Valami fatális baj van a német szélkerekekkel, már Merzék is kénytelenek voltak elismerni – az ág is húzza őket?

Évek óta záporoznak a hírek a megroppant versenyképességű Németország energiaproblémáról. Arról talán kevesebbet hallottunk, hogy a zöldátalakulás üdvösségének tartott szélenergia is jégre futott náluk, ami most nagy robajjal be is szakadt alattuk. A német kormány aukciókon versenyezteti a jogot a szélfarmok építésére és működtetésére az Északi- és a Balti-tengeren. Ezeket szerdán 2026-ra mind elhalasztották: ennyi volt, kérem, ha nem megy, ne erőltessük.

Ez nem csak egyéves szünetet jelent, hiszen a legutóbbi aukció augusztusban befuccsolt, senki nem jelentkezett rá. Mivel a szélenergia kulcsszerepet tölt be a német energiamodellben, szakmaiasan energiamixben, ez nem kis probléma. Amit nem árt továbbgondolnunk, mert ha a német ipar megfázik, még Magyarország is tüsszent, márpedig Európa évek óta visszhangzik a tüsszentésektől. 

A német autóipar és más szektorok versenyképességének megroggyanását márpedig jelentős részben az energia megdrágulása okozta, gondolhatnánk is, hogy szegény németeket még az ág is húzza, ha nem jórészt a saját döntéseiken múlott volna. Csak rövid felsorolásszerűen ennyi fronton kerültek bajba, illetve sodorták bajba európai partnereiket is:

• Az atomerőműveket mind becsukták, egy még Angela Merkel kancellár idején hozott döntéssel, de attól még veszik az atomenergiát a franciáktól. Pont így mondtak le a szén- és a gázenergiáról is, a fogadkozás ellenére mind a kettőt még mindig használják.  
• Elsődleges gázforrásuk az Északi Áramlaton érkező orosz gáz lett volna, ezeket a vezetékeket azonban 2022-ben felrobbantották, mint utólag kiderült, az ukránok, akiktől Berlin nem kártérítést követel, hanem hatalmas összegeket küld nekik, ahelyett hogy a versenyképesség javítására fordítaná őket. 
• A gáz és az áram ára is megugrott az elmúlt években, az áram nagykereskedelmi ára például a korábbi átlag háromszorosára. Most pedig itt a szélfarmprobléma. 

Német szélenergia: nagyon szeretik, a klímavédelemmel együtt, de meg kéne termelni  

Friedrich Merz kancellár kormánya szerdán jóváhagyta a gazdasági minisztérium által javasolt jogszabály-módosítást, amely az idei aukciókat 2027-re tolja át – közölte a minisztérium szóvivője a Bloomberg jelentése szerint. 

Németország tavaly nem kínált támogatásokat a tengeri szélerőmű-aukcióin, és iparági szervezetek arra figyelmeztettek, hogy változtatások hiányában a jövőbeli fordulókban is ugyanez történhet. A lépés újabb jele annak, hogy az európai kormányokra egyre nagyobb nyomás nehezedik, hogy növeljék a tengeri szélerőművek építéséhez nyújtott pénzügyi ösztönzőket. Az ellátási lánc költségeinek emelkedése miatt egyes fejlesztők visszavágták terveiket, vagy elutasították a támogatás nélküli aukciókon való részvételt – elemzi a hírügynökség a hátteret.

Ismeretes, a szélkerekeket rengeteg kritika éri, sokan erősen kételkednek benne, valóban zöldenergiának tekinthetők-e, és a környezetükben rengeteg a panasz rájuk. A tengeri szélkerék mellett persze senki nem lakik, és a németek a szélenergiára építették a jövőjüket, ha már egyebekről ténylegesen vagy legalább a politikai marketing szintjén lemondtak. Mindezek ellenére jutottak most ide. 

A kritikák nem azt jelentik, hogy a német fiaskó törvényszerű: az Egyesült Királyság idei tengeri szélerőmű-aukciója például sikeres volt – emeli ki a jelentés. A tengeri szélenergia szövetség – a németeknél ilyen is van – úgy véli:

Hozzátették: a legutóbbi visszaesések fényében Németország 2030-ra a tengeri szélenergia-bővítési céljának csupán kétharmadát fogja elérni.

Teljesen más a német és a brit, illetve a magyar túra: nálunk a nap sütött ki

Itt érdemes rövid kitérőt tenni: a német, illetve brit energiamodell olyan hatalmas mértékben különbözik a magyartól, hogy szabad szemmel is láthatjuk a különbséget, ha kicsit utazgatunk. Ennek egyik fő okára könnyen rájöhetünk, ha számba vesszük Magyarország tengerpartjainak összesített hosszát. 

A különbség a számokban és a stratégiákban is látványosan kiütközik.  

A németeknél a szélenergia aránya már 2024-ben elérte az egyharmadot, a briteknél is megközelítette. A magyar arány ehhez képest eltörpül, és nincs is tervben a jelentős emelése: mi az atomenergia mellett a napra tettünk, és az aránya európai mértékben máris kiemelkedő:  egynegyed körüli, miközben a németeknél 2024-ben 14 százalék volt , a briteknél pedig csak 5 százalék. A stratégiában a briteknél egyértelműen a szélenergia dominál, a németeknél náluk fontosabb a napenergia, de még fontosabb a szél.

Akkor most mi lesz a németeknél, visszaépítik az Északi Áramlatot? 

A német kormány már sürgeti az új gázerőművek építését, közben esküdöznek, hogy ez csak ideiglenes rásegítés és nem visszafordulás, az orosz energiához való visszatérés ellen élből tiltakoznak, a szén kiiktatását pedig ígérik.

Ahhoz, hogy mindez hiteles legyen, valamit kezdeni kell a lesántult szélfarmszektorral. 

Katherina Reiche gazdasági miniszter hétfőn megígérte – folytatja beszámolóját a Bloomberg –, hogy „úgy alakítják át a pályázati konstrukciót és a területeket, hogy jó befektetési keretet tudjanak kínálni”. Németország ezen a héten több északi-tengeri ország – köztük az Egyesült Királyság és Norvégia – részvételével tartott találkozót, amelynek eredményeként vállalták, hogy „a térséget a világ legnagyobb tisztaenergia-tározójává alakítják”.

A szélenergia-szövetség üdvözölte az idei aukciók elhalasztásáról szóló döntést, mivel minden más megoldás „nagyon kockázatos lett volna” – mondta Hans Sohn szakpolitikai vezető közleményében. A szervezet brit mintára kétoldalú különbözeti szerződések (contracts for difference) bevezetését sürgeti, mert a németeknek kell a szél. Nem csak praktikus okokból, mint a németeknél minden, ez is ideológia: szélkereket Putyin ellen kell építeni.