Gyors acélimport - pótvámmal

A feltorlódott acélpiaci zavarok rontják egyes hazai acéltermék-felhasználók - például a Voest Kft. és a Kész Kft. - versenyképességét, ezért érdek-képviseleti szervezetükön keresztül a piacvédelem visszavonását kérik. Egyrészt beigazolódott: jogosan aggódtak, hogy az április 2. óta hatályos piacvédelem Magyarországon nem gyártott termékekre is vonatkozik. Hiába hozhatnák be pótlékmentesen az itt nem gyártott acélfajtákat, a szükséges engedély megszerzése hosszadalmas. Ezért inkább pótlékkal importálnak.

Másik panasz, hogy a kvóták kiosztása másokat elzár az import lehetőségétől. A megszólított Ózdi Acélművek Kft. (ÓAM) illetékese kérdésünkre közölte, már nem zavarja mások importját.

A harmadik, de már nem a piacvédelemmel összefüggő gond, hogy alapanyag-ellátási zavarok miatt nem gyártott elég lemezterméket a Lőrinci Hengermű. Mint megtudtuk, a társaság az év második felében már több acélbugát kap szállítójától, a Dunaferrtől.

Az acélpiac-védelmi intézkedés célja - mint ismert -, hogy visszaszorítsa a hazai felhasználásban már 60 százalékot képviselő import arányát, s hogy segítse az együtt alig kétmillió tonna acélt előállító magyarországi acélgyártók megerősödését.

A magyar acélszerkezet-gyártók és -építők azonban úgy vélik, hogy lehetetlen helyzetbe hozza őket a piacvédelem. Markó Péter, az MCE Voest Hungary Kft. vállalkozási igazgatója - aki a harminc céget tömörítő Magyar Acélszerkezet-gyártók Szövetségének (Magész) is elnöke - tapasztalta a lassú ügyintézés hátrányát, amikor cége egy 9000 ezer tonna lemezigényű híd építésére nyert EBRD-tendert. Arra is tud példát, amikor cégek a lemondónyilatkozat birtokában sem kapták meg a szükséges mennyiségre szóló behozatali engedélyt.

Markó Péter szerint a helyzet súlyosabb, mint tavaly. Az ÓAM például hosszabb ideje szünetelteti a gyártást, de behozatali kvótát kap, ezzel elveszi a lehetőséget az importra szoruló gyártók elől. Az acélmű a kért háromezer tonna helyett 864 tonna német betonacélra kapott kvótát, azt májusban behozta és júniusban eladta - reagált érdeklődésünkre Bujpál László, az ÓAM Kft. kereskedelmi igazgatója. A kft. acélműve mindennap, hengerműve pedig minden munkanap termel, s a társaság az idén eddig minden igényt ki tudott szolgálni. Igaz, a szállítást 4-6 hetes határidőre vállalja, de Bujpál László szerint az importtermék sem érkezik be rövidebb idő alatt. A kft. idei készletei még egy nap sem estek a 12,5 ezer tonna alá.

Az acélszerkezet-gyártók számára érthetetlen, hogy a kvóta bevezetésekor a Lőrinci Hengermű alapanyag (buga) hiányában két hétre leáll. (Erről akkor beszámoltunk.) A társaság bugaigényét a Dunaferr Acélművek csak 60-80 százalékban igazolja vissza, s - a mostani panaszok alapján - azt sem teljesíti, ez belföldi lemezhiányhoz vezet, s veszélybe kerül a szerződések, határidők betartása. A költségeket növeli, hogy az anyaghiány mellett az elmúlt hónapban az árak is meredeken emelkedtek.

Az év első hónapjaiban valóban nem mindig tudta a Dunaferr Rt. szállítani az ígért bugamennyiséget a Lőrinci Hengerműnek, mert az egyébként saját célra készült bugából kevesebb maradt - válaszolt lapunknak Suri József, a társaság kereskedelmi vezérigazgató-helyettese -, azóta azonban küldi a teljes visszaigazolt tételt. Igaz, ez is kevesebb a hengermű által igényeltnél. Augusztustól viszont javul a helyzet, ugyanis a Dunaferrnél folyó felújítások miatt feleslege lesz bugából.

Az egyik legnagyobb magyar építőipari cég, a Kész Kft. vállalkozási igazgatója, Farkas Richárd nehezményezi, hogy a huszonöt százalékos vámpótlékot a gyártók nem igényelhetik vissza, így piaci pozícióik romlanak. Szerinte a magyar gyártók örülnének, ha hazai cégektől vásárolhatnának alapanyagot, hiszen a szállítási költségek is tetemesek.

Tolnay Tibor, az Építőipari Vállalkozók Országos Szövetségének (ÉVOSZ) elnöke is levélben fordult a gazdasági miniszterhez. Szerinte a piacvédelmi intézkedésből sem a gyártónak, sem a kereskedőnek, sem a felhasználónak, sőt még az államnak sem származik közvetlen vagy közvetett haszna. Kiemelte, hogy Magyarországon az acélgyártók Ózdon, Miskolcon és Dunaújvárosban eddig is egyeduralkodók voltak a saját területükön. Valódi versenyt csak az jelentett, hogy a kereskedői csatornákon a beszerzésnek nem voltak akadályai. (BHL-HÉ)