Hiányzó kockázatkezelési szakértők a bankoknál
Jóllehet a pénzintézetek többsége már megkezdte kockázatkezelési rendszereinek központosítását, vagy legalábbis felismerte annak jelentőségét, többségük mind a mai napig nem alkalmaz független szakértőket a cég kitettségének megállapításánál - áll a Deloitte & Touche egyik friss tanulmányában. A 90-es évek keserű tapasztalatain okulva a bázeli egyezmény meghatározta azokat a minimális kockázatkezelési követelményeket, melyek teljesítése ma már a pénzintézetek működési feltételeihez szervesen hozzátartozik. Sokáig azonban az érintett bankok többsége nem fordított kellő figyelmet az egyes kockázati forrásokból eredő kitettség számszerűsítésére, kalkulációikban a legegyszerűbb, sok szempontból kezdetlegesnek számító eszközöket alkalmazták csak. Pedig a kockázati tényezők mind alaposabb vizsgálata nemcsak a vállalat verseny- és fejlődőképességének megőrzéséhez fontos, hanem hozzájárul a hatékony működés felté-
teleinek megteremtéséhez is - érvelnek a tanulmány össze-
állítói.
A felmérés tanulsága szerint a megkérdezett pénzintézeti vezetők 62 százaléka számolt be központi kockázatkezelési rendszer alkalmazásáról, de csak 27 százalékuk bízott meg független szakértőt is a kockázati kitettség vizsgálatával. Azon pénzintézetek, melyek megkezdték már a központosítási folyamatot, legnagyobb aggályként a kockázatkezelési rendszerek integrálhatóságának hiányosságait nevezték meg. A felmérésben szereplő vállalatok 55 százaléka panaszkodott a különböző eszközök kompatibilitásának hiányosságára. Ehhez járul még a számítógépes infrastruktúra fejletlensége is, a megkérdezettek 35 százaléka ugyanis a szükségesnél alacsonyabb kapacitással képes csak a beérkező információk feldolgozására. Ez az oka annak is, hogy a pénzintézetek jelentős része képtelen a hatékony tájékoztatást biztosító beszámolók megfelelő gyakoriságú elkészítésére.
A megkérdezett pénzintézetek döbbenetesen alacsony hányada, mindössze 17 százaléka vallja azt, hogy egységes képe van a szervezeten belüli piaci, hitel- és működési kockázatokról. Ugyanakkor a résztvevők 60 százaléka elsődleges fontosságúnak tartja ezen információk integrálását. Újabb problémát jelent, hogy a pénzintézetek által alkalmazott tőkeallokációs módszerek bonyolultabbá válásával az új bázeli egyezmény által ajánlott hitelkockázati mérési módszerek alkalmazása lehetetlenné válik.
Nagymértékben változtattak az egyes pénzintézetek hozzáállásán a tavalyi amerikai terrortámadások is. Az azóta eltelt időszakban a bankok nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy a központtól eltérő helyen tartalékkészletet hozzanak létre; 63 százalékuk fokozottan ügyel az alkalmazottak biztonságára és a krízismenedzsmentre; 61 százalékuk pedig több erőforrást biztosít az üzleti hatások elemzéséhez. (LGA)
