Megugró forgalom egy kellemes év végén

Az elmúlt év újra csalódást hozott a tőzsdei befektetők számára, a zsinórban harmadik éve csökkenő árfolyamok azonban korántsem jelentik azt, hogy olcsóvá váltak volna a vezető társaságok részvényei. Ha a 2000. év a technológiai lufi kipukkanása miatt emlékezetes, 2001-et pedig az igazi törés esztendejének neveztük, akkor az elmúlt év az illúziók tovatűnésének jegyében telt. Az év eleji várakozások ugyanis még egyértelműen arról szóltak, hogy a második fél évben újra jelentősen bővülhetnek a cégeredmények, mind Amerikában, mind Európában megmutatkoznak a stabil gazdasági növekedés jelei. Ehhez képest a cégeredmények sokkal gyengébbek lettek a vártnál, az ezekkel kapcsolatos előrejelzések szinte végig folyamatosan csökkentek az év során. Makrooldalról nyáron már a recesszióba történő visszasüllyedés rémképe kísértett Amerikában, az eurózóna vezető országiaban pedig egy százalék alatti GDP-növekedés lett a jellemző, sőt az idén például Németországban visszaesésre is van esély. A tőzsdék teljesítménye hűen tükrözte az év eleji szép remények tovatűnését, s az év lényegében azzal telt, hogy a piac a növekedési kilátások zsugorodásához árazta be a papírokat. Ez a legjobban a hajdan tmt-nek becézett hármas (távközlés, média, technológia) esetében mutatkozott meg: az év elején még mindig az átlagosnál sokkal jobb növekedési lehetőséggel kecsegtető szektornak tartotta a piac ezeket, az idő haladtával azonban a befektetők megvonták a growth premiumot, s egyre inkább a hagyományos iparágakban szokott értékelés felé közelítettek. A különbség jelentősen csökkent ugyan, de nem tűnt el teljesen, a várakozások szerint ha egyszer tényleg beindul a fellendülés, akkor a technológiai cégek profitálnak ebből a legnagyobb mértékben.

Mind a tengerentúlon, mind Európában az egyik legkevésbé rosszul teljesítő szektor lett az élelmiszer- és a vegyipar, s a megugró olajár jóvoltából az olajipari társaságok is jelentősen mérsékelni tudták szűkülő marginjuk okozta évközi veszteségeiket december végén. A tmt-papírok általánosságban nézve az óceán mindkét partján katasztrofálisan szerepeltek, azonban míg Amerikában az energetikai szektor lett még nagy vesztes, és minimális bukóval megúszták a pénzügyi részvények, addig az öreg kontinensen éppen a biztosítók vesztették el értékük felét, a leggyengébbek a kétharmadát. A tengerentúlon nem meglepő módon az arannyal kapcsola-

tos tevékenységet végző cé-

gek, leginkább az aranybányák jeleskedtek, árfolyamuk a nemesfém rég nem látott, 22 százalékos drágulását követve szállt el.

A napokban megjelenő kommentárok és elemzések természetesen nem mulasztják el felhívni a figyelmet arra, hogy immár harmadik éve csökkennek az árak, sőt, a visszaesés mértéke évről évre növekszik. Nem szabad azonban elfelejteni azt, hogy például az S&P 500 index az elmúlt három évben tapasztalt 39 százalékos visszaesését megelőzően 98 százalékot emelkedett 1998 és 2000 között, az azt megelőző három évben pedig 111 százalékot erősödött. Így csupán a "most már biztos jön jobb év" elv alapján vásárolni meglehetősen felelőtlen döntésnek tűnik ma.

A fejlett piacokon összességében - a könyvelési botrányok és geopolitikai feszültségek hatása mellett - a gyors növekedéssel kapcsolatos remények szertefoszlása miatt emlékezetes az elmúlt esztendő, s mindenképp érdemes megemlíteni azt, hogy miközben a devizapiacon az euró az év végén erőteljes emelkedésbe kezdett, az öreg kontinens részvénypiacai újra alulteljesítették a Wall Streetet.

Gyökeresen más számokat láthatunk azonban akkor, ha Kelet-Európa, azon belül is a budapesti tőzsde felé fordítjuk figyelmünket. A régióban 2001 végén már nyoma sem volt a felfokozott várakozások okozta extrém részvényértékelésnek, a 2000 tavaszától a 2001. szeptemberi amerikai terrortámadásig a külpiacokat tompítottan lefelé követő tőzsdéken igen alacsony árfolyamok alakultak ki. A régió vezető cégei közül több az idei évre jelentős profitbővüléssel számolt, ami a fejlett piacok egyre bizonytalanabb kilátásaival szemben igen vonzóvá tette a régiót. S akkor még nem beszéltünk az EU-csatlakozás közelségéről, ami szintén csábítónak bizonyult. Noha a jól ismert konvergenciasztori igazából nem igazolódott - átértékelődésre nem került sor, a budapesti papírok P/E-je egyáltalán nem nőtt a csatlakozás bizonyossá válásával sem -, a profitok bővülését követték az árfolyamok is. Az év elején jelentős friss pénzek érkeztek a régióba, ekkor a fejlett piacok trendjétől elszakadva tudtak jelentősen emelkedni az itteni árfolyamok. A felülteljesítés nem ilyen feltűnően, de az év végéig megmaradt. Az OTP-t újra díjazta a piac a már-már megszokott, jóval infláció feletti növekedésért, s a Mol is elindult felfelé. A jelenlegi árfolyam ugyanakkor még mindig nagyfokú bizonytalanságra utal, ha valóban rendeződik a gázár kérdése az év végéig, a papír könnyen az év nyertese lehet. A Richtert büntette a piac azért, mert nem várt eredménybővülést 2002-re, s a Matáv iránt is csak az év második felében nőtt meg újra az érdeklődés.

Örömteli tény, hogy a BÉT forgalma magasabb lett az év eleji várakozásoknál, nyereségessé téve a társaság tavalyi működését. Külön öröm az, hogy a magunk mögött hagyott hónapban rendkívüli mértékben ugrott meg a forgalom. Ebben részben szerepet játszottak az adórendszer változása miatti átkötések, de csak ezzel nem lehet magyarázni azt, hogy a részvénypiac átlagforgalma a megszokott érték másfélszeresére ugrott. A magunk mögött hagyott hónapban a BÉT forgalma kétéves csúcsra ugrott, a decemberi 463,4 milliárd forintnál utoljára 2000 utolsó hónapjában regisztráltak nagyobb forgalmat. A részvénypiac vonatkozásában 2001 januárja óta nem látott kereskedési kedvet hozott 2002 decembere.

A BÉT tehát mind a forgalom, mind az indexváltozás tekintetében kedvező évet zárt (a dollár gyengülése miatt mindkét adat még sokkal impozánsabb az amerikai devizában kifejezve), s kedvező előjelekkel nézhet az idei év szemléletformáló kampánya elé. Ma már egyértelműnek tűnik, hogy a nagyobb gondot nem a befektetők becsalogatása, hanem a kínálat növelése jelenti. A forgalom döntő része továbbra is a négy blue chip piacán összpontosul, s miközben kilenc cég hagyta el a tőzsdét 2002-ben, egyetlen új sem érkezett. Ráadásul az idei év is kivezetésekkel indul (Milton, Prímagáz), s helyettük is "csak" állam által küldött társaságok (Forrás, FHB) várhatók. Annak egyelőre semmi jele, hogy a feltörekvő magáncégek tőzsdei jelenléthez történő kedvezőtlen viszonyulása megváltozna.