Lassan fejlődik az OTC derivatív piac

A magyar vállalatok pénzügyi vezetői először tavaly szembesültek a kockázati kitettség rideg valóságával, ami sokat lendített a fedezeti ügyletek ismertségén. Mostanra a legtöbb feltétele teljesült annak, hogy fejlett OTC derivatív piac alakuljon ki, a származtatott termékek iránti igény és kereslet nélkül azonban mindez nem lehetséges.

Az elmúlt évek során a hazai vállalatok pénzügyi vezetői fokozatosan ébredtek rá a cégük tevékenységeihez kapcsolódó kockázatok nagyságára és az azokban rejlő veszteségforrásokra. A hazai pénz- és tőkepiacok fejlődése ezzel párhuzamosan teremti meg ezen kockázati tényezők mérséklésének vagy kiküszöbölésének lehetőségeit.

Az első leckét kockázatkezelésből akkor kapták - elsősorban az exportorientált vállalatok - pénzügyi vezetői, amikor a kormány kiszélesítette a forint árfolyamsávját tavaly május 4-én. Nemzeti fizetőeszközünk hirtelen erősödése számottevően lefaragott az exportvállalatok nyereségéből. A cégek versenyképességük megőrzését ugyanis csak úgy tudták biztosítani, hogy lenyelték a devizakockázatból eredő veszteségeket. Mivel a sávszélesítés csak a magyar vállalatok jövedelmezőségét érintette, az ugyanazon a piacon szereplő más országokbeli cégekét nem, esélye sem volt a magyaroknak arra, hogy a kedvezőtlen piaci körülmények negatív hatását akár csak részben is áthárítsák a fogyasztókra.

Amikor a kezdeti sokkhatás alábbhagyott, hirtelen rendkívüli érdeklődés mutatkozott a fedezeti ügyletek iránt. Sokan azonban - érthető módon - komoly dilemmába kerültek. A forint többé-kevésbé beállt 10 százalékos szintre a sávközéptől számítva az erős oldalon, ami gondolkodóba ejtette a cégeket. Mivel a sáv széle 15 százalék (ráadásul az MNB több ízben is jelezte, hogy számára a 11-12 százalék feletti árfolyam nem kívánatos), már nem volt túl valószínű, hogy a forint tovább erősödjön. Az akkori 10 százalékon pedig már kár lett volna bármilyen ügyletet is kötni (ez az eurókockázatokra érvényes elsősorban, mivel a dollár már nem eleme a devizakosárnak), hiszen ha a forint mégis gyengült volna, akkor a fedezeti ügylet költsége részben vagy teljes mértékben ellensúlyozta volna a forintgyengülésből adódó kedvező hatást.

Itt fontos megjegyezni, hogy egy vállalat számára rendkívül lényeges szempont - ha úgy dönt, hogy fedezeti stratégiát folytat - a piacra lépés időpontja. Ez tehát azt jelenti, hogy 10 százalékos forintárfolyamnál leginkább az importra támaszkodó vállalatoknak volt érdemes elgondolkodni a forint gyengülése elleni biztosításon. Azt azonban a vállalatnak kell eldöntenie, hogy fedez-e vagy sem. Aki azért nem fedezett, mert úgy gondolta, hogy a forint nem fog tartósan gyengülni és csak költségként jelenkeznének a fedezeti ügyletek, azok felvállalták a teljes kockázatot. Arról azonban nem szabad elfeledkezni, hogy a piaci várakozások is tükröződnek a derivatívák árfolyamaiban. Ha tehát a piac többsége arra számít, hogy a forint nagy valószínűséggel nem fog gyengülni, akkor viszonylag alacsony költséggel - vagy forward ügylet esetében kedvező árfolyamon - lehet fedezeti ügyletet kötni (mindez természetesen fejlett derivatív piacot feltételez, ami Magyarországot egyelőre még nem jellemzi).

Amennyiben viszont már egyszer megkötötték a hedge ügyleteket, akkor következetesen ragaszkodni kell az előre eltervezett fedezeti stratégiához, hiszen ha határidő előtt zárunk le bármilyen ügyletet (úgy, hogy a kockázati kitettség még mindig fennáll), akkor fedezti pozíciónk automatikusan spekulációvá degradálódik.

A hazai vállalatvezetők feladatát az is jelentősen megnehezítette, hogy az OTC derivatív termékeknek csak egy szűk köre - többnyire az egyszerűbb instrumentumok, mint a forwardok - volt elérhető számukra, és ezeket sem lehetett könynyen megkötni. Hiába szerette volna egy képzett pénzügyi vezető opciókkal vagy összetett pozíciókkal mérsékelni kockázatait, nem volt olyan szereplő a piacon, amely az ügylet másik lábát megkötötte volna. Ezen a devizaliberalizáció segített, lehetővé téve a külföldiek számára - akik számára egyáltalán nem idegenek az OTC- derivatívák -, hogy bármilyen derivatív pozíciót vállaljanak a hazai piacon.

Az OTC származtatott termékek piacán fontos kérdés még a partner- és egyéb hitelkockázatok kezelése. A hazai szabályozás ezen a területen is megteremtette a szükséges feltételeket, tavaly április 1. óta kötelező a kereskedési könyv vezetése minden univerzális pénzintézet számára.

A devizakockázattal sikerült viszonylag rövid idő alatt megismerkednie a hazai vállalatoknak, a kamatkockázatok azonban eddig még nem okoztak komoly problémákat. Érthető, hiszen az elmúlt pár évben stabilan csökkentek a hazai kamatlábak, senki sem számított arra, hogy számottevően emelkednének. Ugyanakkor a vállalatok finanszírozása szempontjából egyáltalán nem mellékes hiteleinek kamatlába.

A kereskedők visszajelzéseiből azonban már látszik, hogy egyre inkább érdeklődnek a kamatderivatívák iránt. A Magyarországon már régóta létező, de korábban nem túl népszerű FRA-k (Forward Rate Agreement) az utóbbi időben már nagyobb forgalmakat generálnak a piacon, a szofisztikáltabb instrumentumok azonban még mindig ritkák.

A szabályozási feltételek és egyéb piaci körülmények tehát adottak egy fejlett hazai OTC derivatív piac kialakulásához. Ez a folyamat azonban hosszúnak ígérkezik. A Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) legfrissebb tanulmánya szerint 2001 áprilisában naponta átlagosan 226 millió dollárnyi deviza OTC derivatív ügyletet kötöttek Magyarországon. Ez az adat egyébként duplikált, és a derivatívák mögöttes termékeinek összértékét mutatja.

Érdemes ezzel együtt egy pillantást vetni Magyarország két riválisára. Lengyelországban és Csehországban is többszöröse volt az OTC derivatív forgalom a magyarénak. Előbb-utóbb várhatóan hazánkban is lesz viszonylag fejlett OTC derivatív piac, de ehhez elengedhetetleül szükséges a vállalati szektorból érkező igény és kereslet a fedezeti termékek iránt.

Lukács Ádám