Új seprű jobban seper?
A jobb hozam elérése meglehetősen rugalmassá teszi az európai nyugdíjpénztárakat, biztosítókat, bankokat és a jótékonysági szervezeteket: az elmúlt évben több mint 42 százalékuk szakított vagyonkezelőjével, s kötött ki egy újabb mellett - derült ki a brit Invesco felméréséből. A meglehetősen konzervatívnak számító európai intézményi befektetőktől ez szokatlan lépésnek számít, ami arra utal: megelégelték a hosszú távú befektetéseik vártnál rosszabb hozamait.
A gyenge teljesítményt láthatóan egyre kevesebben viselik el, s ez több helyütt is felbontotta a befektető és vagyonkezelője között a korábban megbonthatatlannak ítélt kapcsolatot. Négy éve az intézményi körnek még csak 26 százaléka váltott, 2002-ben már 34, tavaly pedig 42,5 százaléka. Ez egyúttal vonzó lehetőséget is teremthet a brit és amerikai alapkezelők számára, akiknek egyelőre nem sikerült betörniük a kontinens belsejébe.
A váltások mögött elsősorban a gyenge teljesítmény húzódott meg, ám a befektetési stratégia módosulása, illetve a portfólió átalakítása is lépésre késztetheti a befektetőket. Emellett egy másik tendencia is fellelhető: a befektetők portfóliójában egyre nagyobb szeletet hasítanak ki a rövid lejáratú vállalati, illetve egyéb, magas hozamot biztosító kötvények.
Magyarországon is volt példa váltásokra az év elején, egyes pénztárak pályázatokat írtak ki, ám nagyfokú mozgást nem lehetett tapasztalni - mondták lapunknak a megkérdezett vagyonkezelők. Nyugat-Európában általában azért válnak meg egy vagyonkezelőtől az intézményi befektetők, mivel egy adott konstrukciónál (például európai részvények) elmaradtak a referenciahozamtól. Ezzel szemben hazánkban más aspektust néznek a pénztárak, egy vegyes portfólió esetén - amelynek összetételét általában a pénztárakkal együtt körvonalazzák a vagyonkezelők - az abszolút hozam van szem előtt - magyarázta Kovács Zsolt, az ING Befektetési Alapkezelő Rt. elnök-vezérigazgatója. Ilyenkor pedig lehetnek vezéráldozatok - tette hozzá. A pénztárak egy része egyébként rendszeresen, 2-3 évente pályáztatja a vagyonkezelőket, ám váltást idézhet elő a befektetői bizottságban lezajló vezetőváltás is. A nagyobb független pénztárak egyébként maximum 4-5 vagyonkezelőt alkalmaznak.
Az idén érdekes módon azon vagyonkezelőket érte a legtöbb bírálat, akik korábban az élen álltak hozam tekintetében. Ám míg a hosszabb futamidejű államkötvény 2002-ben nyerő stratégiának bizonyult, addig az elmúlt esztendőben ezzel a lista végén lehetett kullogni. Az abszolút pénztári hozamokat - a június végi Pénzügyi Szemlében való megjelenésüket követően - azonban már össze lehet vetni, éppen ezért, ha egy pénztár úgy látja, hogy a teljesítménye elmaradt az átlagtól, akkor nem kizárt, hogy vált. A befektetők többsége azonban megtanulta, hogy egy rossz év hozamából nem érdemes kiindulni - fogalmazott Vízkeleti Sándor, a CA IB Alapkezelő vezérigazgatója.
Akik "házon belül" - azaz a bank-, vagy biztosítási csoportuknál - kezeltetik pénzüket, valószínűsíthetően a jövőben sem váltanak. Ám arra is volt példa, hogy egy pénzügyi csoporthoz tartozó nyugdíjpénztár külső vagyonkezelőt is bevont a versenyeztetés végett. (A Credit Suisse például a CA-t is vagyonkezelői között tudhatja.)
A banki, vagy biztosítói hátterű pénztár biztonságot jelent, ám ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a versenyhelyzet hiánya adott esetben a díjakban is meglátszik, s nem feltétlenül érnek el jobb eredményt - jegyezték meg egyes szakemberek. A vagyonkezelő díjak igen jelentős eltérést is mutathatnak: a kisebbeknél 30-50 bázispontra van példa, ám akad olyan nagyobb is, ahol ez másfél százalék. Néha extrémül alacsony, a realitásokat nélkülöző vagyonkezelői díjak is feltűnnek, ahol elgondolkodtató, hogy miért is éri meg a vagyonkezelőjének - jegyzik meg egyes szakemberek.
A vagyonkezelő piacon több hiányosságot is látnak a piaci szereplők, így például hiányoznak a teljesítménybemutatási standardok. Mások a jogszabályi háttér szigorítását látnák szívesen olyan a szempontból, hogy a többes vagyonkezelés egy adott összegen felül kötelezővé válna.
