Bővülő egészségpénztárak

A 39 szereplőt számláló egészségpénztári szférán belül élesen elkülönülnek egymástól a vezető, illetve kisebb kasszák - derül ki a PSZÁF kimutatásából. A legnagyobb pénztárak tízezres taglétszámával és milliárdos vagyonával szemben itthon nyolc olyan kis kassza is akad, amelyek kevesebb mint száz tagot tömörít, s eszközeik volumene mindössze pár százezer vagy millió forint. Tavaly év végén így a legnagyobb öt kassza a szféra teljes (151 ezer fős) taglétszámának közel 60 százalékát magáénak tudhatta.

A hazai egészségpénztárak döntő többsége bárkit befogadó, nyílt intézmény, csak egy zárt jellegű (a Herendi Porcelánmanufaktúráé) akad köztük. A vezető kasszák és a kisebbek többsége alapvetően egy-egy ágazati, munkahelyi alapítói körhöz kötődik: a nyugdíjpénztári szférával ellentétben itt egyelőre kisebb a banki, biztosítói kötődésű szereplők aránya. Az elmúlt egy-két évben ugyanakkor több tekintélyes pénzügyi intézmény (így az OTP) is elindította saját egészségpénztárát, nyilvánvalóan nem utolsósorban az ágazat dinamikus fejlődése miatt.

Az egészségpénztárak által a tagoktól megkövetelt minimális havi tagdíj általában fix összeg, 500-8000 forint. Egy-két pénztárnál (így a Vasutasnál) viszont a tagok bruttó keresetének néhány százalékában adják meg a tagdíj alsó küszöbét - olvasható ki az összefoglalóból. Tavaly mindössze 5 kasszánál emelték a minimumértéket, általában 8-10 százalékos mértékben.

Az adatokból kiviláglik: az egészségkasszákhoz befizetett tagdíjforintok kisebb hányada - jellemzően legföljebb 80-90 százaléka - jut el ténylegesen a tagok egyéni számlájára (a fedezeti alapra), a nyugdíjpénztári szférával összevetve (itthon akad olyan egészségpénztár is, amely a befolyt tagdíj felét veszi el a működési és likviditási költségek fedezésére). Ez még akkor is igaz, ha tavaly néhány kasszánál (így az MKB-nél) jó pár százalékponttal emelték a fedezeti rész mértékét. A piaci szereplők közül a K&H és az OTP egészségkasszái egyébként sávos megoldást alkalmaznak: előbbi a befizetett havidíj nagyságától, utóbbi a tag összes megtakarításától függően emeli fokozatosan a fedezeti alapra jutó rész arányát.

Az egészségpénztárak vagyona annak ellenére is kiugró mértékben (2003 közepén például éves összevetésben 81 százalékkal) nő, hogy folyamatosan szolgáltatást nyújtanak tagjaiknak. Az összesítésből az is kiderül: a tagok évente befizetéseik jelentős részét fel is használják különböző egészségügyi célok - a fogászati kezelés, szakorvosi vagy egyéb ellátás - fedezésére. Az öt vezető kassza átlagát tekintve például lapunk számításai szerint a fedezeti alapra jutó rész mintegy 50 százalékát szolgáltatási kiadásokra fordították (néhány kisebb pénztár esetében ez az arány egyenesen 90, sőt 150 (!) százalékra is rúgott).