A K&H Equities a koordinátor
Újabb részletek váltak ismertté az Állami Autópálya-kezelő Rt. (ÁAK) és a K&H Equities közötti kapcsolatról. Lapunk informá-
ciói szerint ugyanis a nyomozás során a hatóságok által a brókercégnél lefoglalt számítógépe-
ken megtalálták az ÁAK néhány kulcsdokumentumát. Így például bebizonyosodott, hogy a brókercég gépein készült az állami társaság egy magáncéggel kötött, korábban nyilvánosságra hozott, félmilliárd forint összegű állampapír-adásvételi szerződése is. Értesüléseink szerint a legtöbb gyanút a dokumentum készítésének dátuma veti fel, jelek mutatnak ugyanis arra, hogy a szerződés jóval a tranzakció után született, de visszadátumozták.
A kifogásolt félmilliárdos állampapír-vásárlási szerződésen március 13-i dátum szerepel. Az ÁAK és az Autó-Danubia Kft. ebben arról állapodik meg, hogy az állami cég a szerződés megkötésekor kifizeti a vételárat, a papírokat azonban csak két hónap elteltével, legkésőbb május 14-én kapja meg. Korábban ezen konstrukciónak az az eleme keltett gyanút, hogy az Autó-Danubia a vételárat nem saját számlájára, hanem az általa kedvezményezettként megjelölt négy személy, illetve társaság javára kérte átutalni. Ezek között szerepelt a Pannonplast-felvásárlás két érdekeltje, a Pevdi egyik tulajdonosa és a Britton Kft. nyilvánosság előtt ismeretlen magánszemélyek kezében lévő amerikai anyacége, a Britton Llc.
A tranzakciónak újabb gyanús eleme: a szerződést nem a két fél egyike, nem is jogi képviselőjük, hanem a K&H Equities készítette, ráadásul május 8-án. Az időrendet tekintve ez legalábbis furcsa, hiszen közvetlenül ezt megelőzően vizsgálódott a brókercégnél a Pannonplast-felvásárlás szabálysértéseinek kapcsán a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF). E szokatlan és az állami cég számára kevéssé biztonságosnak mondható állampapírügyletet tehát csak ezt követően vetették papírra és a "pozíciók zárása", azaz az értékpapírok tényleges átadása is csak ezt követően történt meg. Ez önmagában is táplálja azt a gyanút, hogy az állami cég fedezetlenül pénzt juttatott a K&H Equities által a piacra, és amikor félő volt, hogy az ügylet napvilágot lát, utólagosan, egy nyakatekert jogi megoldással igyekeztek legalizálni azt. További jel, hogy információink szerint az Autó-Danubia sem az ajánlat megtételekor, sem a szerződés megkötésekor nem rendelkezett a megjelölt papírokkal, az csak a szerződésben megjelölt lejáratkor (a PSZÁF-vizgálat után) került birtokába. Szintén figyelemre méltó, hogy a félmilliárdnyi állampapírt a lejárat napján a K&H Equities adta át az Autó-Danubiának. Felvetődhet a kérdés, hogy az Autó-Danubiának mi érdeke volt részt venni a tranzakcióban, ha a vételárból nem is részesedett. Erre némi magyarázatot adhat a Kulcsár által készített kiemelt ügyfelek listája, amelyen a cég neve mellett 1,2 milliárdos összeg szerepel.
A K&H Equities koordinátori tevékenységére, illetve a számlák közötti gyanús pénzmozgatásokra enged következtetni az is, hogy a vizsgálatok során a brókercég gépén megtalálták a Britton és a Pevdi nevében a Pannonplast számára készülő dokumentumokat is. Ez egyfelől újfent bizonyíthatja a két cég összejátszását a műanyagipari társaság felvásárlásában, de alátámaszthatja azon feltételezéseket is, hogy a K&H Equities mint a pénzmozgások irányítója és a finanszírozás szervezője vett részt az ügyletben. A Britton ügyvezetői korábban cáfolták, hogy a Pannonplast-tranzakcióban igénybe vették volna a K&H Equities szolgáltatásait.
