Brazília utat mutat a piacoknak
Azon néhány brazil állampolgárt, illetve befektetőt leszámítva, akik nemzetközi kötvényekben tartják megtakarításaikat, feltehetőleg keveseknek tűnik fel az ország 11 százalékos kamatot fizető, 2040-ben lejáró dollárkötvényének elmúlt időkben tapasztalt viharos árfolyam-ingadozása. A kérdés jelentősége ezzel szemben azért nem lebecsülhető, mivel ezt a papírt a dél-amerikai ország benchmark kötvényeként kezelik, Brazília pedig köztudottan a legnagyobb hitelfelvevő a feltörekvő országok körében: ami tehát ezzel a kötvénnyel történik, hellyel-közzel jól leírja a többi feltörekvő piac helyzetét is. A tavaly még átlagosan 43 cent környékén forgó kötvény árfolyama az idén januárra 120 centig emelkedett - a hozamszint 26,7-ről 9,5 százalékra esett -, mára azonban ismét 83 cent környékére erodálódott.
A folyamat hátterében az amerikai kamatvárakozások állnak. Nem olyan rég még elképzelhetetlennek tűnt, hogy a tengerentúli országban megszerezhető hozamok ilyen mértékű befolyást gyakoroljanak akár dél-amerikai, de akár a hazai kötvényárfolyamok alakulására is. Mára azonban a kérdés az egyik legjelentősebb mozgató erővé vált. A legfrissebb tengerentúli makrogazdasági adatok szerint az ország gazdasági teljesítménye stabilizálódik sőt, erőteljes növekedést mutat, a növekvő infláció és a munkanélküliség csökkenése hírére pedig a monetáris szigorítás lehetősége is felmerült a Fed döntéshozóiban és a piaci szereplőkben egyaránt.
Ez utóbbit olyannyira komolyan veszik, hogy a 10 éves kötvények hozamszintjét, amely márciusban 3,65 százalékon is állt, egy hete 4,8 százalék környékére is feltornázták, a kamatemelés első lépését pedig már júniusban reálisnak tartják. Az amerikai kötvény-piac reakciója a változó körülményekre alapvetően megjósolható volt, ennél azonban sokkal nagyobb meglepetést okozott az a vehemencia, mellyel a befektetők a világ kockázatosabb régióiban meglévő befektetéseik likvidálásába kezdtek.
A befektetők legnagyobb félelme, hogy a növekvő kamatszínvonal mellett azok, akik korábban bankbetéteiknél magasabb hozam elérése érdekében keresték fel a távoli piacokat, most már nem értékelik majd kellően vonzónak a megszerezhető többlethozamot. Különösen nagy erejű lehet a fedezeti alapok kivonulása ezekből a régiókból, melyek eddig az olcsóbb hazai forrásokat használták fel befektetéseik finanszírozására. A komoly tőkeáttétellel játszó piaci szereplőknek különös veszélyt jelenthet a visszaeső piaci hangulat: hasonló folyamat játszódott le 1994-ben, a Fed legutóbbi nagyobb mértékű kamatemelésekor, illetve szélső-séges példaként Oroszország 1998-as fizetésképtelenségekor, ami közel a teljes csőd szélére taszította a magas tőkeáttétellel dolgozó, többek között Nobel-díjas közgazdászok által alapított LTCM alapot.
Részben ez a félelem eredményezte a kötvénypiacok mellett a részvényárfolyamok jelen esését is: az S&P 500 5, az Eurotop 300 index pedig 5,5 százalékkal áll legutóbbi csúcspontja alatt. Ezek a veszteségek ugyanakkor elhalványulnak a feltörekvő országbeli veszteségek mellett. A Morgan Stanley által követett, feltörekvő országok részvényeire koncentráló index 16 százalékot zuhant április közepi csúcsához képest.
Tavaly a befektetők nagy pénzeket a különböző fejlettségű országok hozamszintje közötti spread csökkenéséből csinálhattak: az ennek átlagos értékét számszerűsítő EMBI+ mutató 1041 bázispontról 384-re esett. Ma azonban már ismét a kritikus helyzetben lévő országok fizetésképtelensége miatt aggódnak; Brazília eddig hét alkalommal jelentett csődöt, Argentína pedig mind a mai napig adós a történelem eddigi legnagyobb, 100 milliárd dolláros tételével.
Az elmúlt napokban a helyzet némileg konszolidálódott, ami végső soron további árfolyamesésre ad lehetőséget. Elemzők arra számítanak, hogy a befektetők hozaméhsége hamarosan ismét erősödni fog, több országnak pedig - köztük Brazíliának, Törökországnak és a Fülöp-szigeteknek - továbbra is szükségük van külföldi hitelekre költségvetési hiányuk finanszírozásához. Brazília esetében a szükséges 40 milliárd dolláros összeg meghaladja a tavalyi év megfelelő időszakában igényelt 37,5 milliárdos szükségleteket. A 11 százalékos papír jó mércéje lesz az étvágy változásának.
