Drága magánnyugdíjpénztárak
Nagyjából nulla reálhozammal írható le a magyar magán-nyugdíjpénztári szektor 1998 és 2003 közötti átlagos befektetési teljesítménye, ám az egyes pénztárak között nagy különbségek mutathatók ki - mondta Matits Ágnes, a Nemzetközi Bankárképző Központ főtanácsadója a Nemzetközi Munkaügyi Iroda (ILO) tegnapi konferenciáján. A szakember szerint a vizsgált időszakban egyetlen olyan év volt csupán, 1999, amikor mindegyik intézmény pozitív reálhozamot produkált, de tavaly például az összes pénztár hozama infláció alatti volt. Magyar sajátosság, hogy a nagy pénztárak többsége hosszú távon masszívan negatív reálhozamot ért el. Ennek elsődleges okát Matits Ágnes az emelt díjakban, azokon belül is a magas vagyonkezelési költségekben látja, ami szerinte a verseny hiányának következménye. Úgy véli, a vagyonkezelőiket versenyeztetés alapján kiválasztó pénztárak lényegesen alacsonyabb díjakat tudnak elérni azoknál, amelyek - jóllehet eleget tesznek törvény által előírt versenyeztetési kötelezettségüknek - házon belül, saját érdekkörükben keresnek és találnak megoldást.
A magas költségek komolyan veszélyeztetik a pénztártagok nyugdíjvárományait. Vagyonarányosan egyszázaléknyi díj a teljes megtakarítás ideje alatt 12 százalékos veszteséget okoz - hangsúlyozta Nicholas Barr, a London School of Economics and Political Science professzora. Noha a fejlett tőkepiacú Egyesült Királyságban is csak a legjobb nyugdíjala-pok képesek 1 százalék alá menni díjaikkal, a londoni közgazdászt meglepte, hogy a magyar pénztárak 3 százalék körüli költséggel dolgoznak. A magyar tőkepiac fejlettségét tekintve Matits Ágnes nem tartja túlzottnak a jellemző költségszintet. Mint kifejtette, a hazai magánnyugdíjpénztárak hatalmas összegeket ruháztak be induláskor, részben az állam helyett, s ezeket a pénzeket igyekeznek mihamarabb megkeresni. Az erősödő verseny várhatóan farag majd a díjakon, ám a tagok tudatosabb magatartása is jótékony hatással lenne. Jelenleg ugyanis kevesen vannak tisztában, azzal hogy azonos jövedelemszintnél már öt év elteltével is eltérő nyugdíjkilátásokkal szembesülnek, attól függően, melyik pénztár a tagjai.
