Egészségpénztárak

A bérekhez kapcsolódó járulékterhek csökkenése rövid távon nem valószínűsíthető. A személyi jövedelemadóhoz kapcsolható kedvezmények nyirbálása viszont mindennapos. E körülményekre tekintettel a munkaadók és -vállalók számára egyaránt felértékelődnek azon lehetőségek, amelyek révén jövedelemhez, illetve egyébként adózott pénzből elérhető szolgáltatáshoz lehet jutni. Az egészségpénztárak nyújtotta paletta épp e körbe illeszthető.

A magánszemélyek befizetéseihez szja-kedvezmények kapcsolódnak, s ennek megvonása egyelőre nem szerepel a tervezetekben. (A saját tagi befizetés 30 százaléka, maximum 100 ezer, idősebb korosztálynál 130 ezer forint vonható le az adóból. Fontos azonban tudni, hogy ez a teljes pénztári hozzájárulásra vonatkozik, ha tehát nyugdíjkasszatagsága is van a magánszemélynek, azzal együtt értendő.) A munkáltató adott összeghatárig (a havi minimálbér mértékéig, jelenleg 50 ezer forintig) járulékmentesen teheti meg alkalmazottai részére hozzájárulását. A keletkező bevétel pedig - a pénztár költségeinek levonása után - szinte azonnal, a pénztár szabályzata alapján szolgáltatások nyújtására, megvásárlására fordítható, méghozzá igen széles körben. Az egészségkasszák ugyanis nem pusztán anyagi eszközöket biztosítanak az "ingyenes" egészségügyi ellátás megtoldására, hanem - alapelveiben az egészség megőrzésére, a betegség megelőzésére helyezve a hangsúlyt - olyan kereteket teremtenek tagjaik számára, amely révén megbízható s minél teljesebb körű szolgáltatásban részesülnek. Ennek eleme lehet a szakellátó hálózat, a sportlétesítményekkel kötött megállapodás, s természetesen részét képezi az ezzel kapcsolatosan felmerülő költségek térítése a gyógyszertári számláktól a szemüvegig vagy az egészségmegőrzést célzó uszodabérletig. A közterhektől mentes összegeken túlmenően azonban munkaadói szempontból egyéb "megtakarítás" is realizálható.

A vállalkozások számára az alkalmazottak betegsége igen jelentős költség, gondolva a táppénz munkaadót terhelő részén túl a kieső munkatársak helyettesítésére és egyéb felmerülő terhekre is. Ebből eredően felértékelődik az egészségről való gondoskodás szerepe. Az egészségpénztár - ahogy az előbbi hangsúly alapján is kitűnt - épp ennek eszköze: egészség megőrzésére szolgáló intézmény. Az ebben rejlő lehetőségeket pedig már több munkaadó is felismerte - hangsúlyozta érdeklődésünkre Erdős Mihály, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) területért felelős elnöki tanácsadója. Volt olyan gazdálkodószervezet, amely épp ezzel összefüggésben döntött önálló pénztár létrehozásáról. Számszerűsítették a munkavállalók betegségéből eredő költségeket, végiggondolták egy ilyen lépés révén igénybe vehető kedvezményeket, s megalapították az intézményt - közölte Erdős, hozzátéve, hogy e pénztárak gyakorlatilag átvették az üzemorvosi ellátás feladatait is.

A konkrét anyagi előnyök mellett arról sem érdemes megfeledkezni, amit a konstrukció alkalmazottak közérzetére gyakorolt hatása jelenthet. A munkavállalók motiválása, céghez kötése, különösen magasan képzett, jól felkészült munkaerő esetén, egyre több cégnél alapkérdés. Ebben a közérzetjavító intézkedések sok esetben legalább olyan mértékben számítanak, mint a magasabb fizetés. Ezek között pedig a munkáltató szerepvállalásával megvalósuló egészségpénztári tagság is említésre érdemes. A tagok számára ennek keretében elérhető szolgáltatások ugyanis garanciákat is jelentenek a megfelelő színvonalra. Bár az adott jogszabályi keretek között igen sokféle megoldás található, általában megállapítható, hogy a pénztárak minőségi követelményeket állítanak fel azon személyekkel (orvosokkal) és intézményekkel szemben, amelyekkel szerződnek, ráadásul folyamatosan ellenőrzik azok tevékenységét. Sok pénztárnál egymásra épülnek az egyes ellátási elemek a szűréstől a szakellátásig, s mivel minél szélesebb kört igyekeznek a szolgáltatásnyújtásba bevonni, a kockázatokat is szétterítik.

Ha egy munkaadó mindennek fényében úgy dönt, hogy él a lehetőséggel, havonta fix öszszegben vagy jövedelemarányosan állapíthatja meg a hozzájárulás mértékét, de valamennyi alkalmazottra vonatkozó, egységes elv alapján kell azt megtennie.

Érdemes továbbá figyelemmel lenni arra is, hogy hozzájárulás csak előre adható, utólagos térítésre nincs mód. A tagokhoz köthető befizetések mellett a gazdálkodóknak lehetősége van arra is, hogy adományként pénzzel, eszközökkel, létesítményekkel gazdagítsák az egészségpénztárat, amely esetben az adomány 30 százalékával csökkenthetik a nyereségadójukat. A legnagyobb pénztárak többsége munkáltatói alapon jött létre - emlékeztetett Erdős, utalva a Mol, a Matáv, a Dunaferr által alapított intézményekre, illetve a honvédség és a vasutasok pénztárára -, és az induláshoz szükséges irodát, alapvető eszközöket is az alapító biztosította. Mára e kasszák többsége is nyitott azonban, a gyakorlatban bárkinek lehetősége van a belépésre, s az utóbbi időben (a gazdaságos üzemnagysággal s a szélessé vált kínálattal összefüggésben) nem is igazán jellemző a munkáltatói saját intézmény létrehozása - tette hozzá.

A pénztárválasztásról a munkavállaló dönt. A munkaadó segítséget nyújthat ebben (tájékoztatók szervezésével), de adott pénztárhoz kötött tagsági viszonyra nem kötelezhet. (Értelemszerűen akkor is lehetőség van a kasszatagságra, ha csak egyéni befizetésre kerül sor, de ha az alkalmazó nyújt e célu hozzájárulást, azt az alkalmazott által megjelölt intézménynek kell befizetni.) A választás nem egyszerű, jelenleg 36, igen eltérő intézmény tevékenykedik a piacon, ám a felügyeletnél készülő összehasonlító táblázat a jövőben ezt megkönnyítheti majd. Ennek használatával - már az intézmény honlapján (www.pszaf.hu) elérhető - nyugdíjszámítási táblázathoz hasonlóan lehetőség lesz a pénztárakra vonatkozó alapvető információk megismerésére, amelyek segíthetik a választást.

Jelenleg mintegy 170 ezer tagot számlálnak az egészségpénztárak. A munkaadói részvétel jelentőségét jól mutatja, hogy a felügyelet 2003. első negyedéves beszámolójának adatai szerint az időszak alatt befolyt mintegy 2,4 milliárd forintos tagdíjbevételből 86 százalékot az általuk biztosított hozzájárulás tett ki, a tagoktól annak 12, támogatásból 2 százaléka folyt be. Az egy tagra jutó befizetés havi szintre vetítve átlagosan nem éri el az 5000 forintot. Egyelőre tehát egy viszonylag szűk réteg, nem túl jelentős öszszegekkel vesz részt e piacon. Az elmúlt időszakok tendenciáira figyelemmel azonban egyre többen fedezik fel az egészségkassza kínálta lehetőségeket.