Az olajiparban is becsődöl a kartellpolitika

Az olajexportőrök általában egyetértenek abban, hogy az áreróziót a kínálat jelentős visszafogásával lehetne meggátolni. Ám piacokat sem szeretnének átengedni, így egymásra várnak a tényleges lépések megkezdésével. Ráadásul messze nem azonos mértékben függnek az olajjövedelmektől, tehát az árszilárdítás sem egyformán sürgős számukra. Mindez azt jelentheti, hogy a közeljövőben nem lesz érdemi csökkenés a jelenlegi kínálati szintben.
A nagyrészt olajeladásból élő OPEC-országok (Irak nélkül) január elsejétől napi másfél millió barrellel -- 21,7 millióra -- kívánják szűkíteni összkvótájukat, amely 1990 óta a legkisebb lenne. Ennek feltételéül szabták azonban, hogy a korábban szolidáris négy független exportőr -- Oroszország, Norvégia, Mexikó és Omán -- is együttesen legalább napi fémillióval csökkentse termelését. Márpedig Norvégia egyelőre korainak tartja a szűkítést, Oroszország csak 30 ezer barrel visszafogását ígéri, Mexikó és Omán pedig az előbbi kettő, valamint az OPEC érdemi csökkentésétől teszi függővé a szolidaritását. (Mexikó különben napi százezer barrel kivonását vállalná januártól.)
Más nyersanyagkartellek után, úgy látszik, az OPEC-et is eléri a végzet, és egyedül alkalmatlanná válik a világpiaci árak tartós irányítására. Már az elmúlt évekbeli erős árgalopp elindításához is igénybe kellett vennie a vezető független exportőrök segítségét, és most a világkereslet növekedési ütemének drámai lelassulása végképp megnehezítette a helyzetét. A fő felhasználó országok, mindenekelőtt az USA készletei jelentősen bővültek az utóbbi hónapokban. Ebben -- a keresleti tényezők és egyes kartelltagok nagy kvótatúllépése mellett -- lényeges szerepet játszott a független termelők kínálatának bővülése.
Elsősorban a kartell legfőbb riválisa, a világ második legnagyobb exportőre, Oroszország növelte látványosan mind a termelését, mind pedig a kivitelét. Ezért az OPEC-en belül elsősorban az éllovas Szaúd-Arábia hezitálása érthető, hiszen januárban kínálata egyoldalú, 6,5 százalékos szűkítésével az immár napi hétmillió barrel nyersolajat felszínre hozó Oroszország mögé, a második helyre szorulhat vissza a termelési világrangsorban.
Oroszország viszont a Kaszpi-régióbeli független versenytársai (Kazahsztán, Azerbajdzsán) előretörésétől tartva ódzkodik az olajcsapok szűkítésétől. Emellett az árstratégia tekintetében is rugalmasabb az OPEC-nél, amely változatlanul a 22--28 dolláros sávot tartja kívánatosnak. Az egyik legnagyobb orosz olajtársaság, a Jukosz szerint például barrelenként 14 dollár alá kellene süllyedniük a világpiaci áraknak ahhoz, hogy az orosz termelők maguktól is visszafogják a termelést.
A világpiaci árak ettől még messze vannak, ám gyorsan erodálnak. Az Európában mértékadó brent nyersolaj határidős barrelenkénti ára tegnap már újra kétéves mélypontra, 18 dollár alá esett Londonban.