Kipukkad az olajbuborék?

A magas olajár kapcsán a részvénybefektetőknek jelenleg talán a Mol szárnyalása jut eszébe, pedig a fekete arany egekbe szökő ára nem csak az olajipari részvényeknél érezteti hatását. A hazai következményeket enyhíti, hogy a forint számottevően erősödött az amerikai dollárral szemben, amely tompítja az olajár begyűrűzését. Minden egyes dollárnyi átlagos olajárváltozás éves szinten így is 12 milliárd forint többletterhet jelent a gazdaság számára, és közel ugyanilyen mértékben rontja a folyó fizetésimérleg-hiányt is.

Az olajárszárnyalás legfőbb kedvezményezettjei természetesen az olajkitermelő vállalatok. Sokan automatikusan minden olajipari vállalatot egy kalap alá vesznek, pedig a finomítói mar-zsok vagy a kiskereskedelmi árrések önálló életet élnek. Jelen esetben a finomítói profitabilitás is rekordszinten van, ám egyes kiskereskedőknek gondot okoz a magas alapanyagárak fogyasztókra való áthárítása. Ez általában nem okoz feltűnést, hiszen az integrált olajvállalatokon belül egyszerre található meg a kitermelés, a finomítás és a kereskedelem is, és így összességében igen pozitív az egyenleg a jelenlegi helyzetben a vállalatoknak, így a Mol számára is.

Az olajár drasztikus drágulása több iparágat is hátrányosan érint, körükben többek között a magasabb inflációra és a lassabb gazdasági növekedésre érzékeny szektorokat találjuk. A magas infláció az amerikai jegybank szerepét betöltő Fedet is a vártnál gyorsabb kamatemelésre sarkallhatja.

A legsúlyosabban azonban azokat az iparágakat érinti a magas olajár, amelyeknél az olajipari termékek nagy súllyal szerepelnek a költségek között, illetve az adott iparág strukturális problémákkal küzd. Erős versenypiacon ugyanis ezen vállalatok nem képesek teljes mértékben áthárítani a vásárlóikra az alapanyagárak emelkedéséből fakadó többletköltségeket. Egy idei tanulmányban arra hívják fel a figyelmet az ING elemzői, hogy előreláthatólag az infláció kisebb mértékben emelkedik, mint ahogyan azt a magas olajárak indokolnák, azaz egyes vállalatok kénytelenek lesznek átvállalni a terheket a fogyasztóktól.

Az egyes iparágakat láncként kell kezelni, ahol a strukturálisan leggyengébb iparágak viselik a terheket. Tehát azon vállalatok részvényeit érdemes kerülni, amelyek jelentős mértékben használnak fel olajipari termékeket, és a kereslet-kínálat egyensúlya nem áll fenn. Egy példát nézve: a műanyagiparban a finomítás és az alapanyaggyártás viszonylagos egyensúlya, illetve a kínálat hiánya miatt képes növelni profitját a Mol és a BorsodChem. Ellenben a feldolgozóipar helyzete erősen kedvezőtlen, és a Pannonplast negyedéves eredményei vélhetően tükrözni is fogják a magas alapanyagárak profitrésre gyakorolt kellemetlen hatását.