Árfolyamvita a Távol-Keleten
Három ázsiai ország is enyhített árfolyam-politikáján, miután több nemzetközi szervezet is felszólította őket, hogy engedjék valutáikat erősödni a dollárral szemben - adta hírül a Reuters. A lépést hónapok óta sürgetők közt volt többek között Japán, az Egyesült Államok és az EU is. Hosszú kivárás után a múlt héten egymást követve Dél-Korea, Szingapúr és Indonézia is lazított némileg felértékelődést gátló gyakorlatán.
A lépést sürgető EU és Japán saját exportőreik versenyképességének javulását várja. Az Egyesült Államok eközben a GDP immár öt százalékát is elérő külkereskedelmi deficitjének apadását reméli, amelynek finanszírozásához napi egymilliárd dollár beáramlása kell. Míg ezen pénzigény fedezése a kilencvenes évek elején megélt fellendüléskor nem okozott gondot, a high-tech lufi kipukkadásával és a gazdasági stagnálással mára komoly kihívássá vált. Emiatt a dollár az idén már 9,3 százalékkal gyengült az euróval szemben.
Nem ez a helyzet viszont a Távol-Keleten: a zöldhasú az idén a jennel szemben 0,6, a tajvani dollár ellenében 1,1, a koreai vonhoz viszonyítva pedig 0,5 százalékkal lett csak olcsóbb, mivel a kormányok folyamatosan beavatkoznak. Ráadásul a kínai jüan, a malajziai ringgit és a hongkongi dollár árfolyama szerény ingadozási sávval közvetlenül a dollárhoz van kötve, így itt leértékelődés egyáltalán nem volt. A kurzusokban felhalmozódott feszültséget jól mutatja, hogy a tavaly a vont szabadon lebegni engedő Dél-Korea valutája 10,7 százalékkal értékelődött fel, míg a térség más országaiban alig egy-két százalék volt a nemzeti valuták drágulása. Szöulban épp a tavalyi árfolyam-politikát okolják azért, mert a gazdaságban mostanában válságjelek mutatkoznak.
Hat évvel az ázsiai krízis után tehát manapság nem a valuták gyengülésének, hanem éppen ellenkezőleg, azok erősödésének megállításán dolgoznak a jegybankok. A jókora kereskedelmi aktívumukra építve szépen fejlődő országok aligha szánják el magukat mai árfolyam-politikájuk feladására, amíg a térségben legalacsonyabb határköltséggel termelő Kína így nem tesz.
A megoldás kulcsa egyértelműen a világ legnépesebb országa: ebben a relációban az Egyesült Államok külkereskedelmi hiánya 103 milliárd dollár volt tavaly, miközben az EU-val szemben alig 82 milliárd. Elemzők elképzelhetőnek tartják, hogy a kínai vezetők fokozatosan szélesítik majd az árfolyamsávot, hogy ezzel erejét vegyék a beáramló kereskedelmi aktívum inflációs nyomásának. Mások szerint erre kevés az esély, mivel az intézkedés a kínai bankok portfóliójának romlását, illetve a foglalkoztatás és az export növekedésének visszaesését okozhatja. Márpedig a stabilitás fontosságát hirdető Kína számára az ázsiai válság legfontosabb tanulsága az volt, hogy a gyenge belső gazdaságú országokból viharos gyorsasággal távozhat a tőke. (VG)
