"Apály" a hazai tejpiacon

Istvánfalvi Miklós, a terméktanács elnöke elmondta: a legnagyobb visszaesés a fogyasztási célú tejnél tapasztalható, ennek forgalma nem éri el a tavalyi 90 százalékát. A késztermékek közül legjobban a lágy sajtok értékesítése csökkent, mindössze 67,1 százaléka az előző évinek, de még az egyik legnépszerűbb sajtféleség, a trappista eladása is 7 százalékkal esett vissza. Vajból és vajkészítményből 3-4 százalékkal kevesebbet adtak el a feldolgozók.
A terméktanácsnál nem tudnak magyarázatot adni egyes termékek drasztikus fogyasztáscsökkenésére, 1997-től évente 1-2 százalékkal nőtt a belső fogyasztás, de ez most megfordulni látszik - mondta az elnök. Ugyanakkor azt tapasztalták, hogy az idén legalább 6-7 százalékkal nőtt az import, s arról is van tudomásuk, hogy emelkedett a termelői tej közvetlen lakossági értékesítése. Úgy vélik, hogy ez biztosan jóval több az országos termelési kvótában meghatározott 200 millió liternél. A nagymértékű közvetlen értékesítés élelmezés-egészségügyi gondokat is felvet.

Másrészt nem EU-konform, ha a terméktanács kontrollja nélkül jut közvetlen piacra ismeretlen mennyiségű tej. Ugyanis hosszabb távra a piaci egyensúly fenntartásának fontos eszköze a kvótarendszer, amely a tejtermelés szabályozott keretek közt tartására szolgál. Erre az évre 2 milliárd liter volt az oszágos kvóta, amelyből az ipar 1,8 milliárd liter felvásárlását tervezte. (Közvetlen fogyasztásra - elvileg - 200 millió litert adhatnának el a termelők.)

A termelők egyenkénti teljesítményét már nálunk is úgy szabályozzák a tejpiacon, hogy amennyiben a gazdaság vagy a gazdálkodó a kvótájánál 95 százaléknál kevesebb tejet ad át egy év alatt a feldolgozónak, akkor a terméktanács a következő évre csökkentheti a kvótát. Amennyiben 105 százalék fölötti mennyiséget termel és értékesít, literenként 30 forint befizetésére köteles a gazda.

A tejpiaci "apály" nem mostani jelenség. Az egy főre jutó fogyasztás ugyanis 1987-ben még csaknem 200 kilogramm volt, mostanra 170-re esett vissza (s ez utóbbi magában foglalja a már említett, a fogyasztóknak közvetlenül eladott termelői tejet is). Egyébként a 170 kiló nem éri el az uniós fogyasztás 60 százalékát (pesszimista becslések szerint a magyar fogyasztók feleannyi tejet isznak, mint az uniós államok polgárai.)

A termelők és az ipar képviselői közül egyre többen szorgalmazzák, hogy a magyar tejtermelést a jelenlegi csaknem 2 milliárd literről 2,7-2,8 milliárdra kellene növelni - vélekedett Istvánfalvi Miklós. Ebben döntő érv, hogy a belépés utáni fogyasztás növekedése, illetve az EU-s fogyasztási szint elérése nem lesz biztosítható a hazai kétmilliárd literes termelésből. Ebben az esetben a behozatal drasztikusan megugorhat, és a magyar termelők, illetve feldolgozóüzemek kiszorulhatnak a piacról.

Ezzel szemben a magasabb teljesítmény megkönnyíti az uniós piaci helytállást is. Amennyiben ugyanis Magyarország megkapja a magasabb EU-s kvótát, akkor belépés után jóval nagyobb súllyal szerepelhet a közösség piacán.

Az év első kilenc hónapjában 5,5 százalékkal csökkent hazánkban a tejipari vállalatok termékértékesítése az elmúlt év azonos időszakához képest - mondták el a Világgazdaságnak a Tej Terméktanácsnál. Bár a felvásárlás némileg nőtt, a fogyasztás visszaesett. Mester Nándor-->