Csúcson a globális acéltermelés

A világ acélgyártóinak jövedelmezőségét még mindig évi 140 millió tonna kapacitásfelesleg rontja, és a legújabb adatok szerint tavaly sem sikerült a globális termelés felfutását megállítani. Mindez alátámasztja az érdekelt kormányok - OECD szorgalmazta - együttes fellépésének szükségét. Az összehangolt kapacitásszűkítő és szerkezet-korszerűsítő intézkedések még akkor is indokoltak, ha egyes területeken javultak az értékesítési feltételek, és ésszerűsítő intézkedések születtek, ami nyomán erősödtek az árak is. Igaz, ez utóbbit a piacvédelmi intézkedések sora is elősegítette.

A Nemzetközi Vas- és Acélintézet, az IISI által figyelt 65 ország 886,7 millió tonna nyersacélt gyártott az elmúlt évben, tehát 6,4 százalékkal többet, mint 2001-ben. Ezen belül azonban csak alig 200 ezer tonnával (158,7 millió közelébe) bővült, tehát gyakorlatilag stagnált a világkínálat mintegy ötödét adó Európai Unió össztermelése. Az önmegtartóztatás már tavaly is lehetővé tette, hogy a helyi vezető gyártók, köztük a világ legnagyobb acélipari csoportja, a luxembourgi székhelyű Arcelor, valamint brit riválisa, a Corus többszöri emeléssel érezhetően, több mint 50 százalékkal feljebb lendítse árait a 2002. márciusi 20 éves mélypontról. A világpiacon mértékadó európai acéltermékek ára jelenleg tonnánként 305 dollár körül mozog, és a társaságok áprilisban újabb drágításra készülnek.

A jelentős egyéb régiók közül a FÁK, ezen belül Oroszország és Ukrajna (1,9, illetve 2,9 százalékkal) nyersacéltermelése is csak mérsékelten bővült, ám Észak-Amerikáé 3,4, Dél-Amerikáé 9,1, Ázsiáé pedig 12 százalékkal erősödött.

Magyarország nyersacéltermelése tavaly 5 százalékkal - 2,052 millió tonnára - bővült az IISI adatai szerint, ez azonban még nem jelenti azt, hogy öszszességében javult volna a hazai ágazat helyzete. Ellenkezőleg, az előzetes számítások szerint a késztermékeladások inkább csökkentek a 2001. évi szinthez képest - válaszolta kérdésünkre Zámbó József, a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés kereskedelmi igazgatója. A nyersacél-kibocsátás növekedése is csak abból adódott, hogy tavaly már felfutott a közelmúltban - az öntöttbuga-import részbeni kiváltására, illetve a hulladék acél hasznosítására - üzembe helyezett ózdi elektrokemence termelése. Ám még ez utóbbi is jóval elmaradt a maximálisan lehetséges évi 230-250 ezer tonnától. A kapacitás kihasználatlansága elsősorban arra vezethető vissza, hogy az ózdi feldolgozás iránti igényt visszafogták az országban korábban felhalmozott importbetonacél-készletek, amelyek utánpótlása azóta is folyamatos.

Már csak az acél az egyetlen jelentős fém, amelynek világpiaci ármozgása nehezen áttekinthető, és a kockázatok nem mérsékelhetők határidős és fedezeti ügyletekkel. Ám ez gyökeresen megváltozhat a jövőben. A világ legnagyobb színesfémtőzsdéje, a londoni LME ugyanis azt fontolgatja külső tanácsadók bevonásával, hogy határidős acéljegyzésekkel bővítse-e az alumíniumból, horganyból, nikkelből, ólomból, ónból és rézből álló kínálatát. A döntést áprilisra ígéri.

Az új szekcióval elvileg lényegesen nőhetne az LME jelenleg mintegy kétmilliárd dollár körüli éves forgalma, hiszen a globális acélkereskedelem értéke 400 milliárd dollár körül mozog. Ám a Reuters által megkérdezett szakemberek egy része bizonytalan a fejlesztés sikerét illetően, mivel az ágazatban kevés a könnyen mobilizálható pénzeszköz, és hiányoznak a határidős kereskedéssel kapcsolatos tapasztalatok. Ennek ellenére döntő többségük támogatja az elképzelést, és közel 70 százalékuk a londoni színhelyet is a legalkalmasabbnak találja az új acélpiac számára. (GI)