Mindennapos eurócsúcs
Az, hogy az euró tegnap újabb árfolyamcsúcsot döntött a dollárral szemben, az elmúlt hetek eseményei alapján nem okoz különösebb meglepetést. Az uniós fizetőeszköz ötéves történetében először 1,238 dollárt is ért a szerdai kereskedelemben, és minden bizonnyal hamarosan áttöri az 1,24 dolláros értéket is. A folyamat, ami kezdetben mindkét közvetlenül érintett oldal számára kedvező volt - az eurózóna fizetőeszköze presztízsének növekedése, az USA pedig a folyamat gazdasági erősödést támogató szerepe miatt örvendezett - mára terhessé vált a felek szemében. Az európai tizenkettek a fejlődésük egyik elsődleges motorját képező exportágazatot féltik, az USA-nak pedig rá kell döbbennie, hogy az instabil dollár széles befektetői tömeget toloncol ki az országból.
Az euró erősödése rövidebb-hosszabb megszakításokkal tarkítva ugyan, de az év egészében folyamatos volt. A befektetők az amerikai gazdasági fordulat jeleit észlelve kezdetben elfordultak attól, a dollárszimpátia azonban kérészéletűnek bizonyult: központi szerepet az USA fizetésimérleg-hiánya kapott a befektetői döntéshozatalban. A tetemes deficit leküzdésére elemzők szerint csak a dollár leértékelődése mellett van lehetősége az amerikai gazdaságnak, ilyen körülmények között kevesen fektetik a pénzüket dollárban denominált eszközökbe. A gazdasági fundamentumok javulásának hírére a gyengülő trend jellemzően megtorpan, az egynapos szünetet követően azonban ismét az euró uralja a terepet.
A dollár olcsóbbá válása melletti legfrissebb érvek szerint a gyenge amerikai kamatpozíció tartja távol a befektetőket a tengerentúli piacoktól: a Fed vezetői a nyíltpiaci bizottság legutóbbi ülését követően úgy nyilatkoztak, hogy belátható időn belül nincs esély az irányadó ráta emelésére. Így valószínű, hogy az továbbra is közel 50 éves mélypontján, egy százalékon marad, szemben az eurózóna kétszázalékos értékével. (VG)
