Látványos eltérések a banki díjszabásokban

A globalizálódó gazdaság, a közös európai valuta bevezetése és az egyre szaporodó egyesülések, akvizíciók ellenére az alapvető napi banki szolgáltatások árai meglepő eltéréseket mutatnak a nyugati országok között - állapítja meg a Cap Gemini Ernst & Young jelentése, amelyet tizenegy állam lakossági banki piacáról készítettek a közelmúltban. A 2003-as adatokra alapuló jelentés szerint egy ügyfél átlagosan 167 eurót fizetett tavaly az alapvető banki termékekért és szolgáltatásokért: a számok viszont a vizsgált országok közt jelentős eltéréseket mutattak, az évi 31 eurós átlagos árat kimutató Hollandiától az 501-et produkáló Olaszországig. Még a gazdasági téren sok hasonlóságot felmutató szomszédos országok is, mint például az Egyesült Államok és Kanada vagy Franciaország és Belgium árai között is 30 százalékos vagy azt meghaladó különbség mutatható ki.

A vizsgált csoporton belül egyes termékek és szolgáltatások árai is érezhető eltéréseket mutatnak az országok között. A svéd és angol bankoknál például a számlavezetés díjmentes, ám a kifizetéseket és a panaszkezelést jól megfizettetik az ügyfelekkel: ezzel szemben Németországban a számlavezetéssel kacsolatos díjak több mint a felét teszik ki az alapvető banki költségeknek.

A jelentés adatai szerint az egyes kategóriák súlya is számottevő eltéréseket mutat az egyes országok között: míg Kanadában, Franciaországban és az Egyesült Államokban a tranzakciók jórészt csekkel, illetve hitelkártyával történnek, Spanyolországban a pénzbetét, Belgiumban, Német- és Svédországban pedig az elektronikus tranzakciók az uralkodók.

Míg az árak az egyes országok között gyökeres eltéréseket mutatnak, az államok piaci szereplői nagyjából azonos árazási modellt alkalmaznak, így az országokon belüli eltérések jóval kisebbek: 9 és 133 euró között mozognak.

A tanulmány készítői négy "tiszta" árazási módszert azonosítottak a vizsgált bankok között: a folyószámla, tranzakció, csomag és közvetett jövedelem alapút. A folyószámla alapú árazásnál a bank éves díjat csatol a számlához - amely gyakran függ annak egyenlegétől -, és a tranzakciók egy bizonyos határig ingyenesek az ügyfél számára. Ezzel szemben a tranzakció alapú elszámolásnál nincs alapdíj, ám az ügyfél minden egyes tranzakcióért fizet: itt maradéktalanul érvényesül a "Csak azért fizetsz, amit igénybe is veszel" elv. A csomag alapú árazás anynyiban különbözik a folyószámla alapútól, hogy az éves díj nemcsak a szó szoros értelmében vett számlához, hanem kiegészítő szolgáltatásokhoz is hozzáférést biztosít. Végül, az indirekt jövedelem alapú díjszabásnál a legtöbb napi banki szolgáltatást ingyen megkap az ügyfél, a bank más jogcímen - például negatív egyenleg után - beszedett jutalékokból generál bevételt.

A legtöbb országban a négy modell közül kettő vagy több keveréke érvényesül: az amerikai bankok például jellemzően a folyószámla és tranzakció alapú modell keverékét alkalmazzák, míg a francia hitelintézeteknél a folyószámla és csomag alapú megoldás érvényesül. A svédeknél az indirekt jövedelem alapú csomag a népszerű, ötvözve a tranzakció alapú egyes elemeivel.

A jelentés szerint a kézenfekvőnek tűnő magyarázatok nem jelentenek meggyőző megoldást a jelenségre: nincs direkt összefüggés például az országok teljesítménye, az irányadó kamatszint vagy más makromutatók alakulása és az alkamazott árak között. Azok a lakossági bankok viszont - állapítja meg a jelentés -, amelyek az egyre jobban integrált globális piac fejlődésével párhuzamosan egységesebb érvényű elveket próbálnak meg alkalmazni az árazásnál, mindenképpen helyzeti előnyhöz juthatnak majd.