaton keresztül, amit most június elején egy rövid időre le is állítanak karbantartás miatt.
Mivel a teljes „energiafüggetlenség” Európa számára nem kivitelezhető cél, ezért a kontinens országai inkább a beszállítói kör diverzifikációjával reagáltak a geopolitikai kihívásokra. Ám az európai gazdaság ettől még továbbra is erősen kitett a nemzetközi energiapiaci folyamatoknak, amit még inkább erősít a gáztárolók jelenleg igen alacsony töltöttségi szintje is. Az uniós szabályozás szerint a tárolókat a téli időszak előtt 90 százalékos szintre kell feltölteni, miközben a jelenlegi készletszintek történelmi mélypont közelében vannak. Ez rendkívüli keresleti nyomást helyez a piacra, hiszen Európa gyakorlatilag bármilyen árszinten kénytelen földgázt vásárolni annak érdekében, hogy a téli ellátásbiztonságot garantálni tudja.
A geopolitikai prémium már megjelent az árakban
A konfliktus már közvetlenül megjelenik az energiaárakban: az európai földgázpiac legfontosabb irányadó árazási benchmarkja, a TTF rövid idő alatt jelentősen emelkedett, majd a fegyverszüneti hírek hatására részben korrigált. A piac azonban továbbra is jelentős geopolitikai prémiumot áraz, és bár a rövid távú ármozgásokat elsősorban a hírek és a befektetői reakciók vezérlik, a hosszabb távú termékek árában már a fundamentális problémák is megjelennek.
A katari LNG-kapacitások sérülése, a Hormuzi-szoros bizonytalan helyzete és a szállítási költségek tartós emelkedése hosszabb időre is magas árszintet eredményezhet.
A tankerhajókra kivetett tranzitdíjak önmagukban ugyan még nem jelentenek drasztikus költségnövekedést, azonban hosszabb távon tovább emelhetik az árakat.
A magas gázárak pedig közvetlenül hatnak az európai villamosenergia-piacokra is, mivel az európai árazási rendszer sajátossága, hogy az adott időszakban belépő legdrágább erőmű termelési költsége határozza meg a villamosenergia árát. Mivel sok esetben gázerőművek biztosítják a rendszer egyensúlyát, a gázár emelkedése automatikusan megjelenik az áramárakban is. A szakértői becslések szerint, ha a konfliktus elhúzódik, a TTF gázár akár a 100 euró/MWh szintet is elérheti, ami a villamosenergia-piacokon is olyan árrobbanást okozhatna, ami már az ipar és a lakossági fogyasztók számára is komoly gazdasági terhet jelentene.
Kilátások a következő évekre
Összességében az látszik, hogy a térség stabil szállítói szerepe megrendült, ami tartós bizonytalanságot okozhat a piacokon. A mostani folyamatok alapján a következő másfél-két évben várhatóan magas és volatilis energiaárakkal kell számolni (egyes időszakokban több száz eurós különbség is kialakulhat a napi minimum- és maximumárak között). A piac rövid távon nehezen tudja pótolni a kieső Közel-keleti kapacitásokat, ami viszont hosszú távú folyamatokat indíthat el:
- új LNG-projektek indulhatnak el az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában vagy Afrikában, illetve az alternatív szállítási útvonalak és infrastruktúrák kiépítése is felgyorsulhat.
- a válság jelentős lendületet adhat az energiatárolási technológiáknak: az akkumulátoros energiatárolók idővel egyre fontosabb szerepet tölthetnek be az energiarendszer stabilizálásában és a megújuló termelés kiegyensúlyozásában.
- a jelenlegi technológiai korlátok miatt ugyan továbbra is szükség van gyorsan szabályozható gázerőművekre, ám a megújuló energiaforrások növekvő aránya hosszabb távon már mérsékelheti a földgáz szerepét.
A Közel-keleti válság legfontosabb tanulsága, hogy az energiabiztonság továbbra is stratégiai kérdés marad Európa számára. A diverzifikáció, a megújuló energiaforrások fejlesztése, az energiatárolás és az infrastruktúra-fejlesztések nélkül az európai gazdaság hosszú távon is sérülékeny a geopolitikai konfliktusokkal szemben, ami a kontinens további lemaradását eredményezi a nagy geopolitikai versenyben.
