Változó igények a minősítésben
Míg az új bázeli tőkeegyezményt a bázeli bizottság ajánlás formájában fogalmazza meg, amely opcionálisan átvehető a világ országai által, addig az új tőkeegyezmény alapján készülő európai direktíva immáron minden tagország számára kötelező érvényű. Az Európai Unió tagjai számára a Bázel II a kockázati alapú tőkeirányelvben (CAD3, Risk Based Capital Directive) testesül meg, amelynek megvalósítását az Európai Unió összes bankjánál 2006-ra várják.
A Bázel II nem csupán a szabályozás kötelező eleme, hanem alapvetően átformálja a kockázatkezelés és a tőkemegfelelés megközelítését. A Bázel II egymást kölcsönösen erősítő három pillére - tőkeminimum, hitel- és működési kockázat, felügyeleti vizsgálat és piaci fegyelem - egyszerűsített, kvantitatív és kvalitatív kritériumok, valamint kiegészítő kimutatások alapján működő standard módszert jelent a hitelkockázatra, és alternatív standard módszert a működési kockázatra vonatkozóan.
A jelenleg érvényes ajánlás módosításának legjelentősebb indoka a rugalmatlanság, hiszen a négy ügyfélkockázati kategória túl merev rendszere nem mutatja jól a tényleges kockázatokat. A szabályozás hatásaképpen az ügyfelekre vonatkozó minősítés befolyásolja a hitelfeltételeket, megkövetelt a fokozottabb átláthatóság, a hangsúly áttevődik a jó minőségű fedezetekre, valamint növekszik az információs igény. Ezek alapján nagyobb és szélesebb körű piaci igény generálódik a bankoktól független minősítési szolgáltatások iránt, új piaci termékek és szolgáltatások jelennek meg - többek között ügyfélérték-meghatározás, banki tárgyalások kísérése -, amivel együtt jár a minősítési eljárás jobb átláthatóságának követelménye, illetve a kis- és középvállalkozói szektor érintettsége is.
